Nyáridézés – Mini Cooper S Sidewalk vs. VW T-Roc Cabriolet

Amikor nem találod a választ, akkor lehet, hogy a kérdés rossz. Ezen agyalok, miközben felteszem magamban a kérdést, hogy a Mini vagy a Volkswagen kabrióját választanám-e. Talán úgy kellene feltennem a kérdést, hogy melyik a nagyobb élmény. Ám még ekkor sem tudnék konkrétan választani a két teljesen eltérő kabrió közül. Kinek mi jelenti az élményt, ugye?

Valószínűleg már a két kabrió formaterve eldönti, hogy kinek melyik a befutó. Ebben a VW a különlegesebb, hiszen egy crossover tetejét vágták le. A Mini Cooper viszont már hagyományosabb formát öltött, igaz a Sidewalk változat egyedi kiegészítőkkel csábít. Olyannyira egyediekkel, hogy akár 3D nyomtatással a tulaj neve is rákerülhet a sárvédők díszbetétjére, a küszöbökre, vagy épp a kesztyűtartó fölötti elemre. Persze, ha nem él a lehetőséggel a leendő vásárló, akkor is a Sidewalk változatok részére fenntartott egyedi díszítőelemek közül válogathat. Ezzel szemben a T-Roc maga a megtestesült szürkeség, legalábbis ezzel a flottafehérnek tűnő színnel, belül pedig a fekete/szürke műanyagokkal.

Persze borsos áron lehet akár R-Design csomaggal is rendelni, amelytől jóval dögösebb formát ölt. Ám mégis, még ezzel a szerényebb megjelenéssel is van benne valami különleges.

De tény, hogy nem olyan csinos, mint a Mini. A brit lobogós csöppség szinte biztos, hogy a hölgyek szívét nyeri el gyorsabban a sok kerekded, cuki formával. A T-Roc viszont a komolyságával hódíthat. Nem olyan szeleburdi, sokkal inkább tekintélyt parancsoló. Már csak a magassága miatt is, ami nem csak az ízlés kérdése miatt fontos. Egyszerűen könnyebb boldogulni a hazai utakon valamivel, ami nem tűnik könnyen eltaposhatónak. Sajnálatos, hogy ilyen a morál, de a T-Roc-ot látva sokkal előzékenyebbek a többiek, mint az apró Minivel.

[BANNER type="1"]

Persze a Mininek nincs nagy szüksége előzékenységre, mert elég erősre gyúrták ahhoz, hogy magasról tegyen szinte bárkire. Erőből oldja meg a kényes helyzeteket. Ám, mielőtt a motorizáltságra térek, időzzünk el egy kicsit az utastérben, ahol ugyanúgy teljesen más világ fogad a két autóban.

A Mini a tőle megszokott formákat hozza, ahogy a Volkswagen is. Tehát a Mini vidám, a Volkswagenben meg „nincsenek formák”. Csak a célratörő egyszerűség. Ami viszont jóval ergonomikusabb, mint a Mini, szóval, aki nem szeret sokat bíbelődni a műszerfal kezelőgombjaival, vagy épp az infotainment menüjével, biztos, hogy a T-Roc belsejét fogja vonzóbbnak találni.

De formai játékokra itt tényleg ne számítson. Ellenben kényelmes ülésekre igen, és bár ezek szövethuzatosak, a Mini meg bőrbe burkolt, a VW nagy előnye, hogy valóban elfér benne négy felnőtt. Persze hátul jóval szűkösebb, mint egy hagyományos T-Roc, de ez nem változtat a tényen, hogy jóval többen lehet benne osztozkodni a kabriózás élvezetén. Habár a Miniben is találkozunk két hátsó üléssel, ezek igazából csak dísznek vannak ott, ha elöl átlagos termetű személyek ülnek. Természetesen a nagyobb T-Roc csomagtere is használhatóbb méretű, pontosan 280 literes alapból, a Minié pedig csak 160 literes. Persze egy kabriónál ez nem annyira lényeges, de azért nem árt, ha például hosszabb vízparti túrához befér egy-két sporttáska kényelmesen.



[BANNER type="2"]



Mert ezeknek az autóknak ez a lényege. Sajnos már pont bekopogtatott az ősz hűvösebb időszaka, amikor nálunk jártak, így csak a lelki szemeimmel tudom elképzelni, ahogy valamelyik tavunk partján cirkálok a strand felé, vagy épp a naplementében csupán az autózás öröméért. Utóbbiban a Mininél a pont. Egyrészt az erősebb motorja, másrészt az építésmódja okán is élményautósabb, ha ebbe a kanyarvadászatot is beleértjük. Kétliteres, turbós benzinmotorja 192 lóerővel mozgatja a merevítések miatt súlytöbbletet felszedő kisautót. Erejét duplakuplungos váltó továbbítja az első kerekek felé, és ugyanúgy megvan benne az a gokartos élmény, mint bármelyik Miniben. Érzésre mintha jobban kellene pörgetni egy keménytetős változatnál, de az is lehet, hogy csak a szigorodó környezetvédelmi normák heréltek kicsit a motoron. Persze panaszra nincs ok, így is ülésbepasszírozósan gyorsul, és élmény vele minden kanyar. Főleg Sport módban, ahol néha még a kipufogó felől is felfedezni véltem némi felhorkanást.

Ezzel szemben a Volkswagen tényleg csak egy nyugis cirkáló az 1,5 literes, turbós benzinessel és a 150 paripával. Viszont 90 km/h felett már amúgy is kezd kellemetlenné válni a huzat, ha nyitott a tető.

Bár kérhető manuális sebességváltóval, a hétfokozatú DSG-vel az igazi. A gondtalan suhanáshoz ez passzol a leginkább. Fogyasztásban, ahogy az várható, a Volkswagen viszi a prímet a 8,1 literes vegyes átlaggal. Kisebb a motorja, amelyből két henger ideiglenesen szüneteltetheti a munkáját, míg a Minivel hiába lehet ugyanúgy a tóparti naplementében, nyugisan cirkálni, néha mégis kanyarvadászatra csábít. Ezzel és a nagyobb motorral 11 litert kért százon.


[BANNER type="3"]


Felszereltségben a Volkswagennél csak a tényleg fontos tételeket válogatták be. Ugyan bicskakulcsot kapunk, de a vezetést segítő rendszerekből benne van a sávtartó, a vészfékasszisztens, az adaptív tempomat, illetve a tolatókamera és a radarok. Azonban így is 10,9 millió forintot kell fizetni érte. A Mini hasonló szintről indul, de egy kicsit jobban felextrázva, minőségibb anyagokkal, sokkal inkább prémiumérzettel 13 millió felett áll meg az ára. Arra tehát nem tudok konkrét választ adni, hogy melyik a jobb. Akik szeretnek magasan ülni, szeretik a crossoverek hangulatát, és ezt szeretnék ötvözni a kabriós életérzéssel, mindenképp kedvelni fogják a T-Rocot, és tuti, hogy nem szeretik majd a szinte földön ülős Minit. Akik szeretnek néha a hegyen is kanyarogni, sportosan vezetni, mindezt néha tető nélkül, annak ellenére, hogy így nehezebb és picit tompább az autó, na ők a Miniben találnak megfelelő társra. Amit pedig mindenkinek el kell viselni, az a tető és a szélvédőkeret kapcsolódása felől érkező zaj, csukott vászontető esetén. Mert ez mindkét autóban jelen volt, igaz a Miniben zavaróbb mértékben.