Olyan gyorsan ment, hogy saját maga is megijedt, jött is a baj

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    1
    1

    Utólag könnyű okosnak lenni, de jól látható, hogy a csöppet sem ajánlott sebességtúllépés önmagában még nem okozott volna balesetet, viszont az is, hogy mégiscsak kellett volna a több reakcióidő, amihez bizony az előírt alacsonyabb tempó szükséges (Kép forrása: Magyar Közút/Instagram)

    Tanulságos videót tett közzé a Magyar Közút, amit az M1-es autópályán rögzítettek, miközben sávelhúzásos terelés mellett, a Rába-híd dilatációjának javítását végezték. Egy amúgy német állampolgárságú hölgy a sebességkorlátozó táblákat figyelmen kívül hagyva, a megengedett 60 km/órás helyett mintegy 120 km/órával érkezett a sávelhúzáshoz egy Volkswagen Golffal, s jól láthatóan nem arra koncentrált, hogy merre kell mennie – hiszen a szélső sávot választva simán mehetett volna szinte egyenesen és lett volna módja lassítani. Viszont alighanem a kikerülendő középső terelőbójákat nézte és azon hezitált, merre is menjen. A kormány – a sebességhez mérten – túlzott elrántására autója sodródni kezdett, s bár az ESP (menetstabilizáló elektronika) segítségével sikerült megfognia, ám a terelés első lámpáját és néhány terelőtáblát is eltalált. Végül sikerült a szélső sávba befutnia, ám mivel az ütközések sorában autója szélvédője betört, amint tudott, megállt. [BANNER type="1"] Mint az a Magyar Közút beszámolójából kiderül, a közelben tartózkodó útellenőr hamar a segítségére sietett és igyekezett a nőt biztonságos helyen tartani. Mivel a hölgy telefonálás közben elkezdett össze-vissza mászkálni, többször is figyelmeztetni kellett a saját testi épségbe érdekében. Fontos ismét megjegyezni: hasonló esetben a láthatósági mellény felvétele után, mindenképp a szalagkorláton túl kell várakozni az érkező segítségre.
    [BANNER type="2"] Az útellenőr a széttört lámpát megjavította, a sávos terelőelemeket visszaállította. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy végig figyeli a forgalmat, hiszen nem veszélytelen, amit csinál. A baleset után nem sokkal egyébként egy szabálytalan és értelmetlen kikerülés is látható, szerencsére nem követték többen a példáját. A Magyar Közút is kéri, de jól láthatóan mindenkinek érdeke, hogy autózzunk nyitott szemmel és tartsuk be a sebességkorlátozásokat.
    Forrás: Magyar Közút/Instagram
    Előző cikkA negyedik henger nyomában: tényleg számít a dugattyúk száma?
    Következő cikkOlcsóbb gázolaj mellé drágább benzin jön péntektől
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás