Neked nem fognak hinni, ennek viszont igen!

    0
    1
    Évek óta megszokott, hogy szörnyülködünk, sokszor röhögünk azon, hogy mi történik az orosz utakon, ahol szinte alap, hogy van fedélzeti kamera, azaz dashcam az autókban. Az ok egyértelmű: már rég bebizonyosodott számukra, hogy megéri azt beszerezni, ugyanis számos olyan helyzet adódhat, amikor szükség van rá. Ez hazánkban is egyre inkább így van. Idén a rendőrség Pofátlanítás sorozata is átalakult arra, hogy lakossági videókból állítják össze. Véleményes, hogy helyes-e ez a feljelentősdi, ám amilyen szintű szabályszegések láthatók azokon, a megoldás nem egyértelműen elvetendő. [BANNER type="1"] Persze addig még örülünk, amíg nincs baleset, ha viszont van, sajnos tapasztalatból tudom, hogy több mint hasznos a kamera. Egy cserbenhagyásos balesetnél nyilván fokozottan, de még akkor is, ha minden fél korrektül, vagy inkább korrektül látszódóan kíván eljárni. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy már a kamera megléte is sorsfordító tud lenni, ha ugyanis van, a vétkes is könnyebben ismeri el tettét. Ám amennyiben kiderül, hogy nem volt kamera senkinél sem, akkor bizony könnyedén adódik, hogy nem minden fél azonos módon emlékszik a történtekre. Bizonyíték híján pedig a rendőr sem fog tudni igazságot tenni. Ezért aztán érdemes beszerezni egyet, most például a Mio MiVue 812 kamerája vendégeskedett nálam kb. két hetet, s bár nem autóztam sokat, így is adódott egy-két olyan helyzet, amikor látott cifrát. 140 fokos látószögű, nagy fényerejű (F1.8) optikájával, 60 fps (azaz másodpercenkénti 60 képkockás) rögzítésével valóban jó (full HD 1080P) képminőséget ad, a rendszámokat így a legtöbb esetben ki lehet olvasni, már amennyiben kellően vagy épp túlzottan közel kerül hozzánk egy autó. Van persze néhány olyan eset, például sötétben, autópályán, amikor nem biztos, hogy összejön ez. [BANNER type="2"]
    A kamerafunkció mellett van még néhány, amit ad a MiVue 812. Beépített GPS-ét nem csak ahhoz használja, hogy a koordinátákat a „filmre rögzítse (a GPS által szinkronizált dátumhoz és időhöz hasonlóan), hanem mivel tudja, hogy merre járunk, a sebességmérő kamerákra és arra is figyelmeztet, ha túl gyorsan hajtunk. Sőt, van benne egy csomó egyéb „sofőrsegéd is, amit nem gyári rendszerként persze nem tud tökéletesen ellátni, de azért valamelyest mégis működik. A forgalom elindulására figyelmeztetés például hibátlan, kalibráció után a sávelhagyásra figyelmeztetés is egészen megdöbbentően tud működni, ám mivel nem tudja, hogy mikor indexelünk, gyakorlatilag minden sávváltásnál jelez. És persze az alacsony követési távolságra való figyelmeztetés is gyakorta elhangzik a városban, ahol logikusan jóval kisebb is elegendő abból, mint az autópályán, ez tehát lehetne „sebességfüggőbb. [BANNER type="3"] Ha nem is alaptartozékként, de parkolási őrszem funkcióval is kiegészíthető a kamera, ehhez nyilván speciális bekötés szükséges, de alapból egyszerűen szivargyújtó-aljzatról üzemeltethetjük. Sofőrsegédei és jó képminősége mellett van még egy óriási előnye az olcsóbb kamerákhoz mérten: szoftveres támogatása. A Windows és Mac kompatibilis MiVue Manager nem csak összefűzi és dátum alapján mutatja, hanem a térképen is megjeleníti, hogy melyik felvétel merre autózva került a micro SD kártyára, így egy nyaralás után könnyedén mozizhatunk és nézhetjük vissza, hogy merre mit láttunk. Menet közben természetesen fotókat is rögzíthetünk GPS koordinátákkal, ami szintén praktikus, ha valamit vissza kell keresnünk. Persze a MiVue 812 ára sem „alsópolcos, éppen csak egy hajszálnyit 50 ezer forint alatti, de ne feledjük, ha csak egyszer valóban szükségünk lesz rá, már nagyon meg fogja szolgálni az árát, de akkor is jó játék, ha az út közbeni eseményeket, netán a tájat nézzük vissza.
    Előző cikkMelyik megoldás jobb, ha nem egyben fizetnénk ki az autót?
    Következő cikkBeárazták a Renault új villanyautóját, korrektül!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.