hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapRendőri lustaság okoz torlódást Budapesten

Rendőri lustaság okoz torlódást Budapesten


Minimális távot kell megtennem reggelente otthonom és az iroda között, mintegy 3,5 kilométer – sokan mondhatják, ilyen távra minek ülök egyáltalán autóba. Joggal teszik, de hozzáteszem, a napi autózás rendszerint nem ennyi, akkor pedig már jobb, ha eleve velem van a járgány. Elvileg ráadásul autóval a leggyorsabb az út, hiszen a nyomvonal a 70 km/órás tempót engedélyező Hungária körúton vezet, a menetidő így elvileg 5 perc alatti kellene legyen. Utóbbi a lámpák miatt persze teljesen elképzelhetetlen, de rendben, legyen 10 perc.
[BANNER type="1"]

Nos, utóbbi is utópia. Hiába csökkent érezhetően a forgalom a folyamatos, a múlt héten ráadásul az elmúlt évek legjelentősebbjének számító áremeléssel, melynek hatására újabb rekordszintre nőttek az üzemanyagárak, így is gyakorta találkozom torlódással. Annak előidézésére alapvetően két módszer létezik: koccanás vagy rendőri igazoltatás. Ez utóbbi kapcsán mindig dühösen merül fel bennem a kérdés: nem lehetne a megállítás, illetve annak jelzése után az első parkolóig kísérni vagy vezetni a delikvenst és ott nézegetni a papírjait, nem pedig a külső sávban vészvillogózni? Tudom, hogy a KRESZ lakott területen belül nem írja elő, hogy ne az úttesten álljanak meg, de akkor is, mi értelme van hergelni az embereket, hogy egy fölöslegesen leszűkített útszakaszon torlódva pöfögjék el a drága üzemanyagot, szennyezzék a város levegőjét, stb? A cikk illusztrálására (utasként) készített fotókon látható eset is kiváló példa, mintegy 50 métert kellett volna megtenniük a rend éber őreinek, és egyáltalán nem lett volna torlódás az amúgy az említett üzemanyagáraknak köszönhetően csekély forgalmú, 3 sávos úton.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Sokat javítana a helyzeten az is, ha megoldanák, hogy a Rákóczi híd felöl érkezve a zöld hullámot addig szépen kihasználva a relatíve nagy méretű Kerepesi úti kereszteződésen még áthaladva ne kelljen szinte állandóan megállni az előzőhez képest csekély Mogyoródi úti kereszteződésnél lévő lámpánál!
    Munkába menet minden reggel megőszül ott néhány hajszálam…

  2. Ez megint egy hangulatkeltő, parasztvakító cikk!

    Egyáltalán nem a rendőri ellenőrzések miatt dugul a Könyves Kálmán körút (ez a kép ugyanis nem a Hungária körúton készült!), mivel láthatóan még az intézkedés helye után is állnak az autók. Igen, tudom, hogy ott van kis távolságon belül két lámőás kereszteződés is.

    Sokkal sűrűben fordul elő, hogy (általában a belső sávban) a lerobbant autós fél-egy órát feltartja a forgalmat, mert lusta (értsd: sz@rik a többiekre) félretolni a járgányt, ahogy a többiek is tojnak rá, mert véletlenül sem segít neki senki. A koccanások többsége is a belső sávban történik, amivel a kellő tudás hiányában szintén képesek akár egy órán át is akadályozni a forgalmat. Ehhez képest egy 5 perces igazoltatás nem oszt, nem szoroz.

    A fenti képen jól látható, hogy a járda mellé húzodtak, így szűken, de 3 sorban elférnének – legalábbis a szgk-k. De a közlekedéskultúra olyan szinten áll, hogy senki nem enged be senkit, nem segítjük a másikat, inkább a duda, meg az anyázás.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular