Őrült Trabantok gombokért

    3
    3

    Olcsó családi autónak készült, vételárával ma is filléresnek számít, de körülményesen használható a Trabant. Nem csoda hát, hogy néhányan e modellt választják alapul, ha autót kívánnak építeni. Legyen szó hóbortos hétvégi járgányról vagy konkrét célra szánt munkagépről, mindkettő számára alapul szolgálhat a kétütemű kisautó. A lehetőségek száma végtelen, néhány meghökkentő példát a használtautó.hu adatbázisában is fellelhetünk.
    Talán a leginkább sokkoló, de kétségtelenül hasznos jószág a fa szállítására átépített példány. Ez egyébként már nem is a kétütemű ősgép, hanem az 1,1 literes, Volkswagen motoros, négyütemű, utolsó széria. Mint azt a hirdető írja, az autó a saját keze munkája, egyedi, az igényeinek megfelelő kialakítással. Ez teljesen nyitott, de bukó-, illetve fatároló-keretes felépítményt jelent. Az erdőjáráshoz hegesztett differenciálmű került az első féltengelyek közé, a raktér egy köbméteres, az átalakított hátsó futómű miatt állítólag a terhelhetőséggel sincs gond, elbír annyi fát a kocsi, mint amennyi ráfér. Bátor vállalás, izzadhat a motor, bár hirdetője szerint alacsony tempónál nincs gond, nála 1,5 évet futott és nem volt olyan hét, hogy ne ment volna. Van hozzá rengeteg pótalkatrész: két váltó, téli és nyári gumiabroncs, a terepezéshez egyedileg beláncolt első kerék. Akinek ilyen igáslóra van szüksége, annak minden bizonnyal jó bolt 60 ezer forintért, de azért tulajdonosa is megjegyzi: ügyes, mindenre elszánt sofőrt igényel!
    Bulizósabb és olcsóbb is a szintén négyütemű alapú, szintén tető nélküli, de célszerűtlenebb, buggy-karosszériás partyautó, melyet 55 ezer forintért kínálnak. A két 1,1-es Trabant közös jellemzője továbbá, hogy papírok nélküliek – hiszen ilyen átalakításokkal nyilván nem kaphatnának műszaki vizsgát. Így aztán elvileg csakis zárt helyen vezethetők, mi sem javasoljuk bárhol máshol történő használatukat, hiszen egyrészt már csupán rendőri intézkedéskor is komoly bírság járna érte, másrészt baleset esetén nem, hogy semmi utasvédelmet nem adnának, utána még drasztikusabb, akár bírósági eljárásra számíthatna a „mindenre elszánt sofőr.
    Legális azonban a kétütemű, kétszínű fényezésű 601-es használata, mely jóval drágább, 230 ezer forintos példány – igaz, szép állapotban. Itt viszont más tényező kedvetlenítheti el a jövőbeni tulajdonost. Ő a korábbi cikkünkben már részletezett előírások miatt már csakis akkor kaphatna műszaki vizsgát a kétüteműre, ha az autóba katalizátort szereltetne. Hiába, ma már játékautóból is négyüteműt érdemesebb választani.
    Előző cikkSarokba szorított kistestvér – Hyundai i20 teszt
    Következő cikkTeszten az itthon nem kínált Ford Grand C-Max
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS