Négy kereke van, motor hajtja, mégsem kell bele benzin

    2
    3

    Az olasz FAAM Smile, azaz mosoly nevű platós, városi munkagépét nem csak a szemlélő, a hazai hatóság sem tudta hová tenni. Hosszas fejtörés után elektromos hajtású quadként helyezték forgalomba a 2,8 méter hosszú, 1,2 széles és fülkéjével 1,8 magas városi munkagépet. Utóbbit fontos hangsúlyozni, így ugyanis nem vonatkoznak rá azon előírások, amelyek a személyautókra. Biztonságról például nem is nagyon beszélhetünk, a szerény mérete ellenére is jelentős önsúlyú, bő 1 tonnás csöppségben üvegszálas műanyag karosszériában ül a sofőr és utasa, akiket csupán 3 pontos biztonsági öv véd.
    Joggal tehető fel a kérdés, kinek kell egyáltalán ilyen jármű? Nos, azoknak, akik például a belvárosok, forgalomtól amúgy lezárt utcáiba vinnének árut, esetleg ott takarítanának vagy egyéb kommunális feladatot látnának el, de nyugodtan kaphatna ilyet a csatornázási művek embere, a postás vagy akár a kéményseprő is. Ugyanis városi feladatokra, még akár bevásárlásra is tökéletes a kicsiny villanyplatós, amit a vasúti pályaudvarokról, repterekről ismerős csomagszállítókhoz hasonló elvvel építettek fel: platója alá akkumulátor került. Nem a legmodernebb, de nem is ólomsavas, hanem teljesen gondozásmentes, zselés. A hat darab, autó-akkumulátornyi méretű, viszonylag nagy kapacitású, 165 Ah-s telep összesítetten már 990 Ah-s. Elhelyezésük a tengelyek között, a kocsi legalacsonyabb pontján optimális – menet közben nem érezhető a jelentős tömeg.

    A hajtást platós teherautóhoz hűen a hátsó kerekek kapják. Differenciálművön keresztül, helyben hajt a 4 kW állandó, de átmenetileg akár 9 kW, azaz 12 lóerős teljesítményű villanymotor. A menetdinamikai adatok közül csak a végsebesség ismert, ami 45 km/óra. A gyorsulás addig néhány másodpercnyi – legalábbis a plató terhelése nélkül. A teljes teherbírás zselés akkumulátorokkal 350 kg, a könnyebb lítium-ionokkal 400 kg. A Smile ezzel és 70 kilométeres hatótávjával is sokkal komolyabb, mint az eddigi villanyhordárok, akinek pedig van pénze, az választhat lítium-ion akkus verziót is, 110 kilométeres hatótávval. Míg a képeken látható, hidraulikusan billenthető alumíniumplatós verzió nettó 4,5 millió forintért megkapható, ugyanez lítium-ion akkuval 1 millió forinttal drágább lenne. Senki se zárja be most a cikket, hogy mi értelme van egy ilyen komolytalan jószágnak ennyiért. Összköltségeivel az elektromos munkagép már ma is előzi a belső égésű motorosokat. Élettartama 10 évnek is vehető akár, hiszen akkumulátorait 2000 töltési ciklusra hitelesítik. Garanciából 1 év gyártói, és további egy év forgalmazói is jár, aki a cég teljesen egyedi (nem titkoltan a piacszerzés érdekében kínált), kezelési költségtől mentes, 0 százalékos THM-es, forint alapú tartós bérleti konstrukcióját választja, az a teljes futamidő alatt ingyen szervizelésre számíthat.
    Az üzemórában meghatározott szervizelések inkább csak ellenőrzések, a motor örök életű, az akku gondozásmentes és mivel a villanymotor visszatermel és ezáltal fékez, az első tárcsa és a hátsó dobfékek sem igényelnek komoly karbantartást. [BANNER type="1"]

    Amilyen primitív a Smile felépítése, olyan egyszerű a vezethetősége is. Elektromos autótól ismert módon a gyújtáskulccsal csak készenlétbe helyezzük a hajtórendszert, az irányváltó-kapcsoló csak egy pöcök, a gázpedál taposására élénk a gyorsítás, a szervo nélküli üzemi fék viszont kissé lanyhatag, megszokást igénylő. Rásegítés a kormányműben sincs, mégsem hiányzik, és a fordulékonyságra sem lehet panasz. Az utastéri kapcsolók, kárpitok, műanyagok a létező legprimitívebbek – munkagépnél persze miért is lenne másképp. Az extrák köre az elektromos, az ajtócsukás érdekében automatikusan leereszkedő ablakokra és a szintén elektromos fűtésre szűkül, a műszerfalon mini-információs rendszer mutatja a megtett távot, az eltelt üzemidőt, illetve a hatótávot is.
    Biztonságérzetről nem lehet beszélni, a helykínálat széltében szűkös, a melósok mindenképp közeli viszonyba kerülnek majd benne, de akit érdekel az emissziómentes üzem, az aligha bánkódik majd ezen. A pöfékelésről azonban egyelőre nem sokan mondanak le, a most vezetett Smile az első Magyarországon, először tesztelésre, majd várhatóan tartós bérleti konstrukcióban teljes állásba kerül az egyik budapesti, utcai takarítással foglalkozó céghez. Drukkolunk a terjedésének, a saját garázzsal rendelkező szolgáltatók már ma könnyű szerrel válthatnának rá, mivel nem valódi autó, temérdek behajtási engedmény is kötődik hozzá, így akár az is elképzelhető, hogy a közeljövőben a ma még töltőhálózatra és állami kedvezményekre váró villanyautók terjedését is megelőzheti.
    Előző cikkNem kap hátizsákot a Lancia Thema
    Következő cikkVan élet egymillió forint alatt a használtpiacon?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. T. Katona Matyas,

      Ez a kis ehordar,bizony egy alavult rendszer!
      Nyilvanvalo az is,hogy kinai es nem olasz technologia.
      Ettol sokkal komolyabb es lenyegesen olcsobb electromos autokat hasznalnak tomegesen Kinaban.
      En nem csinalnek tul nagy reklamot ennek a kegyetlenul draga „joszgnak” mert Made Italy cimkevel bir…ami a bermunka trukknek koszonheto.