Ne szereld fel! Teszten a fullos Kia Sportage

Benne van a korban! A Sportage első szériája 22 évvel ezelőtt debütált, a most futó harmadik generáció pedig már ötéves modell, 2010-ben jött. A tesztelt frissített verziót már 2013-ban megmutatta a Kia, de a piacra csak tavaly futott be, a tesztautót pedig most kértük el. A frissítés mértékét jelzi, hogy elfeledkeztünk róla. Pedig a Sportage jó autó, kedvelem, de nem a most nálunk járt, teljesen fullos kivitelt, hanem a józanabbul, kevésbé felszerelt, kisebb motoros verzióit. [BANNER type="1"]



Kétszeres szorzó. Mert Sportage akciósan már 5 millió forintért, illetve ezer forinttal alatta is van, a tesztelt példány pedig több mint 10 millió forintot kóstál. Az arany középút nyilván valahol a kettő között van, s jó hír a vevőknek, hogy van is köztes, „akciós”, azaz limitált szériás ajánlat. Utóbbi fix csomagokat jelent, amúgy a Sportage távol-keleti sémát cáfolva igen jól konfigurálható, számos extra egyesével is kérhető hozzá, ám az egyes tételek ára nem túlzottan szerény.




Van sapka vagy nincs sapka rajta? Szegény koreaiakat korábban azzal támadtuk, hogy autóik nem konfigurálhatók, szűkös az extrakínálat, csak csomagok kaphatók. Erre itt a Sportage, s most azon bánkódunk, hogy a márka megfizetteti a bonyolultabb gyártást jelentő sokrétűbb kínálatot – ha azt kihasználjuk. És abszolút az a vélemény fogalmazódott meg többünkben is a teszthét során, hogy jó autó a Sportage, de bizony vannak hibái, amelyek az öt-hat, netán akár hétmilliós vételárnál még elnézhetők, de a tízmilliósnál már nem.



Milyen kívül, milyen belül? A Sportage ma is formás, karosszériája nem öncélú, tigrismaszkja új mintázatával még a korábbinál is csinosabb. Hasmagassága 17,2 cm, ami nem túl sok (a Suzuki Vitara ugyebár 18,5 cm-t tud). 4,5 méter alatti hosszúságával még a Sportage is kellően kompakt, de helykínálatával már a felső-középkategóriás modellekével vetekszik. Belső szélessége elöl-hátul nagy, elöl több mint 1,5 méter. Tisztességes méretűek és kényelmesek az ülések, hátul gyakorlatilag sík a padló. Viszont a bőrkárpitra úgy sem feltétlenül ajánlom a költést, hogy nem csak előre, hátra is kérhető ülésfűtés (az EX Premiumnál pedig alapból jár). A bőr üléshuzat ugyanis meglehetősen csúszós, szerintem sokkalta jobb szövetkárpitok sorakoznak a kínálatban. Nem csak az utasoknak, csomagjaiknak is kellő tér jut, a csomagtér alaphelyzetben 564 literes, csalóka, hogy a tér viszonylag magas, de nem nagyon, alapesetben csak 89, üléshajtással 166 cm hosszú. Viszont a raktérpadló támladöntéssel is sík, s a csomagtér alatt teljes értékű pótkerék is utazhat (ha megfizetjük). Utastéri pakolórekeszekkel sem áll rosszul a Sportage: nagy az ugyan nem szabályozható pozíciójú, de jó helyen lévő könyöklő alatti rekesz, az ajtózsebek elöl 1,5 literes palackokat is fogadnak, hátul is vannak. A műanyagok zömében kemények, de az ajtók és a műszerfal tetején enyhén habosítottak.



Hogy hajt? A Sportage alapesetben fronthajtású, 750 000 forintos felár az automatikus, de fixre is zárható összkerékhajtás hozzá. A tesztautó 2,0 literes dízelmotorja 1,48 millióval drágább a szintén nem rossz belépő (1.6 GDI, 135 LE) benzinesnél, 470 000-rel a kisebbik gázolajosnál. A 184 lóerős teljesítményszint további 150 000 forint a 136 lóerős 2,0 litereshez mérten. És még az automata váltóért is fizetni kell, igaz, az már nem vészesen drága, 300 000 forintért adják. Bár a dízelfelár jelentős, a motor nem minden tekintetben finom. Jelentős (392 Nm) nyomatéka van, de húzatáskor kellemetlen orgánumú, ami még az amúgy jelentős zajszigetelésen keresztül is bejut az utastérbe. Fogyasztása automata váltóval papíron sem szerény: 7,1 l/100 km a kombinált érték, városban 9 literrel is érdemes számolni, a vegyes körülmények közötti teszt átlaga 7,8 l/100 km lett, ami voltaképp nem rossz. Az automata tudása árának megfelelő: szerény. Kicsit lassan, de legalább finoman kapcsol, motorfék üzemet magától nem ismer fel. Kézzel vezérelni csak az előválasztóval, eléggé bizonytalanul érezhető kapcsolási pontokkal lehet. A menetdinamika nem rossz, 100 km/órára 9,8 másodperc alatt felér a Sportage, a végsebesség akár 195 km/óra is lehet. Viszont már 130 km/óránál jelentős a zajszint – óriásiak, az átlós előrelátást is jelentősen rontók a külső tükrök. Utazóautónak amúgy sem ideális a Sportage: míg városban még az opciós 18 colos alufelnikkel is kényelmes az elöl MacPherson, hátul többlengőkaros futómű, 100 km/óra felett egészen furcsa rezgésekre, ütögetésekre képes. Kár érte, mert a felárért hangolható rásegítésű kormánymű nem rossz,a végállásai között 3 fordulatot író volán egészen közvetlen, így a fordulókör sem nagy, 10,5 méter átmérőjű, a fék pedig nem csak hatásos, finoman adagolható is.



Milyen extrákat tud? Koreai autónál furcsa lehet, de a Sportage igenis tud komoly extrákat. Például 300 000 forintért kínált vagy a csúcsverzióhoz már alapáron adott elöl nyitható napfénytető jó ajánlat. Viszont az extrákat végignézve nem mindegyikről mondhatjuk ezt, a 450 000 forintos hangvezérléses, de magyarul nem tudó navigáció a nem adaptív segédvonalas tolatókamerával például nem egy komoly ajánlat. Az EX Premium csúcsszintben persze utóbbi is benne van, ahogyan egyebek mellett a xenonfényszóró vagy a kétzónás automata klíma is. A modern sofőrsegédek (holttérfigyelő, adaptív tempomat, svátartó) kompletten hiányoznak. Utóbbiból is következik, hogy a Sportage nem csúcsverzióként, hanem egy józanabb kivitellel lesz jó bolt. A fontosabb extrákat már alapáron adja, a nem túl fényűző tételeket már az alacsonyabb felszereltségszinteken is kínálja, a 7 év/150 000 kilométer garancia pedig minden Kiához alapáron jár, a Sportage esetén adott a forma és a helykínálat is. Még az is lehet (sanszos), hogy egy ballonosabb abronccsal a futóműve is jobb. A fullextrás kivitelnek viszont nincs értelme, mert hiába lett egészen variálható a Sportage extrakínálata, számos ma elvárt tétel hiányzik még a palettáról.