Románia keményet lép

    0
    1
    Romániában 2017-től számít a nyugat-európai piacok egyik „roncstemetőjének. Ennek oka, hogy eltöröltéket a korosabb autókra kivetett környezetvédelmi illetéket, ami korábban megnehezítette a környezetszennyező autók forgalomba helyezését. Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy Bukarest mára Európa hatodik legszennyezettebb levegőjű nagyvárosa lett, igaz, a hatmillió példányos, háromnegyed részben tíz évnél idősebb román autópark eleve nem ad jó kilátásokat. Mindezek eredményeként terjesztette be augusztusban Gabriela Firea főpolgármester azt a javaslatot, amit mostanra el is fogadtak. [BANNER type="1"]
    Az elfogadott határozat értelmében egyrészt már 2020. január 1-től nem hajthatnak be Bukarest belvárosába az Euro 3-as normát el nem érő autók (2022-től Bukarest egész területéről ki lesznek tiltva), továbbá egy úgynevezett oxigén-matricát és a légszennyezés mértékétől függő illetéket vezetnek be az Euro 3-as vagy rosszabb besorolású gépjárművek számára. A legolcsóbb (Euro 3-as) matrica egy napra 5 lejbe (346 forint), egy évre pedig 700 lejbe (48 500 forint) kerül majd, míg a legdrágább (non-Euro) éves matrica ára 1900 lej (mintegy 131 ezer forint) lesz. Ezt januártól Bukarest belvárosába hajtáshoz, majd 2022-től már Bukarest egész területére meg kell majd vásárolni, sőt, 2021-től már az Euro 4 es járműveket is matricavásárlására kötelezik. Eredetileg úgy volt, hogy a behajtási díjjal terhelt területen lakók mentesülnek a fizetés alól, ám ez végül nem lesz így, a díjfizetési kötelezettség és annak mértéke, illetve a behajtási tilalom kizárólag a jármű légszennyezési besorolásától függ majd.
    Hazánkban egyelőre nem ismert, hogy mikor és miként kerül bevezetésre a régóta lebegtetett dugódíj.
    Előző cikkValódibb nem is lehetne – Mitsubishi Lancer Evo VI
    Következő cikkAlonso a Toyotával indul a Dakaron
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.