Mindenképp háromajtós és mindenképp 200 lóerős a tavaly év végén bemutatott Fiesta ST200
Szürke egér a ködben. Már 8 éve van piacon a 40. születésnapját tavaly ünneplő Ford Fiesta hamarosan leköszönő jelenlegi generációja. Miközben bemutatkozott a hetedik generáció is, a háttérben úgy döntöttek, hogy még tovább húzzák az ST kivitel 1,6 turbósát, és piacra dobnak egy limitált szériás, 200 lóerős modellt búcsúzásként. Így született meg a szürke kisegér, egyedi 17 colos fekete-fehér felniken, ami már ST200 jelölést visel, és amit a legtöbben észre sem vesznek az utakon, de a Ford-fanatikusok tudják, hogy ez nem a hétköznapi modell. Imádom, hogy Ford bevállalja az ilyen, egyértelműen presztízs és nem tömegmodelleket is, mint az ST200. Ez hozzátartozik a kultuszukhoz, és úgy gondolom, méltó búcsú egy igen sikeres generációtól.
Külsőleg csupán Storm Grey fényezése, a 17 colos kontrasztos felnik és az alapáron piros féknyergek különböztetik meg hagyományos ST-társaitól. A lökhárítók, a hátsó mini diffúzor, vagy a hátsó szárny tökéletesen megegyezik a gyengébb modellekével. Valódi színét csak napsütésben mutatja meg
Korosodik. A jelenlegi, hatodik generációs Fiestát 2008-ban mutatták be, és ez a korosodás meg is látszik rajta. Ilyen gombtenger, mint ami a középkonzolon díszeleg, ma már furcsán hat egy új autó esetében. Ahogy az apró, még SYNC I rendszert kínáló központi infotainment is. A rendszer egyébként egyértelműen és hibátlanul használható, a rádió minősége elmegy. Utóbbit alig használtam, a Fiesta szebben zenél. A beltér ránézésre olcsóságot sugall, pedig a műanyagok puhák, a gombok patentek. Mindez persze másodlagos, mivel elöl két kényelmes és brutális oldaltartású Recaro kagylóülés figyel, ráadásul egy fém váltókar van a kezünk alatt. 6 sebességes kézi váltója pont olyan eszméletlen jól kapcsolható, mint a Focus RS-ben, bár utóbbiban azért érezni lehetett a feszesebb rendszert. Az új Mazda MX-5 váltója után, ami szerintem a legjobb jelenleg a világon, a Ford sportkézije következik nálam. Ami egyébként az ST200 esetében rövidebb végáttételt kapott (3,82 helyett 4,06). Ez sportosság szempontjából szuper, ám autópályán elég kínzó vele utazni. 120 km/h környékén elkezd nagyon hangos lenni, 130-nál pedig 3500 fordulat/percen pörög, így kemény zúgást tud lerendezni, ami hosszú távon azért fárasztó.
A beltér kissé elmaradott, ám a vezetési élményhez nem kell a luxus. Arra majd itt lesz a következő generációs Fiesta. Az anyagok minősége azért itt is megfelelő, és 3 fémpedál is megpihen lejjebb
Két szuper kagylóülés, egy hibátlan váltó, no meg persze vadító piros hangulatvilágítás. Nincs stop-start, sem felesleges elektronikák. Alacsony fordulaton a legmérgesebb. Ki nem néznénk ilyen morgást egy ilyen kicsi autóból
Turbósan is élmény. Bár a Focus RS egy teljesen másik dimenzió, tulajdonképpen az alsó-középkategóriás hot hatch kistestvéreként tekinthetünk a Fiesta ST200-ra. Tudásban, élményben és árban is pont a felét adja/kéri. A csúnya downsizing korszak hagyatéka, hogy minden motort turbóznak. Így van ez az 1,6 literes EcoBoost erőforrással is, így féltem, hogy elmarad a klasszikus kipörgetős élmény, amit olyan szívó sportautók kínálnak, mint például a Suzuki Swift Sport, és amit én annyira szeretek a szupermini hot hatchekben. Csalódnom kellett, pozitív értelemben, hiszen bár a turbólyuk mindig is jelen lesz, a pedáltaposással (átmeneti túltöltéssel) akár 215 lóerős erőforrás alapból is jól húz, a turbó pedig gyorsan kapcsol. Így bár nem teljesen ugyanaz az élmény, de úgy gondolom, minimálisra csökkentették a turbós hatást. Így is élmény 6500-ig kihúzatni a motort (valahol itt van a tiltás is), és érezni a túltöltés extra 15 paciját és extra 30 Nm nyomatékát is.
