Nem ezt fogod választani: teszten az új csúcs Micra

    0
    1
    Bátran jelentették ki bemutatásakor a Micra fejlesztői, hogy a motorpalettán kezdetben egyedüliként szereplő 1,2 literes, háromhengeres, 80 lóerős benzinmotorjuk a korszerű dízelek takarékosságát hozza, éppen ezért nem is terveznek gázolajos, a benzinesnél drágábban gyártható motort. A Micra palettája mindössze egy turbós benzines csúcsgéppel bővül majd.
    Nem árulunk el nagy titkot, hogy a gyáriak szerénytelen szavai után a Micrában leginkább annak motorjára voltunk kíváncsiak. Vajon tényleg alig fogyaszt? A gyáriak szerint az 5,0 l/100 km vegyes fogyasztású gép országúton akár 4,3 l/100 km-rel, városban 6,1-el elgurulhat. Nálunk télen, a sok rövid városi szakasszal és az autópályás hajtásokkal sajnos sosem írt 7 l/100 km értéknél szerényebbet a fedélzeti számítógép átlagfogyasztás-mérője. Abszolút értékben még ez sem rossz érték, de egy mai kisautótól, pláne a mesés gyári értékek után, jobbat várnánk. Cserében városban nem megy rosszul a kisgép, a titok persze nem is a motor, hanem elsősorban a csekély, 910 kg-os önsúly. Így nincs nehéz dolga az 1,2 literes benzinesnek. A háromhengeres gép azonban önmagában is elismerésre méltó, legfőbb előnye, hogy 110 Newtonméteres nyomatékából már alacsony fordulaton csepegtet, higgadt vezetéssel akár 1200-1300/perctől terhelhető – és ha tartósan így használtuk volna, bizonyára fogyasztása is szerényebben alakult volna. Az 1,2-es azonban nagyon jól veszi a fordulatot, szívesen, könnyedén pörög fel, hátba vágó gyorsítást sosem várhatunk a 80 lóerőtől, de a menetdinamika a gázpedál taposásával töretlenül fokozódik.
    Döbbenetes, de a kis háromhengeressel egészen jóízűeket is lehet csavarogni, a kormánymű ugyan kissé túlszervózott, már-már visszajelzés nélküli, de áttételezésével közvetlen, élmény a nagyon szerény, 9,3 m átmérőjű fordulókör. A kormányénál sokkal jobb a futómű hangolása, ideális átmenet a sportos és a komfortos között, a bátrabb kanyarokat is zokszó nélkül tűri, ugyanakkor az úthibák zömét kellemesen csillapítja. A családanyák kényelméért imádják majd, kamasz fiaik ugyanakkor mosolygó arccal csapathatnak majd vele. Az utcai versenyekkor a váltót biztosan nem fogják dicsérni, az ugyanis egyáltalán nem versenyautós, nem kattan japánosan a fokozatokba, inkább franciásan puha. Ha nem is túlzottan konkrét úton, de mégis jól kapcsolható, hosszúra áttételezett és persze 5 fokozatú. Az országúti előzésekhez így elengedhetetlen a visszakapcsolás, de úgy azok sem kamikaze akciók. A hosszú váltóáttétel ellenére autópályán már zajos és torkos a motor, a 130 km/óra feletti tempó és az emelkedők is megizzasztják a kis blokkot, ilyenkor fix a 7 l/100 km feletti, inkább 8 l-t közelítő fogyasztás. A kicsiny benzines alapjárata alig érezhető, de azért nem 100 százalékosan rezonanciamentes, ezt egy stop&start-rendszer könnyen feledtethetné, de ilyen felárért sincs a Micrához.

    Van azonban sok egyéb alapáron és nem is drágán. A Micra 2 789 000, akciósan 2 599 000 forintos bázisárával is a kisautók egyik leginkább költséghatékony egyedének ígérkezik. A szegmens évtizedes vezetője, a Suzuki Swift és mai slágerei, azaz a Ford Fiesta, az Opel Corsa, a Skoda Fabia és a Volkswagen Polo árszintje alól indul. Összehasonlításul a legolcsóbb új Swift 5-ajtós karosszériával 3 582 000 forint. Azaz a Micra árelőnye csaknem 1 millió forint! Tegyük hozzá, az alap Micrában nincs légkondi, de minden egyéb fontos extra (6 légzsák, menetstabilizáló elektronika, elektromos első ablak, központi zár) megvan benne, 2,9 millióért pedig légkondival, CD-rádióval kapható.
    Kétségtelen persze, hogy a Micra ma már méreteivel elmarad az átlagos kisautóktól. Míg a kategória autói megnőttek, a Micra kicsi maradt, így 3,78 méteres hosszával, 1,68 m szélességével és 2,45 m tengelytávjával lassan már nem is kis-, hanem mini-autónak számít, a kategóriában szintén kisebb növésűnek számító Swiftnél például 7, a Skoda Fabiánál 22 cm-rel rövidebb. Sebaj, a kérdés nem az, hogy hova soroljuk, hanem, hogy mit tud. Leginkább arra lettünk volna kíváncsiak, hogy milyen az olcsó alapverzió, de pont az ellenkezőjét, azaz a legjobban felszerelt kivitelt tudtuk kipróbálni. Kapaszkodjanak meg, a tesztautó ára a Tekna szint navigációs rendszerével, automata klímájával, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerével, 15 colos alufelnijeivel, fűthető üléseivel, automatikusan felkapcsolódó fényszóróival, valamint az első ülések fölötti üvegtetejével 3 929 000 forint. Ijesztő, de ismét kacsintsunk a konkurenciához, a legjobban felszerelt és üvegtetőt, tolatóradart például nem is adó Swift még drágább, 4 017 000 forint.
    Ára alapján tehát komoly esélyei lehetnek a hazai piacon a tetszetős ötajtósnak, persze nem a csúcsverziónak. Ennek ugyanis nem látjuk sok létjogosultságát, aki háromhengeres városi autót vesz, az aligha fog az extrákra ennyit áldozni. De azért véssük kőbe, máshol ilyen ellátmány még kisautóval sem kapható 4 millió forint alatt. Itthon a már említett, légkondis, CD-rádiós, Bluetooth-kihangosítós, 2,9 millió forintért kapható Micra lehet a húzómodell, ennyi pénzért ugyanis ritka a légkondis kisautó. Az ínyencségek megismeréséhez persze kitűnő a kistafírungozott Tekna. A csúcsverzió legjobb eleme kétségtelenül kétszínű kárpitozása, az ülések világos huzata kifejezetten minőségi, az utastér plasztikjai azonban bántóan ridegek. Majomfogó az eleve parkolóhely-barát, kicsiny karosszériához társított parkolóhely értékelő elektronika. Egy gomb megnyomása után, ha a rendszer felismeri a kellő hosszúságú parkolóhelyet, megmondja, hogy az elegendő-e az autónak. Többször próbáltuk, egyszer működött, őszintén szólva, ilyen méretekhez sok értelme nincs. Az első utasok fölé ívelő panorámatető azonban kellemes, bár nem nyitható. A csúcsverzió legfontosabb felszerelésének kulcs nélküli nyitórendszere, gyári navigációja és télen ülésfűtése számít.
    A teszthez be kell vallani, kicsit csaltunk, megnéztünk egy teljesen alapverziót is, annak kifejezetten komor a beltere. A kidolgozás ellenben minden Micrában minőségi, az ajtók nyitása-záródása finom. Az összeszerelés rossz úton is meggyőzőnek bizonyult, zörgés nem hallatszódott az utastérben. A külső nemigen támadható, sőt ebben a zöldben igazán vonzó kis kocsi a Micra, ám a belső formatervezőit nem dicsérnénk. Az érintőképernyős navigációs rendszer szögletes gombjai konzervatívak, az automata légkondicionáló kör, azaz discman-alakú kezelőpultja egyedi, a kettő egymás alatt stíluszavaros. Átgondolatlanságra utal, hogy a navigációs rendszeren és a műszerfalon olvasható óra nem „egy rugóra jár”, a fedélzeti számítógép külső gombbal lapozható, a napi kilométer-számláló azonban csak a kormányon átnyúlva, az óra tövébe tett pálcikával nullázható -és a két számláló egymástól függetlenül működik.
    Miként a külső méretek, úgy az utastér is inkább mini-, mint mai kisautóhoz illők. A belső szélesség elöl-hátul épp elfogadható. Az üléseknek elöl főként formázásuk bántóan szerény, hátul már méretük is erőteljesen elmarad az elvárhatótól, a hátsó ülőlap nagyon rövid. Elöl még csak-csak el lehet ücsörögni pár órát, de hátul már átlagtermettel is szűk a tér. Ez persze a célközönségnek lehet, hogy egyáltalán nem probléma, rövidebb távokra felnőttek is elviselik a második sort, gyerekek pedig biztosan nem fognak panaszkodni ott. Csomagtérből bőven jutott a Micrába, 275 liter használható alapjáraton. A bővítéshez csak az üléstámlák dönthetők, azok azonban egyetlen mozdulattal, könnyedén, 2/1 osztással. Összességében 605 literig növelhető a raktér, kár, hogy a lehajtott hátsó ülések csaknem 20 cm-es lépcsőt hagynak.
    Összességében a Micra mindenképp érdekes és értékes képviselője a kisautóknak. Következetesen maradt kicsiny, így nagyon könnyű vele parkolóhelyet találni. Utastere elöl és kis jóindulattal hátul is elegendő, csomagtere átlagos. Motorja a higgadtan és a kicsit dinamikusabban autózókat is kielégíti, igaz, utóbbiakat többlet-fogyasztással adóztatja. Árával és felszerelésével pedig nagyon is versenyképes. Nem elhanyagolható, hogy garanciája alapáron is hosszú, 3 év vagy 100 000 km, de 31 876 forintért további 1, vagy 73 201 forintért 2 évvel és 50 000 km-rel toldható – újra eladáskor mindez sokat számíthat és akár többszörösen megtérülhet.
    Előző cikkElektromos Tata Európának is
    Következő cikkHó nem maradhat vastagon az autón!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.