Parkolás okostelefonnal: megmondhatja, hogy hol van hely

    0
    3
    Mielőtt valaki fellélegezne, hogy végre nem fog parkolóhelyet kutatva körözni például Újlipótvárosban, ahol talán a legnehezebb megállni Budapesten, le kell lombozzuk, az okostelefonos parkolási információ itthon egyelőre utópisztikus. Az Egyesült Államokban Boston egyes részein azonban már tavaly ősz óta működik. Európában pedig úgy tűnik, hogy London, azon belül is a belvárosi Westminster lesz az első, ahol kiépül az okostelefonnal figyelhető parkolási infóhálózat.
    A parkolóhelyekhez szenzorokat telepítenek, amelyek figyelik, hogy tartózkodik-e ott autó, vagy a hely éppen szabad. Az okostelefon így a legközelebbi üres helyhez vezethet. Westminster mintegy tízezer parkolóhelyéből első körben háromezer kap detektort. A telepítés költsége 650 ezer font, azaz 240 millió forint, ám a rendszer által a most parkolóhely-kereséssel átlagosan eltöltött 15 perces idő jelentősen csökkenhet, a londoniak kevesebb üzemanyagot fognak fölöslegesen elpöfékelni, csökkenhet a légszennyezés, így a beruházás hamar megtérülhet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a közlekedés biztonságán is sokat javít, ha nem a sofőr kell figyelje vezetés közben az üres helyeket, hanem a telefon megteszi azt helyette.[BANNER type="1"]
    Itthon egyelőre nincs hír ilyen vívmányról, parkolóházakban ugyanakkor nálunk is megszokott már, hogy az üres parkolóhelyeket zöld, a foglaltakat piros LED-fények jelzik. Igaz, sokszor így is lukra lehet futni, ha például egy mozgáskorlátozottak számára fenntartott, szintén zölddel jelölt helyhez hajtunk. Még sehol sem láttuk, pedig logikus lenne a megoldás, amit egy kollégánk fia vetett fel: jelölje azokat kék pötty, s akkor senki sem fog meglepődni, ha a zöld fény ellenére nem állhat az adott helyre.
    A parkolóhely-figyelő rendszer természetesen csak akkor működik, ha az autók szabályosan, a kijelölt helyeken állnak. Nekünk még ebben is bőven lenne mit fejlődnünk. Nálunk a sofőrök zöme sokszor még azon kevés helyen sem figyeli a felfestést, ahol egyáltalán van.
    Előző cikkA Photoshop jól áll a Logannak is
    Következő cikkKettes Golf, nulla kéz – ugrott a jogsi
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.