Történészként végeztem, így éppen eleget hallottam – többek között – XIX. és XX. századi egyetemes történelem előadásokon, hogy a franciák és a németek, enyhén szólva nem kedvelték egymást. A részletekkel senkit nem untatnék, akit érdekel a téma, olvasgassa a Rubicon online magazinját, de amikor megláttam az e poszt illusztrációjaként látható képeket, valamiért egyből a nemzeti ellentétek jutottak eszembe. Úgy látszik, a vér nem válik vízzé, és ugyan hála az égnek, Európa nem áll lángokban, azért egy-egy apró tüske még mindig talonban van, amivel oda lehet szúrni. Persze, a németek, konkrétan a táncra felkért Audi és a Porsche jót mosolyoghat a Peugeot RCZ pimasznak szánt reklámján, lévén a franciák az ő autóikat akarják majmolni, de azt hiszem, a lényeget mindenki érti. Néhány hétköznapi kifejezés ismeretén kívül jómagam nem beszélek franciául, így mindenki jó barátját, a Google fordítót hívtam segítségül, és arra a megállapításra jutottam, hogy pusztán a betűformátumok (kvázi a képi megjelenés), illetve ezzel szoros összefüggésben a kiejtés jelentheti a penge élét. Az Audinál az „odi nem vezetett sehová, ám miután ártatlanul beírtam a „tété szót, a fordító ablakban a „szoptatta tűnt fel – azt hiszem, jobb, ha ezen a szálon most nem megyek tovább. A Porsche még kevesebb munkát adott, a „Paurche így önmagában csak a kiejtés miatt tűnik fontosnak, értelmes jelentést nem írt ki a program, míg a „cailles-mans összetételből a caille magyar megfelelője a fürj. Akinek van egyéb ötlete, netán a francia nyelv szakavatott ismerője, örömmel venném, ha segítene.
Addig is, ha már nyelvi játék, picit nosztalgiázzunk a francia mellett a magyarral. Tímár György és a német Brachfeld Siegfried klasszikus rádiókabaré jelenete a ’60-as években hangzott el, Nehéz nyelv a magyar címmel.
„…arra a megállapításra jutottam, hogy pusztán a betűformátumok (kvázi a képi megjelenés), illetve ezzel szoros összefüggésben a kiejtés jelentheti a penge élét.” Azaz talált, süllyedt. Köszönöm! KZ