Nagyra nőtt! Ford Grand Tourneo Connect teszt

    2
    1
    A Ford Grand Tourneo Connect a haszonjármű-alapú egyterűek legújabb képviselője, ám a teherautós kötődést már megjelenésével is cáfolja: csinos, ugyanakkor a kompakt egyterűek áráért azokénál jobb helykínálatot ad. Így van ez általában e szegmensben, ahol a Tourneo/Grand Tourneo Connect nem csak a legfrissebb, könnyedén kijelenthető, hogy egyben a legfinomabb is. Ha pedig egyéb modellekhez, például a Ford többi egyterűjéhez mérjük, körükben a legtágasabb címet viheti. És ez itt az igazi kihívás, hogy vajon ki tud-e lépni a kétféle hosszúsággal és tengelytávval kapható Tourneo Connect a furgon-szerepkörből.[BANNER type="1"]
    Nos, a 4,82 méter hosszú Grand méreteivel aligha más, mint furgon, ez már szinte kisbusznyi méret, egy alap Opel Vivaro rövidebb (!) nála. Magasságával és szélességével mondjuk még nem busznyi a Tourneo Connect, illetve formája is elég kecses ahhoz, hogy ne tűnjön furgonnak, pedig hosszával abba a ligába húz. Selyemfényű tetősínjeivel, részleteivel azonban az igényes nagyméretű egyterűekhez. Parkolni alapból is tolatóradar segít a csúcsot jelentő Titanium felszereltségnél, a hasznos első-hátsó parkolóradar felára pedig nem vészes (44 500 Ft). A hátulról és oldalról is síkokkal határolt, nagyméretű és osztott látóterű tükrökkel szerelt karosszéria átláthatósága ráadásul nagyon jó, így hiába grandiózus a Grand Tourneo Connect, könnyedén kezelhető és manőverezhető.
    Beszállási kényelemből ötöst adhatunk: a szokványosnál valamivel magasabban vannak a székek, így nem kell mélyre engednünk hátsónkat, az első ajtók szélesre, a hátsók szélesen, nagy helyet feltárva nyílnak. Ülésből alapból öt van a normál Tourneónál 40 centiméterrel nagyobb hosszúságú és tengelytávolságú Grandban is, viszont olcsón, 88 900 forintért kérhető a csomagtérpadlóba hajtható hatodik és hetedik szék. A tesztautóban utóbbiak nem szerepeltek, pedig úgy lenne igazán jó családi autó a Grand Tourneo Connect. Így „csak” egy korrekt, hatalmas rakterű, irdatlan belmagasságú ötüléses. Ráadásul második sorában hiába szeparáltak párnázásukkal az amúgy 2/1 osztással, s kissé szorulósan lehajtható ülések, a középső hely kialakítása kevésbé mélyített (könyöktámaszos) háttámlája miatt messze nem olyan kényelmes, mint a két szélsőé. Isofix-csatlakozóból is csak kettő szerepel, tehát a második sorban hiába van nagy – és az autó egészétől megszokottan – hatalmas fejtér, annyira azért nem dicsérhetjük a kialakítást.
    Bezzeg elöl, ahol az ülések jó tartásúak, több órás, több száz kilométeres utazások során is kényelmesek. Meglepetés, hogy a Tourneo egészen jól vezethető. Mondjuk azért megszokást igénylően. Városban számolni kell a bő 1,5 tonnás saját tömeg és a kissé turbólyukas, ám csendes és egyenletes járású motor miatti visszafogott indulási hajlammal, ha viszont megvan a 270 newtonméteres nyomatékcsúcs-tartomány kezdetét jelentő 1750 1/perces fordulatszám, már lódul a kasztni. A kezelőszervek pedig sokkal inkább személyautósak, mint teherautósak. Puha a kuplung, patent a váltó, a négy irányban állítható kormánykerék és a középkonzol a Focusból való, minden egyértelműen kezelhető. Nem zavaró, hogy az utastéri plasztikok mind kemények, megjelenésükkel és tapintásukkal ugyanis nem bántóan olcsó hatásúak.
    Pakolóhelyből van elég: az első ajtókba 1,5, a hátsókba 0,5 literes palackok tehetők, közepes a kesztyűtartó, a szélvédő fölött pedig hatalmas polc húzódik. Igazából személyautós mércével fölöslegesen nagy a belmagasság – ezt hasznosítja valamelyest a polc. És emiatt nagyon nagy az ötüléses csomagtérméret is. Kalaptartó nincs, tetőig pakolva pedig több mint 1,5 m3-es a csaknem 1,2 méter széles, 1,1 hosszú és ugyanilyen magas raktér. Ha a hátsó üléseket lehajtjuk, 2,1 méteres raktérhosszt és 2761 literes űrtartalmat kapunk, sík raktérpadlót sajnos nem.
    Bár sokaknak fontos lehet utóbbi, el lehet nézni a hiányt, vezethetőségével ugyanis – ahogyan már említettük – a Tourneo Connect jobb, mint amit várnánk tőle. Nem egy élményautó, de kellemesen vezethető, alaposan szervózott kormánya ad némi visszajelzést, elöl MacPherson, hátul – ebben a kategóriában elismerést érdemlő – csatolt lengőkaros futóműve a ballonos 205/60 R16-os abroncsokkal kényelmes; kanyarodási oldaldőlés természetesen van. Autópályán jó az egyenesfutás, a karosszéria magasságából adódóan természetesen számolni kell a szélérzékenységgel. Ami viszont meglepő, az a csekély zajszint, a Tourneo Connect még 130 km/órás tempónál is egészen csendes, igaz, akkor már olyan mértékben tolja a levegőt maga előtt, hogy azt szinte érezni lehet, s természetesen a fogyasztást is 7 liter fölé viszi. Érdemes picit lassítani, 120 km/órás tempónál sokkal kezesebb és stabilabb a karosszéria, takarékosabb a hatodik fokozatban csak 2000 1/percet forgó motor. A gyári 4,9 l/100 km vegyes érték így is elérhetetlennek tűnik: városban nálunk 7,5 literes átlag adódott, majd sok-sok 120 km/órás autópályázással apadt 6,5 literig a tesztátlag. Ez abszolút értékben már nem rossz, csak a gyári ígérethez mérten az.
    A Grand Tourneo Connect így is meggyőzően bizonyított: a haszonjármű-alapú egyterűek legújabb és legfinomabb képviselőjeként elég jó ajánlat ahhoz, hogy klasszikus egyterű-vásárlókat is magához csábíthasson. Akinek számít a helykínálat és olyan hétülésest szeretne, ami csomagteret is ad, az bizony jól járhat vele, s egyéb szempontok szerint is korrekt autót kap. Már alapáron 6 légzsákkal és visszagurulás-gátlós ESP-vel, felárért akár városi koccanásgátlóval – amit sok más tételhez hasonlóan – egyedüliként, s nem is túlzottan drágán kínál. Abszolút értékben persze nem olcsó a Grand Tourneo Connect, azonos motorral és szintén Titanium felszereltséggel alacsonyabb áron megkapható egy – természetesen jóval szűkösebb – Grand C-Max. Jól látható, hogy ez a haszonjármű-alapú egyterű már nem az olcsóságról, hanem a helykínálatról szól; akinek tér kell, az viszonylag olcsón kaphatja meg vele. Sokat autózók további érvként és e szegmensben újfent egyedüli ajánlatként 5 év/250 000 kilométeres garanciával is kérhetik, így akár személyfuvarozók számára is jó ajánlat lehet.
    Előző cikkElső képeken a frissített Ford Focus szedán
    Következő cikkÚj Honda Norbinak, új autó mindenkinek – na ebből mi lesz?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. a kocsi szép kívűl belül,de van egy ÓRIÁSI hibája a kocsinak,ennyi pénzért még rendelni se lehet a kocsihoz ahátsó utasok mögé kalaptartót,vagy valami olyat amit a csomagokat eltakarja az avatatlan szemek elől,márpedig egy nyaraláskor eléggé sok minden elfér egy ekkora csomagtartóban,de ha munkaautó lenne akkor meg sok fontos szerszám.,Na ezért nem vettem meg az autót.