SideCar World Championship, azaz Oldalkocsis Világbajnokság a Hungaroringen
Izgalmas csatákat tartogatott a verseny, ment az oda-vissza előzgetés, körről körre változtak a pozíciók
Az oldalkocsis versenyeket 1949 óta megszakítás nélkül rendezik meg minden évben, így ez az egyetlen olyan motorsport, melyben az évek során nem volt kényszerpihenő. Az oldalkocsis motorok az évek során sokat változtak, 1970-től már prototípusokkal is versenyeztek, melyekben hagyományos ülő pozícióban helyezkedtek el a versenyzők, és egy kormány segítségével irányították a versenygépet, mint egy autót. Ezeket a gépeket aztán jó 10 évvel később kitiltották, majd 1981-ben egy olyan szabályt hoztak, mely már megengedte a prototípusgépek versenyzését, de szigorú szabályok szerint kellett őket építeni. Így meghatározták, hogy a pilóta csakis térdelhet a gépben, a pedálokat száműzni kell, csakis kézzel irányíthatnak és adhatnak gázt, és úgy kellett megépíteni az oldalkocsis versenygépet, hogy azt csakis a beifahrer (másodpilóta) aktív közreműködésével lehessen rendesen irányítani. Blokkjaik a legnagyobb superbike motorokból származnak, a Suzuki, a Yamaha, a Kawasaki és a BMW műhelyéből.
A súlypontot oldalra toló másodpilótával sokkal komolyabb kanyartempó érhető el, nélküle már borulna a sidecar, azaz az oldalkocsis motorkerékpár
A beifahrer (másodpilóta) hátul, a hatalmas slick abroncs mellett kapaszkodik
Aki a múlt hétvégén időben érkezett a Hungaroringre, az a 18 körös küzdelem szinte minden percét élvezhette, izgalmas versenyzést láthatott, és akrobatamutatványnak is beillő beifahrer produkciókban gyönyörködhetett.
Az időmérőedzésen kegyes volt az időjárás a versenyzőkhöz (és a nézőkhöz is persze), de a verseny első 2 köre után megérkezett az eső, ezért a pálya versenybírói testülete azt a döntést hozta, hogy leintik a futamot, mivel az aszfalt tapadása megváltozott, veszélyessé vált. A boxutcában elkezdődött a találgatás, kerüljön fel az esőgumi, vagy inkább maradjon a száraz pályára való, hiszen mire mindenki kigördült vissza a boxba, elállt az eső.
[BANNER type="1"]
Vezető pozícióban az élen végző Steinhausen
[kepallobal=398876]Ismert kérdés: szükséges-e az esőgumi?[/kepallobal]
Így az új rajtra mindenki fent hagyta a száraz körülményekre való gumikat, bíztak abban, hogy nem fog több csapadék esni. A leintés előtti 2 kört a rajtnál nem vették figyelembe, mindenki az időmérőn megszerzett pozícióból várhatta a lámpák kialvását, és vághatott neki az ezután már csak 17 körös távnak.
A célegyenes végénél máris a második helyről induló Päivärinta vette át a vezetést, majd Birchall és Steinhausen követte. Úgy tűnt, hogy Päivärinta elhúz szépen a mezőnytől, és mögötte alakulnak ki a nagy csaták, de miután Steinhausen megelőzte Birchallt, elkezdett felzárkózni rá, és egyre közelebb került az előzési pozícióhoz.
Pár körrel a vége előtt sikeresen meg is előzte, és megtartva a pozícióját a BMW-vel versenyző 39-es rajtszámú Steinhausen lett az első, mögötte a suzukis, 1-es rajtszámmal induló (2010-es és 2011-es bajnok) Päivärinta, majd a szintén Suzukival versenyző 77-es (2005-ös, 2006-os, 2007-es legjobb) Reeves következett a dobogón.
A Menetszél.hu cikke. További motorkerékpáros tartalom: Menetszél.hu.
Sajnos [b]szégyen[/b], ahogyan ez a futam itt megrendezésre került!
Az a néhány néző, aki kilátogatott biztosan élvezte a futamot, de a futamok közötti több órás (!) szüneteket kevésbé. Egy világbajnoki futamnak elvárható lett volna egy „kicsit” nagyobb beharangozó. Alig tudtak róla. Csak a fanatikus motorsport rajongók követték figyelemmel az eseményeket.
Nem mellékesen a Hungaroring és az MAMS web oldalán is érintőlegesen lehetett olvasni, hogy ez az esemény lesz, de részletesebb info ott sem volt.
Az említett okok miatt pedig a rendezés csapnivalónak mondható.
Láttam már sok autó- és motorversenyt, de köztük olyat is, ami csak amatőr versenyzőknek volt kiírva és sokkal magasabb volt a rendezés színvonala. És ezen el lehet gondolkodni.