Nem kislányoknak való – Jeep Renegade teszt

Keménykötésű. A Renegade a Jeep belépőtípusa hazánkban, de ennél fontosabb, hogy ez ma messze a legolcsóbb minden Jeep közül. Ára a kompakt SUV-k mezőnyébe sorolja, ám igencsak kilóg azok közül, valójában sok tekintetben többet tud azoknál. Megjelenésében és részleteiben egyaránt a márka dicső múltját igyekszik felidézni, érdemes ezeket megnézni a galériában. Ugyanakkor abszolút versenyképes a mai kompakt SUV típusokkal, sőt az összkerékhajtású modellek szinte teljes értékű terepjárónak tekinthetők, ahogy arról már írtunk is másfél éve. A Jeep Renegade tehát igazán sokoldalú autó, amely nem teljesen tunyult el, nem is olyan kényelmes, mint egy hagyományos kompakt SUV, keménykötésű legények, belevaló, vagány csajok járgánya.


Szerethető. Mivel nyilván a tervezők is tudják, hogy a modern kor cowboy-ainak zord külseje is érző szívet takar, ezért a Renegade is megannyi szerethető részletet hordoz. A lépten-nyomon – belső visszapillantó-tükör házán, hangszóró-kereteken, hátsó lámpaburában – felbukkanó Willys Jeep jellegzetes arcától kezdve a szintvonalas térképmintás üléshuzatig és morzsatálcáig a váltókar előtt. Mindez a szinte szögletes karosszéria miatt az autó külső méreteit meghazudtolóan tágas utastérben fogad, mögötte egy szögletes formájú, jól kihasználható csomagtérrel. Ebbe a talajtól 76 centiméternyire, tehát magasra kell emelni a holmit a bepakoláshoz, no de mit is várhatunk egy olyan autótól, amelynek a szabad magassága 21 centiméter.


Trailhawk – több, mint SUV. A Jeep Renegade csúcsváltozatát jelentő Trailhawk kivitel hozza a kategória elvárásait, így alapáron ad remekül működő, elektromos automata rögzítőféket, lejtmenetvezérlőt, stop-start rendszert. Utóbbit megpróbáltam bekapcsolva használni, amíg az irodaház mélygarázsához értem. A sorompó kinyitásáig tapostam a féket, így leállt a motor, ám utána is csak kissé engedtem fel a féket, mert a mélygarázsba vezető lejtő ezt megkívánja. Így viszont gurulás közben sem kapcsolt be a motor, meg utána akkor sem, amikor vízszintesre érve már levettem lábamat a fékpedálról. Sikerült zavarba hoznom a rendszert – neki is engem – csak az újraindítás segített. Az extrákra visszatérve, fűthető kormánykerék és sávtartó rendszer is kérhető, utóbbi egészen ügyesen kormányozza az autót a sávfelfestések között. Az emelt szabadmagasságon túl a Trailhawk terepáttételt és az autó alját védő burkolatokat is kap, ezek a többi kivitelhez nem rendelhetők. Ugyanakkor a többihez kérhető távolságtartós tempomat és a ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer felárért sem érhető el a Trailhawkhoz.


[BANNER type="1"]
Finomkodás nélkül. Gyújtást adva a manapság szokásos táncoló mutatók és üdvözlő kijelző fogad. Külön menüből kezelhető a középkonzoli szórakoztató-rendszer és a két fő műszer közötti információs kijelző. A kezelőszervek a kormánykeréken kaptak helyet, a hifié láthatatlanul, a volán hátsó felén, ezt érezni kell. Sok más egyéb mellett még az utasoldali légzsák is a központi kijelzőről kapcsolható ki- és be. Az irányjelző egy érintésre nem a szokott hármat, hanem ötöt villan. A bajuszkapcsolók működésüket tekintve is illenek az autó karakteréhez, nem prémiumos finomságúak, hanem határozott bánásmódot igényelnek. Az anyósülés előtt vaskos kapaszkodó fogadja az utast, és a kormánykerék is vastag, masszív darab. Ennél fontosabb, hogy jó fogású és közvetlen.

A kis bice-bóca. A kormány minden tekintetben dicséretet érdemel, felépítéséhez képest remekül irányítható az autó, a ballonos – 215/60 R 17 – gumik ugyan inkább terepezésre szabottak, a futómű viszont feszes. Nehéz igazán jó kompromisszumot találni a terepezéshez és országúti poroszkáláshoz is megfelelő felfüggesztés tekintetében, de a Jeep ráérzett. A kényelemről persze le kell mondani, mert a Renegade úthibákon ráz, zötyög, de valójában az lenne meglepő, ha nem így lenne, mert ez a mackós járás illik a karakteréhez. Az már inkább meglepő, hogy ha tövig nyomjuk a gázpedált, akkor az összkerékhajtás automata üzemmódválasztójának állásában is olyan tüneteket mutat az autó, mint egy elsőkerék-hajtású. Mintha a rendszer nem kezelné kellő hatékonysággal a kerekekre szabaduló 350 newtonmétert, aminek némi kormánykerék-birkózás az eredménye.


Dörmögő Dömötör. A kétliteres dízelmotor korántsem terepjárós megfontoltsággal mozgatja a bő másfél tonnás Jeepet, hiszen az alapáras kilencfokozatú automataváltó szorgos kapcsolgatása mellett lendül neki a Renegade. Ehhez azonban szintén férfias határozottsággal kell a gázpedálra taposni, mert udvarias paskolásra visszakapcsolás nélkül, „izomból” dolgoztatja a motort, amely egyébként mély morgás kíséretében így is partner a gyorsításban. Máskor a dízelmotor csak hörög és dörmög, városban e hangok töltik be az utasteret, míg nagyjából százas tempó felett a szélzajé a főszerep. Lassításkor aztán hiába próbálunk a váltókar manuális állásában visszagangolni néhányat – motorfék reményében – mert ebben egyáltalán nem partner a kilencfokozatú egység. Inkább vitorlázva gurul az autó, de lassításkor nem engedi az elektronika 2500 fölé a motor fordulatát. Egyébként valószínűleg e motor 30 lóerővel gyengébb változata is elegendő a Renegade-be, és azzal már nyolcmillió forint alatt is megkapható a legkisebb Jeep, így ár-értékarányt tekintve, a kínálatból az lehet a legjobb választás.