hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapMutatósabb a Sport, jobb az alapmodell - Ford Edge menetpróba

Mutatósabb a Sport, jobb az alapmodell – Ford Edge menetpróba

A mind népszerűbb SUV/crossover szegmensbe a Ford csúcsmodelljeként, Amerikából érkezett az Edge. München környékén vezettük.




Csaknem két éve már, hogy először láthattuk a Ford Edge szabadidő-autót, amit a Ford nem is SUV-nak nevez, Amerikában szerintük (még 2007-ben) ez a sorozat teremtette meg a „crossover SUV-k szegmensét”. Hívjuk akárhogy is, az Edge mutatós, igazi Ford, ha nem is az Európában megszokott Aston-orral. A magas, a Ford amerikai modelljeire jellemző homlok mögött a Ford európai kínálatának egyik leghosszabb személyautója nyújtózik. A Galaxy mondjuk hosszabb (és persze jóval praktikusabb), az Edge viszont magasabbra pozicionált.


Ford Edge, 2016 - méretek





































Hosszúság [mm] 4808
Szélesség [mm] 1928
Magasság [mm] 1692 (1707*)
Tengelytáv [mm] 2849
Hasmagasság [mm] 152-203
Csomagtér [l] 602-1847
Terepszög elöl 18,8°
Terepszög hátul 22,4°
Rámpaszög 17,1°






Frontja, meg persze hátsó lökhárítója amúgy kétféle is lehet, a Sport változat ugyanis eltérő kialakítást kap. Kettősség jellemzi az Edge kínálatát. Kétféle dízelmotorral, kétféle váltóval és ugyancsak kétféle, Titanium és Sport felszereltségekkel kapható. Benzines nincs, legalábbis Európában. Állítólag olyannyira szerény felénk a benzines SUV-k iránti kereslet, hogy annak ellenére bukó lett volna behozni a specifikációt, hogy Amerikában létezik úgy is. Felénk kétféle dízel közül választhatunk. Mindkettő 2,0 literes, a „bázis” 180 lóerős, változó geometriájú turbós, míg az „erősebbik” kivitel biturbó, 210 lóerős. Ismerősek a Ford C/D szegmensű autóiból, azaz a padlólemezével is rokon Mondeo/S-MAX/Galaxy sorból.



Bár mindkét motor társítható mindkét felszereltséggel, az megkötés, hogy a 180 lóerős dízelhez kézi, a 210 lóerőshöz duplakuplungos (egyaránt 6 fokozatú) váltó jár. Módosíthatta a menetpróba tapasztalatait, hogy a szerényebb teljesítményű verziót Titanium, míg az erősebbiket az egyebek mellett 19 helyett 20 colos alufelniket is adó Sport felszereltséggel vezethettük. Talán a méretesebb, nehezebb kerekek tették, talán az automata váltó (nem egész 50 kilogrammos) pluszsúlyán túl a nyitható panorámatetővel is növelt saját tömeg, de legnagyobb valószínűség szerint maga a váltó, hogy

a biturbó 210 lóerős dízel lomhábbnak tűnt, mint a belépő 180 lóerős.

A turpisság amúgy a műszaki adattáblából ki is derül: a 180 lóerős csúcsteljesítménye alacsonyabb fordulaton érkezik, 400 Nm nyomatékcsúcsa szélesebb tartományban élvezhető, ezért érződik jobbnak.



Az „alap” Edge így egészen jó képet festett magáról. Korrektül mozgatta az 1,9 tonnás SUV-t is, pedig papíron a biturbó a fürgébb. A gyakorlatban viszont utóbbi jobban küzdött, több taposást igényelt, fogyasztása is bő 1 literrel magasabbnak (~9,5 l/100 km) adódott a tesztkörön. A Sport felszereltséghez változó áttételű és hangolható rásegítésű kormányzás jár. Utóbbi extrán közvetlen, de az alapé is kellően direkt: végállásai között kb. 2,6 fordulatot ír a kormánykereke.

A vezethetőség olyan, amilyet egy Fordtól elvárunk: élvezetes.




A váltó mondjuk egy kicsit hosszú úton jár, de alapvetően precíz. A fék jól adagolható, hatásos, stabil az elöl MacPherson, hátul multilink, zömében alumíniumból épülő futómű. A csillapításról sokat nem tudtunk meg a remek német utakon, az ülések viszont több órát az autóban ücsörögve is kényelmesek. Nem csak elöl, hátul is. A hátsó sorban a Ford szerint az Audi Q7-est vagy a Volkswagen Touareget is lepipáló a fej- és a lábtér. Valóban bőséges, ha pedig teljes értékű középső ülőhelyet szeretnénk, az S-MAX-ot kell választani.




Az Edge bizony divatautó. Józan érvek helyett inkább az érzelmi húrok fogják a vásárlókat vezérelni. Az alapból 20, teljes terheléssel viszont már (becsületesen bevallva) csupán 15,2 centis hasmagasságával annak ellenére sem mondható igazi terepjárónak, hogy alapáras hozzá az összkerékhajtás. A rendszer pontosan az, ami a Mondeo vagy az S-MAX/Galaxy esetén is elérhető: számítógépes vezérlésű elektronikus kuplungcsomag juttathatja az alapból hajtott első kereken túl hátra is a nyomatékot. 25 szenzor alapján 0,2 másodperces reakcióidővel dolgozik, ami nem rossz, de a 19/20 colos kerekekkel, 235/55-R19, illetve 255/45-R20 abroncsokkal szerelt Edge legfeljebb arra jó, hogy aszfaltozatlan úton is feljuthassunk a hétvégi házhoz, illetve a sípályához. Igaz, ezekre jó téli gumival a legtöbb „hagyományos” autó is képes. Itt viszont emelt pozíciójú ülésben, az átlagautókhoz mérten 5 centivel magasabban ülünk, továbbá egészen divatos megjelenést kapunk.


