Nyugalom, ez nem – csak – elöl hajt! BMW M235i Gran Coupé teszt

Régi hagyomány a BMW-nél, hogy minden – akár nem is – létező szegmenst is megkörnyékeznek egy-egy új modellel. Az 1-es BMW ma már talán sokaknak szürkének mutatkozik, hiszen alapvetően egy „klasszikus kompakt modell, ami ráadásul már ugyanúgy fronthajtású, mint bármi más a kategóriában. Persze az 1-es BMW sem egy Golf vagy egy Megane, de ha már exkluzivitás, a Mercedes-Benz CLA nyomdokain a BMW is beszállt a négyajtós kompakt kupé szegmensbe. A 2-es Gran Coupé már tavaly megérkezett, s bár lehet ekézni, hogy keresztmotoros és elöl hajt, alapját a MINI-k UKL platformja adja, s ha csak annyira lesz jól vezethető, mint egy MINI, már nem panaszkodhatunk.


Mindezt ráadásul egy nem is kicsi, 4,53 méteres, kvázi szedánban kapjuk, de a forma valóban exkluzívabb annál. Fotón nekem a megjelenésekor sem állt össze, s most a saját képeimen sem tetszik annyira – főként hátulról – mint amennyire személyesen. Szemből és oldalról, akár hátulról-oldalról, átlósan is csinos, magas farával azonban még nem tudtam kibékülni. Na persze bőségesen van mi elvigye onnan a figyelmet. Orrában ugyanis a MINI JCW modelljeiből ismerős 2,0 literes, 306 lóerős benzinmotor dolgozik. Kettős megfúvású turbóval és így elég komoly, 306 lóerős teljesítménnyel, 450 Nm, 1750-4500/perc fordulat között konstans nyomatékkal. Kitalálható, alul sincs nyomatékhiány. Az M235i esetén alapáron jár nagyjából az összes, a vezetési élményt fokozó extra, s összességében valóban olyan jó vezethetőséget kapunk, hogy a forma hamar mellékes lesz, persze szemből vagy oldalról azért mindig kellemes visszapillantani a Gran Coupéra, s a keret nélküli ajtók is vagányak.
[BANNER type="1"]


A motor mindenképp gombnyomásra indul, visszafogottan, de azért tudatja velünk, hogy ő nem egy higgadt egység, a kipufogó azon túl, hogy kettős, a Sport módban öblösebb hangú, s hasonlóan hangolható a gyors kapcsolásokra optimalizált Steptronic Sport, természetesen 8 fokozatú automata váltó, valamint a 10 milliméterrel ültetett, elöl-hátul független futóműrendszer lengéscsillapító-garnitúrája is. A tesztautóba a nem is vészesen drágán (168 ezer forintért) mért M Sport első ülések is bekerültek, ezek „egybefejtámlás kagylók, vaskos oldaltartással, elektromos állítással és mechanikusan szabályozható laphosszúsággal, valamint kék varrással; dukál hozzájuk az M-esen piros-kék színnel vadított biztonsági öv is. Hátul sem rosszak az ülések, de a magas kardánalagút miatt leginkább két személy számára van ott elég komfort, viszont legalább felnőttként is el lehet férni, s lehajtható kartámasz is van. Sőt, okos módon a középső támlarész külön is ledönthető a 40/20/40 arányú osztásnak köszönhetően, így négy felnőtt sílécekkel is elfér.

A hajtáslánc legfontosabb része talán – a teljesítményen túl -, hogy az adaptív, xDrive összkerékhajtás is mindenképp jár az M235i-hez.

Így aztán ez a keresztmotoros BMW nem csak elöl, hanem hátul is hajt, ráadásul úgy teszi ezt, hogy az alul és a túlkormányzottságot is csökkenteni hivatott, s elég ügyesen is teszi. Ami ebből a műfajból vezethetőségileg kihozható, azt a BMW nagyon úgy néz ki, hogy kihozta. Bőségesen lehet ezzel a kétliteres, négyhengeres, szinte kompakt modellel is élményautózni. A 306 lóerős teljesítmény elképesztően jó, 4,9 másodperces 100-as sprintre elég, de lehet vele higgadtan is közlekedni. Sőt, azt mesésen jó fogyasztással hálálja meg. A WLTP 7,1-7,8 l/100 km vegyes érték olyannyira hozható, hogy az első 250 kilométert zömében országúton, de kisebb részt autópályán és városban, a teljesítményt időnként meg-meg kóstolva, s a sebességlimiteket teljesen kihasználva adódott nálam 6,5 literes átlag. Aztán kellett még egy kicsit használnom a budapesti dugóban is, így a tesztátlagom végül 7 liter lett, ami szintén nem rossz, pláne úgy, hogy nem csak a kijelző mutatott ennyit, a tankolás is.

A budapesti használat azonban a fogyasztáson túl még egy okból már-már kellemetlen volt az M235i-vel, ez persze nem az autó hibája. A feláras 19 colos, 235/35 R19-es kerekek bár igen csinosak, már fájdalmasan keménnyé tették a futóművet. Kisebb és elkerülhetetlen kátyúk után is volt, hogy meg kellett nézzem, nincs-e sérülés. Szerencsére nem volt, de a hazai utak miatt az „alap, 225/40 R18-as abroncsoknál semmiképp sem javasolnék nagyobbat, bár félő, hogy azokkal sem lesz sokkal barátibb a jó úton azonban elképesztően jó, sínautós tartást adó rendszer.
[BANNER type="2"]

Na persze ne kívánjunk mindent – is – elvárni! Ha a sportosságra vágyunk, azt az M235i korrektül megadja, kitűnő és stílusos belépő ez az M-es BMW-k világába, még ha nem is igazi M-modell. Tudásához mérten a 17,88 milliós alapára és a jól felszerelt, sofőrsegédekkel is kistafírungozott tesztautó 21,55 milliós ára is korrekt (hiszen az azonos jellegű Mercedes-AMG CLA 35 4MATIC Coupé mintegy 800 ezer forinttal drágább nála). Tartja a távolságot, a sávot, Harman/Kardon hifije szépen szól, panorámateteje méretes első részével nyitható, adaptív LED fényszórója éjszaka is elemi erővel vetíti az utat, vakításmentes távfényt ad. Az M235i jó úton nagyon kellemes utazóautó, de ha kell, szinte mindenkit legyorsul a városban is, ereje pedig az autópályán is bőven megvan, kényelmesen a „250-esek klubjába tartozik, persze a legtöbb élményt országúton adja. Aki szeret vezetni, és van is módja rá, az az M235i-ben is jó partnerre lelhet. A BMW szlogenje, a vezetés élménye ebben is bőven megtalálható.