Negyedszázada ő volt a király, és még ma is az

Tavaly írtunk egy szépen megőrzött, kedves, youngtimer korban lévő 190-esről, persze egy utcai átlagautó nem érhet fel a korszak egyik legjobb pályaautójához. A Mercedes-Benz a 3-as BMW ellenfeleként hozta ki a 190-es sorozatot még a nyolcvanas évek elején. Az évtized közepére a versenypályán is ez a két típus lett a legnagyobb ellenfél, mára mindkettő a DTM, azaz a német túraautó bajnokság klasszikusának tekinthető. A BMW M3-ból is sorra jöttek ki az erősebb változatok, a Mercedes először 2,3-ról 2,5 literre növelte a 16 szelepes Cosworth hengerfejjel készülő sportmodellje erejét, aztán jöttek az Evolution változatok. Az Evo I 1989-ben, majd a legerősebb Evolution II 1990 márciusában állt a dobogón a Genfi Autószalonon.[BANNER type="1"]





A versenyautót az akkori szabályok szerint egy utcai modell alapján kellett elkészíteni, így született meg az az 500 darab kékes-fekete és két darab különleges ezüst színű autó, amik ma már óriási értéket jelentenek. A végsebesség 250 km/h, a gyorsulás 7,1 másodperc, amit egy jócskán felhúzott négyhengeres szívómotorral értek el. Nem csoda, hogy a legtöbbjüket mára széthajtották, vagy összetörték. A versenycélra tervezett 190-est nagyon komoly aerodinamikai csomaggal látták el és ebből az utcai változat is részesült: mélyre lógó első kötény, hatalmas hátsó szárny került rá. A combos szélesítések alatt meg elfértek a 17 colos kerek is. A 190-es a BMW M3 mellett a DTM klasszikus éveinek domináns versenyautója volt. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma is Mercedesé a legtöbb konstruktőri bajnoki cím.