Minimális forgalom Budapesten

    0
    1
    Már megint nem sikerült elkésnem, pedig döbbenten olvastam indítás után az autóban az órát, ami 7 óra 37 percet mutatott. Bátor vállalkozásnak tűnt az Orczy tér mellől 8 órára átérni Budára, a Zsigmond térre. Az Üllői úton néhány lámpánál meg kellett állnom, ekkor még nem is tűnt fel, hogy a tegnaphoz hasonlóan ma is alig vannak az úton. Aztán a Szabadság hídon átgördülve már kezdtem hétvégi forgalmat érezni, megállás nélkül jutottam ugyanis át. Megállás nélkül jutottam el a Clark Ádám térig és ekkor már látszott vagy alszik még a város vagy a legtöbb embernek karácsony után nincs már pénze üzemanyagra. Így aztán a Duna partján gördülve minimális forgalomban gyönyörködhettem a deres fákban és simán eljutottam 8 órára célomba.
    Az igazi meglepetés a Pestre, a szerkesztőségbe bejutás jelentette. Miután barátnőm kiszállt a Zsigmond téren, igazából nem szorított az idő, mégis rekordgyorsasággal jutottam be. Autóval sose hittem volna, hogy el lehet jutni a Zsigmond térről Zuglóba, pedig lehetséges, akár a legzsúfoltabbnak vélt reggeli időszakban is. Most azonban pont így volt. Teljesen ugyan nem voltak kihaltak az utak, de pont tökéletesen lehetett autózni. Jó lenne, ha mindig így lenne, persze nem ilyen módon, azaz az árak elszállása miatt, hanem mondjuk a jobban szétosztott forgalommal.
    Előző cikkFogyasztásrekord Észak-Amerika átszelésével
    Következő cikkMiért hívják vissza az öreg Swifteket?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.