Olasz-amerikai népünnepély? Jeep Compass 80th Anniversary teszt

A jelenlegi Compass – bár ez a közelmúltban történt frissítésnek hála nem látszik rajta – már 2016 óta köztünk jár. Ami viszont ezzel a konkrét autóval kapcsolatban egy sokkal fontosabb tény, hogy a Jeep is velünk van már 80 éve, így most ünnepelnek. 1941 óta gyártanak ugyanis járműveket, ennek apropóján pedig a kínálatukat „a nyitott tetős szabadság és a terepjárós kalandok jegyében csinosba csapják. A sztori mondjuk kicsit csálé, mert 1941-ben még némiképp más célra készültek ezek a járművek, ekkor a nyitott tető még nem a szabadság miatt, a terepjárási képességek pedig nem a kalandokért kellettek, bár ez igazából csak értelmezés kérdése. [BANNER type="1"] Ami viszont egyáltalán nem csálé: a 80th Anniversary csomagos Compass és annak stílusa. Ez az autó, főleg ezzel a grafitszürke fényezéssel szinte már mérnöki pontossággal a lehető legvagányabbra formált jármű, amit valaha láttam. Annyi az apró, ügyes és kreatív – de legtöbbször hasztalan – részlet, hogy megszámolni sem lehet, mindig felfedez benne valami új cukiságot az ember, legyen szó a rengeteg Jeep logóról, vagy az ablaktörlő alatt bujkáló gekkóról. Az összkép is menő, és bár nagy, robusztus és igen férfias a külleme, egyáltalán nem azt sugallja a sofőrjéről, mint mondjuk egy X3-as BMW. Épp csak annyira hivalkodó, hogy aki ezzel lát, még biztosan azt gondolja, a stílusáért és a hangulatáért vetted, nem pedig azért, hogy a külvilágnak mutass valamit. Kívülről is az süt róla, hogy hatalmas buli benne lenni. És az is, remekül szól a hifi, hatalmas a napfénytető, jó vele a közlekedés a várostól az autópályán át a könnyebb terepekig mindenütt. Merthogy – bár aszfalton használva ebben először kételkedtem – úgy megy át a homokos, földes utakon és az enyhe sáron, ahogy azt Jeep logóval kell. Persze a körbeműanyagozása fényes fekete, az alufelnik meg akkorák rajta, mint a malomkerék, így egyértelmű, hogy ez a határ: sziklát mászni és komolyabbat sarazni sem érdemes vele. [BANNER type="2"] Ellenben nagyon jó utazni benne, elöl és hátul is kényelmes, rugózás, ülések és helykínálat szempontjából is. Csomagtartója korrekt, ráadásul ez is tele van okos és/vagy kreatív részletekkel, mint például a nyílás oldalában található zárógomb, vagy a csomagtérajtó kisebb-nagyobb Jeep motívumai. Érdekes, de a benzinmotorral drágább az ünnepi Compass, nem pedig a dízellel. Ennek jó oka lehet az is, hogy ezt az 1,3 literes, 150 lovas, turbófeltöltővel megfújt erőforrást nagyon eltalálták: jól húz, de senkinek sem lesz túl erős, a hangja is nagyon szép, jól reagál a gázadásokra, és hasonlók. Nem is eszik sokat: országúton 5-6 liter köré is le lehet vinni a fogyasztását, pályán viszont a rövid váltó megteszi a hatását, és a 8 liter sem fog akadályt jelenteni. Ellenben a városban sem sokkal rosszabb, sietősen is könnyű vele 10 liter alatt maradni, még a magas építés és a szögletes orr ellenére is. Éppen ezért nem hiszem, hogy a gázolajos változatnak esélye lenne jobban teljesíteni a fogyasztáson kívül bármiben. Egy kicsit rontja az összképet a duplakuplungos létére gyakran hezitáló váltó, ami néha nagyon nem tudja, hogy mit akar az ember, de amúgy azt is meg lehet szokni. [BANNER type="3"] Mint már írtam korábban, ez nem egy új modell, viszont nemrég igen komolyan frissült, amivel új belsőt és néhány apróbb külső változtatást is kapott. Ezzel szinte tökéletesen beleillik a mai új autók látványába és színvonalába, de sajnos egy dologban még így is megmutatja magát használat közben a 2016-os technika nyoma. Bár a legtöbb biztonsági extrája jól működik, a sávtartóját már reflexből kapcsoltam ki a második naptól kezdve: sokszor szól bele abba, amit csinálnál, legtöbbször korábban, mint kéne, ráadásul mindezt igen darabosan teszi. Szerencsére az alapértelmezésként mindig bekapcsolt funkciónak dedikált gombja van – jól látható helyen – így két rábökéssel már meg is oldódik a probléma. Összességében a Compass egy korrekt autó, elfogadható terepképességekkel, remek kényelemmel, egy jó hajtáslánccal és egy-két apróbb hibával. Ezek alapján akár teljesen átlagos is lehetne, ami mégis kiemeli a tömegből, az a stílusa, főleg ezzel a felszereltséggel és ebben a színben. Ezzel megéri ünnepelni, és az autó is azt sugallja, hogy van mit: ha ez az olasz alapokon nyugvó amerikai gép ilyen menő tud lenni, akkor valamit tényleg jól csinált a márka az útján, amely során a faék egyszerűségű katonai rohangászós terepjáróktól idáig eljutott.