Milyen egy cégautó, ha vigyáznak rá? Kia Rio használtteszt

Korábbi Fiat Grande Punto használttesztünkben már próbáltuk bizonyítani, hogy a cégautó jelző nem jelenti automatikusan, hogy lepusztult, széthajtott kocsiról van szó. Most újabb példával szolgálhatunk, és a tesztalany újfent házunk tájáról származik: a metálkék, ötajtós Kia Rio 1.5 CRDi 2007 októberétől szolgálja a Használtautó Kft-t, ahol az üzletkötők munkáját segíti. Élete meglehetősen zaklatott, már a harmadik sofőr hajtja, mindig tele a csomagtartója, és menetidejét nagyobb arányban autópályákon tölti – lehetőség szerint a megengedett legnagyobb tempóval -, tehát a fogyasztásánál nem mérvadó a gyári, laboratóriumi mérésén alapuló érték. A Rio nem az a típus, amely márkájának presztízsével, netán extravagáns formájával szerezne híveket, ennek ellenére minden kolléga imádja ezt a kocsit, és összességében elégedetten nyilatkoznak róla. Lássuk, hogy miért!

Örvendetes, hogy nagyobb törése eddig nem volt az ötajtósnak, és a karosszériát körbenézve is alig látszanak a négyéves használat nyomai. Nincsenek durva karcok, horzsolások, épek a tükrök, a lökhárítók, valamint a 14 colos, a szériában adott lemezkerekekre tett dísztárcsáknál sportosabb külsőt adó alufelnik is. Egy-egy ajtórányitás nyoma, illetve néhány centis karcolás természetesen itt-ott felfedezhető, akárcsak a jobb oldalon, hátul egy kisebb horzsolás a műanyag betéten – talán parkoláskor keletkezhetett. Mosás után a csillogó fényezésű Kia határozottan jó kondíciót mutat, talán mondani sem kell, de rozsdának nyoma sincs, az egyedüli, esztétikát befolyásoló hiány az első ajtók fekete plasztik-védőléce. Utóbbi azonban nem a használatból ered, ugyanis amikor a reklámfólia felkerült az ajtókra, ezeket a műanyag darabokat leszerelték a könnyebb dekorálásért, de a rögzítő-patentok sajnos eltörtek, így nem tudták egyiket sem visszatenni – talán nem is baj, mert így jobban érvényesül a „röntgenkép”.

Az utastér általános állapota nem árulkodik a 166 ezer kilométernyi használatról. Őszintén szólva, ez igazából azért pozitívum, mert a váltott vezetők miatt az „ahány ház, annyi szokás”, de leginkább a „közös lónak túrós a háta” elve érvényesülhetne, de a Rio döntően állja a sarat. Úgy tűnik, a kemény műanyag bútorzat nem hajlamos a karcolódásra, a műszerfal, az ajtók kinézete rendben van, egyedül a vezetőoldali ajtó ablakemelő-kapcsolóinál látható egyértelmű kopás. A kormány és a váltógomb felülete diszkréten fényesedik, ám repedés, szakadás egyiken sincs, az ülések állapota pedig tényleg elismerésre méltó. Nincsenek kiülve, és a huzaton nincs nyoma foszlásnak, kidörzsölődésnek a kritikus helyeken, még a legtöbbet nyúzott vezetőülésen sem. Apróságok persze akadnak, a vezetőnél az ajtó szigetelőgumiját mintha megrágták volna, szétesett az egyik hátsó övcsatlakozó, a csomagtartóban pedig elszakadt a kalaptartó egyik emelőmadzagjának a hurka, és a bal oldalon kitört maga a tartófül – ez utóbbit egy kolléga szellemesen golyóstollal pótolta.

Méretéhez képest nem rossz a Kia helykínálata, és vannak jó ötletek is: például a vezetőülésnél nem csak a magasság, de az ülőlap dőlése is állítható, így az alacsonyabb termetűek (akik eleve közelebb ülnek a kormányhoz) sem „lábukat lógatva” kezelik a pedálokat. Pakolóhelyből sem vizsgázik rosszul az autó. Az első ajtózsebben sok minden elfér, jutott ilyen részlet a hátsó ajtókra is, igaz, kisebb méretben, míg a középkonzol alján nyitott tároló, a két ülés között pedig három (két kisebb és egy nagyobb), akár pohártartónak alkalmas rekesz található. Ezeken kívül a középkonzolon akad kártyatartó, egy kisebb zug a rádió alatt, és az első ülések háttámláján egy-egy kenguruzseb. A kesztyűtartó jóindulattal is csupán átlagos, akárcsak a csomagtartó – utóbbi alaphelyzetben 270, lehajtott ülésekkel 1145 literes.

