Mit ad nekünk Csonti 350 ezerért?

Az idei első félévben a KSH adatai szerint 359 900 forintra nőtt a teljes munkaidős alkalmazásban lévők havi bruttó átlagkeresete (forrás itt), ez 10,6 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest, persze az átlagban kézhez kapott (illetve leginkább bankszámlára utalt) bér már csupán 239 300 forint. Az egy havi bérért vásárolandó autó így már itt sántít, és ráadásul a vásárlás után még vagyonszerzési illeték is fizetendő, biztosítás is kötendő, továbbá biztosan lesz karbantartani való is. De az autózás már csak ilyen, aki saját járgányt szeretne, annak bizony fizetnie kell, ezt el kell fogadni. Most viszont nézzük, mit kaphatunk a Csonti Car kínálatából 350 ezer forintért![BANNER type="1"]
Bár van működő, érvényes műszakival rendelkező autójuk 200 ezer forint alatt is, ha már válogatni szeretnénk a modellek közül, a kitűzött összeggel, azaz 350 ezer forinttal kell rendelkezzünk. Ennyiért, pontosabban 349 ezer forintos reklámáron Chervolet Spark és akár első generációs Mercedes A-osztály vagy Toyota Yaris is kapható náluk (és titkon bevallom, én mindenképp azt hoznám el ennyiért), de most két másik autó, egy 2004-es, tehát „csupán 15 éves Fiat Punto 1.2 (60 LE) és egy 2105-ös, azaz kocka 1300-as Lada kulcsait kaptuk meg. A Fiat központi záras, egyetlen kulccsal, a Ladához már több kulcs is jár, hiszen más nyitja az ajtókat, más indítja a motort, nem is akárhogyan! Aki ismeri a típust, az tudhatja,

a Lada Porsche-módra, vagyis a kormányoszlop bal oldaláról indítandó.

Csontinál a Ladával kezdtem az ismerkedést, hiszen gyerekkoromban nekünk is volt ilyenünk, ha nem is ebben a menő piros, hanem sokkal kevésbé annak számító – nem írom le milyen – barna színben. Az 1988-as autó akár OT vizsgára is mehetne, ha megfelelően eredeti állapotban lenne, ám ezen viszont van már a kilencvenes éveket idéző fehér tuningfelni, míg a csomagtérajtóról hiányoznak a feliratok, s a karosszériaelemek némelyikén is látszik, hogy bizony újra lettek fújva. Pörsenésekkel is találkozhatunk a kritikus helyeken, például a szélvédőkereten, de a fontosabb részek, a küszöbök és a kerékjárati ívek rozsdamentesek. Voltaképpen egészen szép állapotban van a karosszéria és a beltér is. A kilométeróra 27 788-as álláson kacsint vissza a műszerblokkból – tippre is azt mondtam volna, hogy fordult már át, s ezt a szuf.magyarorszag.hu címről letölthető járműtörténet is alátámasztja. Viszont abszolút nem kizárt, hogy csak egyszer, akkor pedig a 127 ezer kilométeres futás egészen alacsonynak számít.
A kocka Lada elég jó alany, ha youngtimerezni, időutazni szeretnénk. Visszaadja a rendszerváltás előtti világ hangulatát, benne van a Gorenje-turizmus, a bérelhető nagymamák varázsa, de leginkább így móka, hogy ma már nem kényszerből, hanem lehetőségként választható. Ha játszós autó kell, olyan, ami hátul hajt, amit nyugodtan szerelhetünk a haverokkal, akárhány sör után, hiszen nagy kárt nem fogunk tudni benne tenni, akkor kiváló eszköz. Na persze kell a laza talaj (földút, vagy hó) ahhoz, hogy ki tudjuk használni a hátsó hajtás előnyét, hiszen az 1,3-as motor (forgalmi szerint is) csupán 69 lóerős, de a Lada – legalábbis nekünk, akik ebben a korszakban, ezekben az autókban nőttünk fel – mindig mosolyt csal az arcunkra. Nem mellesleg a 2105-ös Lada ma is meglepően jól vezethető. Remekül kilátni belőle, érezhetők az autó sarkai, a váltó még itt is patent, s a kocka Ladák (szemben az ezerkecskékkel) már szervós fékrendszert kaptak, azaz viszonylag könnyedén meg lehet velük állni. A rásegítő nélküli, vékony karimájú kormány megtanít arra, hogy ne az álló autóban, hanem csakis menet közben tekergessük a volánt (ezáltal ne terheljük fölöslegesen a kormányművet), szóval a Lada ma is szerethető. És akkor azt még nem is mondtam, hogy a kilencvenes, talán inkább a kétezres évek hozományaként ebben az autóban CD-s Alpine fejegység is található. Levehető előlappal, működő olvasóval, amiben ráadásul benne van egy CD, ami szerintem tízezrekkel növeli az autó értékét: eredeti kilencvenes évekbeli techno zenével.

Ezzel begördülni a bulinegyedbe tuti siker, az időutazást mindenki venni fogja, aki pedig nem, azzal amúgy sem akarnánk bambizni.

Két ajtóval és 9 lóerővel kevesebb, egy klímával viszont több!

Ha 1988-ban, amikor a próbált Lada kigördült a Togliatti gyárból, bárki is azt mondja, hogy 31 évvel később az 1300-as áráért egy fele annyi idős, légkondicionálós, „nyugati autót, épp egy Fiatot is kapni fogunk, aligha lett volna ember, aki elhiszi. A Lada és a Punto közötti kapcsolat mindennél erősebb, hiszen az első Lada, az ezerkettes a Fiat 124 alapján készült el (és a közbeszéddel ellentétben soha nem szerelték olasz motorral). Az 1966-ban megjelent, majd 1967-ben Év Autójának választott, 4,15 méter hosszú, 385 literes csomagteret adó Fiat 124 a maga korában egy példaértékű családi autó volt, míg a Punto bár alapból csak háromajtós és eleve kisautó, ráadásul 3,85 méter hosszú, de nem sokkal rosszabb helykínálatot és még mindig használható méretű, 297 literes csomagteret ad. Az első, 1994-ben megjelent Punto a 124-eshez hasonlóan kapott Év Autója kitüntetést, a második generáció pedig elsőként hozott elektronikus, City funkciós, azaz gombnyomásra könnyíthető kormányszervót. A Lada után alapállásban is elképesztően könnyű a kormány, ahogyan a pedálok is. Maga a pedálrend mondjuk nem a legjobb, de a váltó hibátlan és persze már 5 fokozatú. Itt már gyári, Blaupunkt a CD-rádió, s az autó meglepően jól felszerelt. Egyebek mellett 4 légzsákkal, elektromos ablakokkal és ködfényszórókkal, mindezeken felül pedig légkondicionálóval is. 350 ezerért egy egészen modern, jól használható autót kapunk, vállalható, csak apróbb szépséghibákkal tarkított külsővel és abszolút elfogadható, szakadásmentes kárpitokat adó belsővel. A Punto természetesen sokkalta dinamikusabban, könnyebben mozog, mint a Lada, a két autó valójában nem említhető egy lapon, s az azonos vételár ellenére sem túl valószínű, hogy bárki is egymás alternatívájának érezze. A Ladától óriási mókafaktort és nosztalgiázást, a Puntótól nagy adag, a röpke próba szerint hibátlan használhatóságot kapunk. 350 ezer forintért mindkettő nagy szó.