Ford Edge, 2016 - műszaki adatok






















































Hengerűrtartalom [cm3] 1997
Hengerek/szelepek száma 4/16
Váltófajta/-fokozat kézi/6 automata/6
Teljesítmény [LE (1/min)] 180 (3500) 210 (3750)
Nyomaték [Nm (1/min)] 400 (2000-2500) 450 (2000-2250)
Gyorsulás 0-100 km/h 9,9 9,4
Végsebesség [km/h] 200 211
Fogyasztás – vegyes 5,8 5,8
CO2-kibocsátás [g/km] 149 149
Saját tömeg [kg] 1913 1949
Megengedett össztömeg [kg] 2505 2555



[BANNER type="1"]
Mennyiért?

Az Edge abszolút értékben nem olcsó, hiszen alapára (lista szerint) 13,12 millió forint. Ellenben már az „alapverzió” is az egyéb modelleknél csúcsnak számító Titanium. Sok más mellett kulcs nélküli nyitással és indítással, láblendítéssel is vezérelhető elektromos csomagtérajtóval, automata reflektorral, kétzónás digitklímával, fűtőszálas szélvédővel, sötétített hátsó ablakokkal, intelligens (táblafelismerős) tempomattal, navigációval, sávtartó asszisztenssel és éberségfigyelővel, tolatókamerával és első-hátsó parkolóradarral. De még a fűthető kormánykerék és a 230 V-oos konnektor és a 9 hangszórós hifi is benne van az „alapcsomagban. Így már, pláne a prémium vetélytársakhoz mérten nem is olyan drága az Edge. Az erősebbik motor és az automata váltó közös felára 845 ezer forint, a Sport felszereltségé 380 ezer Ft. Utóbbival a már említett 20 colos felnin túl ültetett és keményített futóművet, adaptív kormányzást, módosított lökhárítókat, fekete ablakkereteket, fém pedáltaposókat és egyel jobb, 12 hangszórós hifit kapunk.
Ford Edge, 2016 - árak



















Titanium 2.0 TDCi (180 LE) M6 AWD 13 120 000 Ft
2.0 TDCi (210 LE) PowerShift automata AWD 13 965 000 Ft
Sport 2.0 TDCi (180 LE) M6 AWD 13 600 000 Ft
2.0 TDCi (210 LE) PowerShift automata AWD 14 445 000 Ft







Bár az automata reflektor mindenképp jár, felárért adaptív LED fényszóró, holttérfigyelő, légzsákos hátsó (szélső) biztonsági öv, nyitható panorámatető, programozható állófűtés, parkolóasszisztens, távolságtartós (8-180 km/óra között működő) tempomat és frontkamera is kérhető, meg persze három különféle (fekete, világos bézs és mogyoróbarna) bőrkárpit. Felniből négy, színből 13 különféle választható. Az Edge így bizony tetszetős és nem is rossz ajánlat. Amit viszont hiányolok belőle, az a Mondeóban elérhető hibrid hajtáslánc. Azzal különösen finom autó lehetne, ám a jelenlegi generációt nem várhatjuk vele. Később persze nem csak hibrid, akár elektromos SUV-t is ígér a Ford. Addig pedig van (itt alapáron) aktív zajkioltó-rendszer, ami persze most sem volt sokkoló hatású, bár az tény, hogy az Edge viszonylag halk. Ellenben jellegzetesen dízeles orgánumú, ami a piacnak állítólag kell.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

12 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nyilván a Fordnál komoly csapat dolgozik azon, hogy mi lehet rentábilis számukra. Biztosan alaposan felmérték, hogy Európában a benzinesből annyira keveset adnának el, hogy egyszerűen nem érné meg. Új Mondeoból még nem nagyon láttam benzinest, régiből is csak néha-néha, S-Maxból, meg Galaxyból talán még soha. Egy 4,8 m-es autót közel 2 tonnás súllyal mindenki dízellel veszi.
    A kocsi amúgy tetszik, remélhetőleg belül megfelelően átalakították, hogy elérjék az – amerikainál sokkal igényesebb – európai színvonalat.

  2. Egy igazi bajom van a SUV-okkal is ,hogy már tizenkettő egy tucat, ami a fazonjukat illeti. Az utolsó egyéniség ebben az osztályban a Nissan Trail volt a klasszikus terepjárós formájával. Rá nézésre nehéz igazi egyéniséget találni köztük.

  3. Rég nem mondtam egy fordra az, hogy tetszik de ez határozottan bejön és az ára is teljesen rendben van. Európa tőlünk szerencsésebb gazdasági helyzetben lévő országaiban szép karriert jósolok neki. Vajon később sem fogja megkapni valamelyik ecoboost erőforrást? Elég nagy blama lenne ha az eu-ban csak dízel erőforrásokkal árulnák.

  4. Szerintem ez most egy sikeresebb próbálkozásnak ígérkezik, mint amivel a ’90-es években akarta a Ford amerikai részlege megvetni a lábát Európában: Explorer, Windstar, Probe. Király gépek voltak, de nem ide valók. Most jónak tűnik az időzítés. Lehet, hogy ha befut, újabb típusokkal is próbálkoznak majd? Netán az Explorerrel is nekifutnak újra?

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek