Nem fogyaszt, de nagyon megy a VW Polo Blue GT

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    3
    1

    LED-es menetfények, 17 colos alufelnik, de a lényeg nem ez, hanem az 1,4 TSI hengerlekapcsolása, mellyel 4,5 l/100 km a 140 lóerős turbós vegyes fogyasztása

    Higgadt tempónál csak két henger pöfög a két kipufogóvégen keresztül


    Az Audinál már jelen van a Volkswagen MQB padlólemeze, de a Volkswagennél még a Polo BlueGT-vel debütál a hengerlekapcsolós négyhengeres turbómotor, mely majd a hetes Golf szenzációja lehet.
    Az utóbbival szerelt Polo BlueGT eredetileg arra hivatott, hogy a 105 lóerős 1,2 TSI és a 180 lóerős GTI közötti űrt kitöltse, valójában mégis az 1,4-es, hengereiből kettőt nyugodt vezetésnél lekapcsoló turbómotor a legnagyobb különlegesség benne. A gyári fogyasztási ciklust pontosan arra az értékre, 4,5 l/100 km-re apasztja a hármas és a négyes henger kikapcsolása, amit az 1,2-es TSI hozna. [BANNER type="1"] Ha azonban valaki gyorsulni szeretne, 100 km/órára az 1,2-esnél 2 másodperccel hamarabb érhet, 7,9 s a menetidő. A hatfokozatú manuális váltós, változó szelepvezérlésű 1,4-essel a csúcstempó sem holmi 188, hanem 210 km/óra, azaz ezzel a turbóval nyugodtan ki lehet merészkedni a sebességkorlátozás nélküli német autópálya-szakaszok belső sávjába is.

    Visszafogottan sportos a beltér, főként a műszerfal

    A Polo BlueGT különlegessége, hogy karosszériája egyszerre hordoz BlueMotion, GTI és R-line jegyeket is magán. Kerekei 17 colos aluk, futóműve 15 mm-rel ültetett, hűtőmaszkja fekete. Utasterében a műszerek a GTI-t idézik, van tempomat, a lapított aljú bőrkormányon pedig természetesen BlueGT felirat. Az ülések sportosan vállasak, és persze a króm kiegészítők sem maradtak ki a beltérből.
    Előző cikkMár az új Ford Kuga feneke is rugdosható
    Következő cikkCoulthard bemutatta idei versenyautóját
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    2. „Nem fogyaszt, de nagyon megy a VW Polo Blue GT”

      Az egész cikk egy naiv mese!
      Úgy kellett volna leírni, hogy ne vezessük félre a hozzá nemértő embereket! Vagyis keveset fogyaszt de akkor nem megy, ÉS, nagyon is tud menni de akkor sokat fogyaszt!
      A 4,5/100km eleve hülyeség, de így lehet eladni manapság autókat! Ismét feltalálták a spanyol viaszt, köszönjük szépen VW-nek!

    3. érdekes nekem ez a henger lekapcsolás…ha mondjuk épp szúrni akarok 60-nál egy kettest, olyankor mit csinál?Meg használ a hengereknek, ha mondjuk 3000es foldulatra kell bekapcsolódniuk?Mert ugye…ha már 140-ló, akkor azt néha ki akarom használni, nyilván nem ötödiket szúrok akkor be…viszont mindenképp jó ötlet, ha öregurasan vezetek, h nem megy mindegyik fölöslegesen.Dízellel egyébként mi a baj?1.7-esekből szerintem ott is ki lehet hozni 140 lovat, és ha ott is lenne lekapcsolás 3-3.5 literrel tuti beérni..ha még esetleg valami kis akksi is lenne a klímának meg pici fékenergia visszatápláló…