hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapNem új, de szenzációs: tolatóradar emberből

Nem új, de szenzációs: tolatóradar emberből

Ilyen az, ha olcsó a munkaerő: akár egy saját beosztott is szolgálhat tolatóradarként.


Hogy román-e az messze nem biztos, de az már teljes mértékben az, hogy az alábbi videón humán tolatóradar látható. Az persze biztosan kizárt, hogy bármilyen olcsó munkaerőnél érdemes lenne egy „alkalmazottat a csomagtérbe ültetni, hogy tolatásnál ő „pittyegjen, hiszen fogyasztása, etetése is jóval többe kerülne, mint a ma már akár 10 ezer forintért elérhető, s áramból is alig (és csakis tolatásnál fogyasztó) szenzor táplálása. Ráadásul a mai parkolássegédek már jellemzően a vonalakat is látják, nem úgy mint a radarok, melyek így az alábbi videó pittyegő emberéhez hasonlóan nem segítenek a helyek közötti eligazodásban. Így aztán a vicces mercis is pontatlanul, két helyet foglalva teszi le autóját.
[BANNER type="1"]
Viccnek viszont jó a humán tolatóradar, ha még valaki nem látta volna, feltétlenül nézze meg, hogy a csomagtérben szelfizésnél mennyivel mókásabb és hasznosabb dolgokat is lehet csinálni, ha már valaki oda kerül. Azt pedig ne is boncolgassuk, hogy ilyen szempontból mennyivel jobb lehetőségeket rejt egy kombi, egy egyterű vagy akár egy kisbusz.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek