Online vennél autópályamatricát Ausztriára? Tervezz előre!

    0
    1

    Hazánkban több mint egy évtizede vásárolhatunk már autópályamatricát, akár interneten, akár SMS-en keresztül. Az persze igaz, hogy nem olcsón. Ennek ellenére egy német ismerős már néhány évvel ezelőtt is kifejtette számomra, hogy mennyivel jobb a hazai rendszer, mint az osztrák, ahol bár még a 10 napos jogosultság is olcsóbb, az éves pedig főként kevesebbe kerül, mint itthon, akkor még mindenképpen meg kellett állni matricát vásárolni. Ezen tavaly év végén változtattak, az utolsók közt bevezették az e-matricát és annak internetes, akár telefonos applikációból vásárolhatóságát.[BANNER type="1"]
    Igen ám, de az osztrákoknál legalább 18 nappal az úthasználat előtt meg kell vegyük a matricát. Az autópályakezelő érvelése szerint azért, mert az EU jogszabályai szerint az online vásárlástól 14 nap áll rendelkezésre elállni. Hogy miért nem teszi be az online matricavásárlásba ezt a várakozási időt másik ország? Azért, mert ha valaki később elállna a matricavásárlástól, de mégis ment volna útdíjköteles szakaszon, a visszaváltás után joggal kaphatna bírságot, ami többe kerül, mint maga a matrica.
    Az osztrákok azonban – egyelőre – úgy gondolják, az online matricavásárlásnak csak jó előre van létjogosultsága. Márpedig 18 napra előre megvenni a matricát kissé életszerűtlen. Ki tudja, mi történik közel 3 hét alatt akár az utazással, akár autónkkal, netán velünk. Így egyelőre marad az offline vásárlás, ami azonnali úthasználati jogosultságot ad. Ez 6000 partnernél érhető el, s akár náluk is választhatjuk a virtuális matricát. Van azért hasznos funkciója az osztrák autópályakezelő weblapjának (Asfinag.at) és applikációjának. Lekérdezhetjük például, hogy van-e érvényes matrica az autón (itthon ez csak részlegesen, a Nemzeti Mobilfizetési Zrt-nél, csak a náluk vásárolt matricák kapcsán érhető el), valamint több mint ezer webkamerán nézhetjük az autópályák és gyorsforgalmi utak aktuális forgalmát. Nem csak Ausztria kapcsán, a rendszer 71 kamerát tartalmaz dél-Bajorország, 184-et Szlovénia és 74-et Magyarország kapcsán is.
    Előző cikkLuxus az alvégen – Maybach A-osztály?
    Következő cikkSzögletes brutalitás – megérkezett az új Mercedes-AMG G 63
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.