200 lóerőhöz 290 Nm, túltöltéssel 320 Nm nyomaték párosul, valamint rövidebb végáttétel. Mindezek 2 tized másodperc előnyt jelentenek az alap ST-hez képest
A kormány alján és a küszöbléceken is jelölik az ST kivitelt. Ja, hogy ez a 200 lovas? Arra csak egy fényes lemezre festett ST200 felirat emlékezteti a bent ülőket. Az ESC kapcsolóját középre, a váltóról is jól elérhető helyre rakták. Nem véletlen
Szent ESC gomb. Nem akartam elhinni, de az ST200-ban nincs sperr-diffi. Talán az 1 tonnánál éppen csak nehezebb autó súlyelosztása teszi, de érzésre simán imitálja. Teljes elektronikával is pontosan úgy veszi a kanyarokat, mint sperres társai, ám az ESC Sport fokozatában ad igazi versenyautós érzést. Gázadásra nem kúszik el az orra, inkább a kanyar közepe felé húzza magát. Száraz időben példaértékű! A futóműve végtelenül feszes, kemény, a dőlés és a csúszkálás szavakat felejtsük el. Csak egy dolgot hiányoltam nagyon az összképből. Ez pedig a durrogás, vagy csak egy halk turbószisszenés gázelvételkor. Magas fordulaton hallani, ahogy fütyül a turbó, de ez annyira halk, hogy szinte csak állóhelyzetben érzékelni. A kormányzás hihetetlen élvezetes, nagy tempónál apró mozdulatokkal lendíthetjük át a kanyarokon, gázelvételre még a farát is kissé meglöttyinti.
[BANNER type="1"]
A hátsó lengéscsillapítókat 27%-kal keményítették és merevebb kanyarstabilizátorokat kapott elöl. Ezért lehetséges, hogy minden eddigi Fiestánál feszesebb az ST200. Plusz itt az ST-kből ismert 15 mm ültetés
Árával vérzik el. Egy szó, mint száz, technikailag hibátlan mini hot hatch. Úgy érzem, ez az a teljesítmény, ami hétköznap is megállja a helyét, de pályán is óriásit lehetne autózni vele. Utazás közben azért jó érzés tudni – hiszen a kocsi is érezteti velünk -, hogy ha épp egy üresen tátongó, gyönyörűen ívelt kanyar kerül elénk, akkor kettőt visszakapcsolva óriási élményfaktor mellett tudunk befordulni. Bár utolsó szempont, de fogyasztási átlagát komoly megerőltetés nélkül is 7 liter/100 km alatt lehet tartani. Persze tud 10-12 liter/100 km feletti átlagokat is. Használattól függ. Ez az autó egyik oldala. A másik oldala az ára. Az alap ST2-nél 1,1 millió forinttal drágább, azaz alapáron 7 390 000 Ft az új ST200. Ez sok, főleg ha a néha már sperres konkurensekhez hasonlítjuk. Legközvetlenebb ellenfele, az Opel Corsa OPC – 207 lóerővel, sperrel, 6 130 000 Ft, vagy itt a Mini Cooper S – 192 lóerővel és nagyszerű durrogással, puffogással 6 797 000 Ft-tól. Hasonló áron mozog a Renault Clio RS, alapáron 7 199 000 Ft, szintén sperres. Ezeken kívül is népes sereg fogadja a mini hot hatch kategóriában.
Egy hot hatch teljesen más élményt ad, mint a nagy és nehéz, lóerővel és nyomatékkal gazdagon megpakolt, a gyorsulásból nem sokat átadó luxussportautók
Megér ennyit? Tesztautónk az összes extrával közel 8 millió forintot kóstál. A kényelmesebb használatról feláras kiegészítők gondoskodhatnak, ilyen a nem távolságtartós tempomat, a fűthető első szélvédő, a tolatóradar, az esőérzékelő, a kulcs nélküli indító- és ajtónyitó rendszer, vagy épp a duplapadlós csomagtér. Az automata klímát és a fűtéses Recaro üléseket alapfelszereltségként kapja. Nincsenek sofőrsegédek. Na és? A száguldás valódi, klasszikus élményéhez nem kellenek felesleges kütyük, ami van, annak is kézre esik a kikapcsolása. De vajon megér ennyit az a pár extra lóerő és egy kis tuningmorajlás? Ha az adatokat vesszük, egyértelműen nem. Vezetés közben mégis az ellenkezőjét gondoljuk. Nem is értem, hogy van ez.
Lehet, hogy drága, lehet, hogy sokat eszik, de élmény falni vele a kilométereket. Az ST200 volánja mögött gyermeki vággyal tekintünk az előttünk álló útra
inkább clio rs, jobban is néz ki (szvsz) és 5 ajtós és a méretei és élhetőbbek, magasabbak számára is.
Nagyon vagány kis autó, kimondottan tetszik, de probléma, hogy csak 3 ajtóval kapható és az ára valóban irreális. Főleg, ha a 180 lovashoz mérjük.