Mit tud az új Opel Corsa, ha elektromos? Leteszteltük

    0
    1
    Tavaly debütált a hatodik generációs, azaz F betűvel jelölt Corsa, immár a PSA CMP platformján, azaz a Peugeot 208-cal és jelen esetben, az e-208-assal azonos alapokon. Ahogyan azt eddig is megtapasztalhattuk, a Corsa a minden eddiginél szorosabb PSA-rokonság ellenére valódi Opelnek tűnik, persze itt nem is az a lényeg, hanem az, hogy valódi villanyautó. A CMP platform ugyebár már úgy készült, hogy ugyanolyan természetesen fogadja az elektromos hajtásláncot, mint a benzinest vagy a dízelt, hiszen ilyenek is elérhetőek a Corsából is. [BANNER type="1"]
    A Corsa-e legfőbb ütőkártyája – a hozzá is igénybe vehető 2,5 millió forintos állami támogatáson túl -, hogy szinte pontosan úgy néz ki, mint a többi, pont annyira vagány, hátsó lökhárítóján viszont a kipufogó helyén egy kis betétet találunk, befoltozták, továbbá egy E-betű került a csomagtérajtóra és a B-oszlopokra, de aki nem nézi meg tüzetesen, nem ismeri fel, hogy ez egy elektromos verzió. Van persze dedikált alufelni is, de azt is csak a fanatikusok fogják kiszúrni. Ahogyan kívülről nincs sok ismertetőjegy, belülről sincs: pontosan olyan helykínálatot kapunk, mint a többi friss Corsában. Kisautós mércével korrektet, de azért messze nem tágasat. A belső szélesség elöl nagyvonalú, sőt ott igazából minden irányban jó a helykínálat, a fejtér óriási, hiszen az üléseket elég alacsonyra szerelték, ez és a megjelenés, na meg a menetdinamika is ad némi sportos hangulatot. [BANNER type="2"] A 136 lóerős (100 kW) teljesítmény és a 260 newtonméteres csúcsnyomaték egyaránt a kínálat csúcsát jelenti. A menetirányt a szabvány PSA elektronikus váltókarral választhatjuk s a villanymotoros azonnali teljesítményleadás miatt a gyorsulási élmény elég jó. Papíron a csakis 8 fokozatú automata váltóval kínált 130 lóerős benzines dinamikusabb az ő 8,7 másodperces 100-as sprintjével, hiszen több száz kilogrammal könnyebb, viszont érzésre a Corsa-e bármikor ugrik, még Normál menetmódban is, ahol elvileg a teljesítmény 80 százalékához paraméterezték a menetpedált, Sportban pedig pláne nagyot lép. Ha nagyon spórolni kívánunk, választhatjuk az Ecót is, ahol jellemzően a teljesítmény 60 százalékából gazdálkodunk (padlózásra azért megkapjuk a teljeset). Alapáron kapjuk a digitális, bár színes, de eléggé bázis grafikájú műszerblokkot és az automata légkondicionálót is, aminek kezelőfelületére érdekes módon mindkét oldalra került tekerős hőmérsékletszabályzó, pedig a rendszer csak egyzónás. Az egység egyébként pontosan az, ami a Grandland X-ben is megtalálható, s az autót megismerve látható néhány erős spórolás. Ilyen például az is, hogy a feláras kulcs nélkül nyitórendszerhez csak a sofőr ajtajára került szenzor, oda is csak egy, magyarán a kilincs külső oldalát meg kell érinteni a nyitáshoz is. Nem is rövid ideig, ahogyan a rövid gombnyomásra a motorindító/-leállító gomb sem reagál. Ezen kívül viszont talán csak a mély üléspozíció és a vaskos, a hátra beszállást, illetve az onnan kiszállást is nehezítő tetőoszlop adta korlátozott kilátást tudom hátrányként, vagy inkább elfogadandó jellemzőként említeni. [BANNER type="3"] A benzinesként már tesztelt Corsa F kapcsán most az a legfőbb kérdés, hogy milyen