hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapOdatették magukat a németek! Audi A3 2.0 TDI teszt

Odatették magukat a németek! Audi A3 2.0 TDI teszt

Nem hibrid, nem elektromos, nem űrkorszaki, de még csak nem is quattro, az új A3-ast mégis nagyon komoly élmény vezetni, miközben nagyon sokban segíti is sofőrjét.




Közel egy éve, a Genfi Autószalonon mutatkozott be a Volkswagen-konszern, ma már a Golf VII-et és a Skoda Rapidot is hordozó, s az Octaviát, valamint a SEAT Leont is hozó MQB platformján az Audi A3, mely külső méreteivel alig változott elődjéhez képest. A lemezek alatt persze nem volt titok, hogy bőven van újdonság, a tengelytáv 2,3 centiméterrel nőtt, ami tágasabb utasteret ígér. Ez csak kevéssé érződik, de az A3 tényleg nagyon új lett, nem csak elődjéhez mérten, hanem abszolút értékben is forradalmi. Úgy ráadásul, hogy semmi igazán különlegeset nem ad, inkább csak a ma elvárhatóakat hozza, azt mégis nagyon jól.


Az Ambition ellátmányú tesztautó a sorozat középső és egyben leginkább sportos kiviteli szintjét jelöli. Ehhez alapból sportos ülések járnak, 3 küllős és bőrbe varrt a kormánykerék, alumínium a küszöbborítás. Az újságírók számára persze nem csupán egy Ambition, hanem egy nagyon jól felszerelt Amibition példányt mutat az Audi. Extraként multifunkciós, lapított aljú a kormánykerék, nem 17, hanem 18 colos az alufelni, jutott „alumíniumoptika” és alcantara kárpitozás, valamint LED-es „fénycsomag” is az utastérbe, a navigáció 7 colos képernyőre ír, melyet prémiumosan nem a kijelző nyomkodásával, hanem írásfelismerős, tapipados MMI touch vezérlővel irányíthatunk.
[BANNER type="1"]



Ígéretes konfiguráció, s nemigen hoz csalódást. Meg kell ismerni persze, ráadásul az első randevú élménye vegyes. Az állítható laphosszúságú ülések remekül tartanak, fogják a testet, csalódás azonban, hogy a háromajtós A3-asban a biztonsági öv nagyon nehezen érhető el. Hátra beülni még komolyabb tornamutatvány, a sportülések kissé nagyok, nem is csúsznak kellően előre. Ha viszont bejutottunk, átlagtermettel hátul is el lehet lenni a hasonló méretű sofőr mögött is. Az ötödik, középső hely persze korlátozott, ám ez egy háromajtósnál kevéssé lényeg, ilyen autót jellemzően olyan – szerencsés ember – vásárol, aki zömében egyedül vagy másodmagával autózik.



Márpedig úgy, a hátsó sorral, illetve az oda beszállással nem küszködve nagyon komoly élményt ad az A3-as. Az MQB platform a korábbihoz viszonyított tömegcsökkentés ellenére elképesztően masszív, nyilván jól jön a vérpezsdítő vezetési élményhez a sportülés és a 15 mm-rel ültetett sportfutómű is, ám velük az A3-as menet közben állakat ejt. Élvezetes vele kanyarodni, nagy tempóval is nyugodtan lehet, nincs karosszériadőlés, nincs kitörési hajlam, ehhez és a 18 colos felnikhez képest pedig az elöl MacPherson, hátul multilink futómű csillapítása is meglehetősen jó. A kormányzás direkt, a fék precíz és persze hatásos, a remek vezetési élményhez pedig passzol a funkcionálisan prémiumos utastér. Nincs túlcizellálva a műszerfal, főként a gyújtás ráadása előtt, amíg elő nem bújik a navigáció/rádió/telefon/10 GB-os merevlemezes médiatár kijelzője, főként nappal, amíg nem érvényesül a beltéri LED-fény.



Minél jobban megismeri az ember, annál többet ad az A3. Éjszaka külső és belső fényeivel is elkápráztat. Nem csak a hangulatfényekkel, hanem például az elképesztően erős fényű, automata reflektorkapcsolású xenonfénnyel is. Élmény vezetni, ugyanakkor sok terhet vesz le sofőrje válláról, 30-200 km/órás tempó között adaptív tempomatjával tartja a követési távolságot, figyeli a tükrök holttereit, s szükség esetén segít a sávváltásban, máskor pedig akár a kormányzásba való belenyúlással a sávtartásban. Segít a bírságok elkerülésében is: a sebességkorlátozó és egyéb tiltótáblákat a műszerfalra, az órák közé vetíti, ahol a navigáció is megjelenhet.





Kulcs nélküli nyílik és (érintésre, gombnyomás nélkül) záródik, motorja is gombbal – a kardánalagútról indítható. Egyszerűbbé és élménydússá is teszi sofőrje életét. A 2,0 literes dízel zaját olyan jól elszigetelték, hogy az az utas, aki nem tudja, hogy gázolajat éget a TDI, nem is veszi észre, hogy nem benzines autóban ül. Menet közben ugyanis nagyon csendes jól szigetelt a TDI, alapjárata pedig nemigen észrevehető, a stop-start rendszer ugyanis rendszerint megállítja. A rendszer nem a leggyorsabb, ellenben a motort óvó, csakis álló turbóval veszi el a gyújtást, s szükség esetén elektromosan járatja még a hűtést. Elismerésre méltó a védelem, s érdemes is óvni a TDI-t, ugyanis remek darab, elképesztően alacsony, 1200 1/perc fordulatról terhelhető, 320 Newtonméteres nyomatékcsúcsát 1750-3000 1/perc között hozza, s bizony igen dinamikusan mozgatja a nem túlzott, 1,28 tonna saját tömegű A3-ast. Ha nyomjuk a pedált és kellően gyorsan tologatjuk a jól vezetett, rövid utakon, finoman járó váltókart, 8,6 másodperc alatt érhetünk 100 km/órára, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy lámpától indulva nemigen ismer ellenfelet az A3, a 2,0 literes, gyári érték szerint 4,1 l/100 km vegyes fogyasztású dízel A3.




Maradjunk persze a gyakorlati értékeknél, a teszttapasztalatoknál: városi, zömében rövid távos kínzással, néhány gyorsítással és higgadt autópályázással 5,7 l/100 km vegyes fogyasztást mértünk, ami igencsak barátságos, ahogyan a 2500 1/perc körüli fordulattal igen csendben és stabilan futható autópályás tempó is. Az A3 bizony könnyedén magával tudja ragadni az embert. A kasszánál azonban fájdalmas a hír: a tesztautó ára 12 119 990 forint, a 2,0 literes TDI 7,6 milliónál startol. És ebben bizony nehezen fér el a család, még egy gyereket is nehéz hátra tenni, majd kivenni. Ettől függetlenül az A3 remek autó, városban és hosszú távon is, árában nem azt kell nézni, hogy „csak egy A3-as”, hanem azt, hogy mit tud, az A3 esetén ugyanis csak a méret kompakt, s a komoly tudás tükrében, azaz a prémium vetélytársakhoz, mondjuk egy 13,7 milliós Mercedes-Benz A-osztályhoz mérten már nem is drága.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. [i]„Ezekre a borzalmakra ugyanolyan vérző rákos daganatok fotóit kellene kötelezően felragasztani kívül-belül, mint a bagó dobozaira,”[/i]

    Ha ennyire lázadsz a diesel ellen, egy vigasztaljon. Aki dieselt hajt, az potenciálisan többet is szipkázik be az „ocsmány” diesel koromból, mint az, aki „csak” a távolról szívja. Kvázi nagyobb veszélynek teszi ki magát… Persze a stressz legalább ennyi áldozatot szed….

  2. Ezekre a borzalmakra ugyanolyan vérző rákos daganatok fotóit kellene kötelezően felragasztani kívül-belül, mint a bagó dobozaira, hogy a potenciális vevő és nézelődő nap mint nap szembesüljön vele milyen „csodálatos” élményt lehet vele okozni.

  3. Nagyon technokrata,kétségtelenül látványos és modern külső,nagyon jól megy és fogyaszt a Tdi és tényleg vitán felüli a beltér minősége….,de:
    A kocsi az osztályában a legkisebb,belül alig nagyobb mint az A1 és a műszerfaluk sem sokban tér el.Nincs 3 ajtós változata(egyenlőre),az alapárak és a extrák horrorisztikusan-szemérmetlenül drágák:-)!
    Ha belegondolok,hogy 12 millióért hány több számmal nagyobb,hasonlóan felszerelt sportos prémiumautót is kaphatnák akár dieselmotorral(Lexus Is,Infinity G,Vw Passat CC,Alfa 159,Cadillac Bls,Jaguár X-type)akkor egyre kevésbé vonzó az Audi.
    15 millióért pedig már Porsche Boxstert kapni…..,szóval hiába kedvelem és próbálom másként nézni,ennyiért ez csak egy A3-as.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek