Nincs kompromisszum: 275 km/órával mehet a Brivido

    0
    1

    Alumínium, szénszál merevítésű műanyag és üveg – e három anyag határozza meg a 4,98 méter hosszú Italdesign Brivido koncepciómodell 4,98 méter hosszú karosszériáját. A négyüléses, szárnyas ajtós tanulmány különlegessége, hogy teljesen műkődőképes, a 82. Genfi Autószalonra 42. alkalommal ellátogatott Italdesignt vezető Giorgetto Giugiaro ugyanis olyan környezetbarát, mégis luxuskörülmények közötti utazást adó autót kívánt hozni, ami nem csak egy álomautó.
    Miként azt Giugiaro elmondta, mindig olyan autót kívánt tervezni, ami közel van a gyárthatósághoz és könnyedén piacra vihető lenne. Így van ez állítólag a Brivido esetében is, melyet 3,0 literes, kompresszorral töltött V6-os benzines és egy egyelőre ismeretlen teljesítményű villanymotor hajt 8 fokozatú automataváltón keresztül. A 100 km/órára gyorsítás szintideje 5,8 s, a végsebesség pedig 275 km/óra a légellenállástanilag tervezett, alacsony tömegű karosszériával. [BANNER type="1"]
    Nem meglepetés, hogy a lámpák kivétel nélkül LED-esek, azaz örök életet és csekély fogyasztást ígérők, annál inkább futurisztikus a beltér. A szárnyas ajtó ülésdöntés nélküli bejutást nyit a hátsó ülésekhez is, a sokszögletű kormányról a műszerek között is megjelenített légkondicionáló, az elektromágneses folyadékokkal töltött lengéscsillapító-rendszer és persze a váltó is kapcsolható. A középkonzol nem más, mint egy óriási érintőpanel, de a kardánalagútra valódi kapcsolók is jutottak.
    Érdekesség, hogy műszerblokk az utas elé is került, ő is láthatja az aktuális tempót, a kapcsolt sebességfokozatot, s ő akár iPad-jét is csatlakoztathatja az autóhoz, hogy annak kapcsolatán keresztül internetezzen. Ha megunta, a műszerfal fiókjába tolhatja táblagépét, hogy az utazás befejeztével teljes töltöttséggel vehesse azt hóna alá. A sofőr közben más egyéb monitorokon, a visszapillantókat helyettesítő, irányítható, zoomolható kamerák képét vizsgálhatja.
    A kompromisszumokat nem ismerő Brivido nyilván már ma is gyártható lenne – ahogyan azt Giorgetto Giugiaro szeretné, ám az előállítási költségekről inkább nem szól senki.
    Előző cikkRettegj Meriva, jön a Ford B-Max
    Következő cikkÉrtelmes motor, több hely és lítiumion akku a Chevy Malibuban
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.