villanyautónak, milyen a Corsa-e. Erre pedig pozitív választ tudok adni: jó, persze nem olcsó. Alapáron ugyebár 10 499 000 forintról startol, ami azt jelenti, hogy az új rendszer szerinti 2,5 milliós állami támogatást elnyertek 8 millió forinttól megkaphatják, még két extracsomag közül is válogathatnak hozzá, a panorámatetős, bőrkárpitos, LED-mátrix fényszórós és távolságtartós tempomatos vagy például vezeték nélküli telefontöltős, azaz a nagyobb kategóriákból ismert extrákat kivétel nélkül felsorakoztató tesztautó listaára azonban már 13 millió forint feletti, s ebből a támogatási rendszer miatt már csak 0,5 millió forintos támogatásra lehet számítani. Bár az alapverzió acélfelnis és hátul tekerős ablakos, a 100 kW-os DC villámtöltési lehetőség nála is megvan, ahogyan a táblafelismerő és a koccanásgátló is. Az 50 kWh-s, a padlólemezbe észrevétlenül elrejtett lítium-ion akkumulátor megfelelő villámtöltővel fél óra alatt 80 százalékosra tölthető, viszont AC töltési lehetőséget alapáron csak 7,2 kW-tal kapunk, felárért 11 kW-ra bővíthetjük. Ez azt jelenti, hogy a közterületi Type2-es oszlopokról 7, illetve 5,25 órás teljes töltési időket kapunk. Egy bevásárlás alatt tehát túl sokat nem fog magába szívni az akkumulátor, s még lassabbnak tűnik az alapáras 8 amperes otthoni töltővel adódó 1,8 kW-os töltési teljesítmény, amivel óránként alig több mint 10 kilométernyi áramot tudunk betölteni. Viszont a gyakorlatban messze nem ilyen vészes a helyzet, 10 óra alatt bő 100 kilométernyi hatótávot tudunk a legegyszerűbb konnektorból is vételezni. Amennyiben ennél jellemzően nem megyünk többet, ha pedig mégis többet mennénk, villámtöltőnél állunk meg út közben, akkor a Corsa-e rögtön teljesen élhetőnek tűnik, miközben a villanyautók között és alacsony súlypontja miatt a kisautók körében is nagyon jól vezethető, még a 17 colos kerekekkel is egészen kényelmes futóművű. Tölthetősége miatt nem a legjobb villanyautó, az AC töltés lassúnak számít, azt is fájlalom, hogy alapáron nincs hozzá Type2 kábel, bár bevallom, teljesen elvoltam a teszthét alatt a konnektoros, tényleg lassú táplálással, s azt el kell ismerni, hogy autóként (ami történetesen elektromos), egészen ügyes és finom. Alapáron jár hozzá az Apple CarPlay (és persze Android Auto) funkciós, kihangosítós és érintőképernyős infotainmentrendszer, a fogyasztása pedig sokkalta jobb is lehet, mint amit a 17 kWh/100 km-es WLTP érték ígér. Nálam, a tőlem megszokott higgadt vezetéssel és nyugalmas forgalomban 12,5-13,9 kWh/100 km érték adódott, a teljes teszt átlaga pedig 13,5 kWh/100 km lett, amivel a 337-340 kilométeres WLTP hatótávot is simán sikerült elérni, überelni. A 100 kilométerenkénti üzemanyagköltség otthoni tarifával 500 forint környékén alakult így, ám akkor sem kell kétségbe esni, ha nem tudjuk otthon tölteni az autót, a ma leginkább elterjedt 80 Ft/kWh Type2 tarifával még mindig 1000 forint körüli, alig több mint 2 liter benzin árának megfelelő az üzemanyagköltség 100 kilométerre, ebben tehát a Corsa-e is jó, még ha újkori és főként támogatás nélküli ára nem is szerény.
    Előző cikkHé pajti, nyílj ki! – már a BMW-knél is működik a varázsparancs
    Következő cikkSejtelmes videón a friss Bentley Bentayga
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.