A használói véleményekben az 1.5 CRDi tulajdonosok szinte egyöntetűen méltatják az erős dízelmotort – szerintük nehéz lassan menni a 110 lóerős kis méregzsákkal -, de legalább ugyanilyen arányban panaszkodnak a labilis futóműre. Elmondható, hogy személyes próbánk is alátámasztja az olvasói észrevételeket, a Rio tényleg fickós kis járgány, de bizonyos dolgokban megszokást igényel. A futómű sem stabilitásával, sem menetkomfortjával nem tűnik ki, a karosszéria kanyarban, vagy nagyobb tempóról való fékezésnél illeg-billeg, ennek alapján az ember lágy, kényelemre hangolt felfüggesztést remélne, ehhez képest, ha nem tükörsima az út, akkor az autó zötyögve, rázkódva halad. A váltó sem az a színvonal, amit mostanában a dél-koreai modellektől megszokhattunk, a kar mozgása nehézkes, akadós, a hirtelen fogó kuplung pedig izmos lábat kíván. Vezetési élményt igazából nem ad a Kia, mert az eredetileg Hyundai-fejlesztésű, közös nyomócsöves, nyomatékos, már 2000 1/min alatt is bátran terhelhető CRDi erőforrás tudásához egyszerűen nem képes felnőni sem a kormányzás, sem a felfüggesztés – egyedül a féken nem múlna semmi, a négy tárcsa jól dolgozik.

Sokan büszkélkednek azzal, hogy olyan príma kocsijuk van, amelyet a megvétele óta szerelő nem is látott. Nos, az ilyen kijelentésekkel mindent lehet, csak éppen felvágni nem, ám az a Rióról is elmondható, hogy a kötelező karbantartásokon (kenőanyag- és szűrőcserék, stb.) kívül extra javításokkal nem fájdította a cégvezetők fejét. A szokásos, 20 ezer kilométerenként megejtett felülvizsgálatokon kívül csak kétszer igényelt terven felüli beavatkozást: ekkor a bal első kerékcsapágyat cserélték, illetve a légkondicionáló szivárgó hűtőjét javították. A lefutott 166 ezer kilométer során a Kia egyszer sem hagyta cserben az éppen aktuális „gazdáját, jelenleg is rendületlenül falja a kilométereket, városban és országúton egyaránt. Ha nincs sok autópályás, tartósan 130 km/órás menet az útitervben, a 45 literes tank tartalma 900 kilométerre is elegendő lehet, de a hajszolás (amiből a Riónak gazdagon kijut) plusz gázolajat igényel. Ebben elsősorban a váltó a ludas, mert nincs kímélő hatodik fokozat autópályázni, a motor pörög, és a Rio ilyenkor „képes 6,0-6,5 liter körüli átlagot felmutatni az akár 5 literes érték helyett. A nagy tempó amúgy nem csak az étvágynak, a fülnek sem tesz jót, a menetzajok miatt hangos az utastér – a zajcsillapítással nem sokat törődtek a tervezők.

Elmondható, hogy a Kia Rio 1.5 CRDi szerethető társ a hétköznapokon. Nyújtja az alapvető kényelmi szolgáltatásokat, helykínálata, variálhatósága elfogadható, mechanikailag pedig megbízható. A motor erős, a nyomatékból eredő kedvező rugalmasság mind városban, mind országúton kihasználható, a minden tekintetben kedvező fogyasztáshoz azonban hiányzik a váltó hatodik fokozata. Az újonnan is kedvezőnek mondható ár/érték arány vonatkozásában ma már egyértelmű, hogy az autó megérte a befektetést, a négyéves intenzív használat következményeiről pedig egyértelműen pozitív képet fest a mutatott állapot. Fokozottan jól járhatnak a használt példányok vásárlói, ugyanis a hasonló paraméterűek között cikkünk megjelenésekor egy mindössze 37 500 kilométert futott példány is kínálkozott, 1,3 millió forintért – annyit pedig gond nélkül megér a takarékos és megbízható Rio.