Gyakorlatilag a kilencvenes években gyártott, átszabott Polonez emelt futóművű verzióját jelenti az Analog névre keresztelt pickup
Bőven kapott optikai tuningot az Analog, méretes felni, oldalsó fellépő, gallytörő rács, platókeret és még polírozott alumínium raktérburkolat is díszíti
Noha a Polonez közel negyedévszázadon keresztül, kisebb nagyobb frissítésekkel, de azonos alapokon készült, a lengyelek igen sokat kihoztak belőle. Az ötajtós mellett háromajtós lejtőshátú, kupé, kombi, különféle platós és dobozos haszonjármű verziók és még terepjárós megjelenésű pickup is készült.
Minden bizonnyal ez utóbbi a legritkább, ugyanis a kilencvenes évek derekán, 1994-95 között mindössze 7 darabbal látott napvilágot. Zömük 1,6-os benzinmotorral, de az általunk is látott fehér példány a PSA 70 lóerős dízelével. Noha megjelenésével a Polonez Analog kifejezetten terepjárós, hajtásláncával nem mindenképp az. Állítólag volt olyan verzió, melyben a Lada Samara fronthajtását Suzukiból átemelt központi differenciálművel csatlakoztatták a Polonez hátsókerékhajtásához, ám az általunk látott példány mindössze hátsó kerekeit hajtja.
Háromküllős sportkormány, komoly műszerezettség és sok egyéb mellett légkondicionálót is vezérlő, modernnek mondható középkonzol került az FSO pickupjába
Az erőteljesen sufnituningos, például a kerékdobok alól kikandikálóan széles abroncsokkal szerelt emelt hasmagasságú platós futásáról csak tulajdonosa szavaival tudunk beszámolni: „Sokkal komfortosabb, mint a hagyományos Polonez, ám a 70 lóerős dízelmotor érezhetően gyenge hozzá. Fogyasztása viszont magas építése ellenére is elviselhető, éppen 10 l/100 km alatti.”
Sportos első üléspár, könyöklő és alóla irányítható elektromos első ablak, valamint tükörmozgatás. A paraméterek nem voltak rosszak, személyes varázsból azonban nem jutott sok az Analognak
A Polonez-hagyomány szerint hosszában beépített, 1,9 literes dízelmotort a PSA szállította. E példánynál nem sokat variáltak a hajtáslánccal a lengyelek, maradt a hátsókerékhajtás
A teljesen egyedi, a kilencvenes évek derekán gyártott pickup mindenképp autószerűbb, mint a korábbi Polonézek. Plüss kárpit nem csak üléseire, ajtóira is jutott. Első ablakai, külső tükrei elektromos mozgatásúak, központi zárja külön kapcsolóval vezérelhető és még légkondicionáló is van benne. Az Analog tehát elvileg akár konkurense is lehetett volna a nagyobb gyártók hasonló modelljeinek, ám minőségével nyilván nem aratott volna sikert. Kárpitozása, kidolgozása a kilencvenes években sem lett volna meggyőző, ma pedig még inkább mosolyogtató. Kényelmi berendezéseinek minőség sem hozza az elvárt nívót: ilyen lassú ablakemelő-motorral még sosem találkoztam, ráadásul ereje sem túl acélos, csak háromnegyedig tudta felhúzni az üveget, utána kézzel kellett segíteni neki.
Mindezek persze aligha vonnak le az Analog értékéből, egy bő 15 évesen is működőképes koncepcióautó mindig is érdekes ritkaságnak fog számítani.
