Ne félj a kilométerektől – ezt üvölti ez az Opel Astra GTC is!

    0
    1
    Sokak számára vízválasztó a 200 ezer kilométeres futás, ez az Astra GTC is felette jár már, ezért talán sokan rá sem akadnak. Pedig még 10 év alatti, alig valamivel 2,5 millió forint felett kínálják. A kilométerek kapcsán pedig tudjuk, nem mindegy, hogy hol és miként került az autóba. Az említett futás kizárólag városi használatban már lehet sok, ám zömében autópályázással nem az. Márpedig ebbe az autóba mostani tulajdonosa már jó néhány (konkrétan 8) éve zömében így pakolta a kilométereket. Ennek megfelelően simán letagadhatná korának, akarom mondani futásának a felét. Az is valószínűsíthető, hogy az első, nem egész 1 év alatt 60 ezer kilométert (!) autózó tulaj is zömében autópályázott. [BANNER type="1"] Utóbbi ugyanúgy fontos, mint annak az ismerete, hogy az Astra GTC, amiből ez a második, egyben az utolsó volt, bizony jóval több volt, mint egy háromajtósított kompakt. Az első ugyebár a rekord méretű első szélvédő opcióját hozta. Ez pedig még fontosabbat: az első kerekeket dőlés nélkül fordító, függőcsapszeges HiPer Strut első és a többi Astrából ismert Watt-rudas hátsó felfüggesztést, ami az Opel szerint a multilinkhez hasonló képességekre képes, ám olcsóbban. Ja, és persze a karosszéria is olyannyira egyedi, hogy csak a kilincsek, az antenna és a visszapillantók azonosak az ötajtósokkal. Sokkalta hosszabb az oldalanként egyetlen oldalajtó, mint az ötajtósok elsője, ezt jelzi néhány festékleverődés is, és persze az is, hogy a biztonsági övekhez bizony alaposan hátra kell nyúlni. Az Astra GTC csakis turbós motorokkal készült, ám ebben a majdnem alap benzines, de azért nem a belépő 120 lóerős, hanem 140 lóerős példányban nincs túltolva a sportosság. A bőr/Alcantara ülések a Sport felszereltség ellenére is inkább komfortosak, ahogyan meglepő módon a futómű is, pedig a felnik nem kicsik, 18 colosak. Ám rajtuk viszonylag ballonosak (235/50 R18) az abroncsok, hiszen 19 és 20 colos felnikészlet is szerepelt a gyári kínálatban. [BANNER type="2"] Viszont ezekkel, a GTC esetén polgári kerekekkel is kifejezetten jó az Astra futása és irányíthatósága, a 140 lóerős, 1850-4900/perc fordulat között konstansan 200 Nm nyomatékú turbómotorral éppen megvan a 10 másodperc alatti (9,9 s) 100-as sprint és a 200 km/óra feletti (201 km/h) végsebesség, amivel már nem tűnik lomhának. Fogyasztása lehetne szerényebb, hiszen hiába nem városban fut, 7,7 l/100 km átlagával a városi katalógusértéket hozza, de az autópályás tempó józanításával és országúton simán vihető 5-6 liter köré is az étvágya. Ez persze simán elmondható lenne az ötajtósról is, itt viszont egyedi formában és jobb vezethetőséggel kapjuk mindezt, egy olyan kupéban, amiben el lehet férni hátul is (leginkább a szélső helyeken, tehát összesen 4 személlyel), a csomagtér pedig 380 literes, amivel még rá is licitál egy hajszálnyit az ötajtósra. Ugyanis a GTC hosszabb az ötajtósnál! Aki a méretekre kíváncsi, az bizony a kompakt kategóriában jelentős, 4466x1840x1482 mm-es külsővel és az ötajtósnál 10 mm-rel nagyobb, 2695 mm-es tengelytávval számolhat. A karosszéria nem csak a lejtősebb tetőív miatt alacsonyabb, hanem az alapból 15 mm-es ültetés miatt is, összesen 28 mm-rel, míg a hosszúság 47, a szélesség 36 mm-rel jelentősebb az ötajtósénál, a stabilitás érdekében a nyomtávok szintén jelentősebb mértékben, elöl 40, hátul 30 mm-rel nőttek. Az alap kvalitások tehát ígéretesek, a 2011-ben debütált Astra GTC-ről sokan nem is gondolják, hogy ennyivel több a sima ötajtósnál, ezért aztán kvázi jó áron megkapható, és ahogyan ez az autó is jól mutatja, lehet gazdagon felszerelt is. Gyári navigáció itt ugyan nincs, van viszont első-hátsó parkolóradar, az Opeltől megszokottan a korszak egyik legjobb ár/érték arányú adaptív Xenon-fényszórója, de például ülésfűtés és kétzónás automata klíma is. És mindezekhez még egy kis utólagos tuning, ugyanis a GTC az OPC alatt nem adott sportos kipufogóhangot, ezt egy diszkrét utólagos hátsó dob orvosolta, ami tényleg csak egy csöppnyi, de kellemesen érezhető orgánumot adott a rendszernek. [BANNER type="3"] És mit tud 9,5 évesen? A rövid próbakör alatt úgy tűnt, hogy az előírt karbantartásokat megkapó, az aktuális olajcserékre mindig elvitt autó időtálló. Apróbb rendellenességek azért kiszúrhatók, a hűtőfolyadék szintjének elektromos visszajelző-úszója például hibás, a megfelelő töltöttség mellett is alacsony szintről tudósít, de ennél nagyobb bajunk sose legyen. Az Astra GTC összességében egy kvázi olcsó, mégis sportos kompaktnak számít, aki tehát ilyenre vágyik, lapozza fel érte a Használtautót, ahol 2,49 millió forinttól kapható. Az örök törvény természetesen esetében is elmondható: nem feltétlenül javasolható a kínálat alja, a próbált példány felára például minimális, ez pedig egy karbantartott, korrekt használatot mutató, jól felszerelt darab. Dízelmotoros, takarékosabb, ám több rizikót adó verzió és szerényebb futású, de nem feltétlenül jobb állapotú példányok néhány százezer forinttal drágábban elérhetők, de a vásárlásnál nem csak az ár, az állapot és például az autóhoz kapott gumiszettek is sokat számítanak, a „nagykerekű GTC-t ugyanis nem olcsó gumizni.
    Előző cikkEnnyibe kerültek az új autók 10 éve! – 3. rész
    Következő cikkAmikor a forgalomból kivont autóban ott virít a rendőrvillogó
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.