Se nem eco, se nem sport, mégsem rossz az EcoSport

    6
    5

    Van, ami eladhatja. Bevallom, nem volt tülekedés a Ford EcoSport tesztautó kulcsáért a szerkesztőségben. Pedig lehetséges, hogy csak rosszul tálaltam: hiszen ez is egy amerikai Ford. Kevés ilyen van manapság felénk, mellette egyedül a Michiganben gyártott Mustang említhető, meg persze az Edge, ami Kanadában készül, az EcoSport viszont Brazíliából jön hozzánk. Formáján ez csak egy kicsit köszön vissza, meg persze abból is látható, hogy illesztései a márkára nem jellemző egyenetlenségeket mutatnak.
    Kívül kicsi, belül egész nagy. A pótkerék nélkül alig több mint 4 méteres kis SUV mindenkit meg tudott lepni. Oké, az alapjait adó Fiestához képest is egy kicsit rideg, kemény beltéri műanyagokat ad az ott megszokott formákkal. Viszont kellemes, hogy az átlagosnál magasabbra kell ülni, hátul kisautós mércével óriásinak mondható a lábtér, a 2/1 arányban osztott támlák dőlésszöge elég tág tartományban állítható, ami e kategóriában szokatlan komfortot ad. Az ülések mérete éppen elegendő, tömésük kényelmes. A Titanium „bőr/szövet”, de szerintem inkább műbőr/szövet kárpitozását viszont nem kedveltem (mű)bőr felületei télen nagyon hidegek, érdemes megrendelni a fűtőszálas szélvédővel csomagban adott ülésfűtést.
    Puttonya is van. Meglepően nagy a csomagtérrolóig (a hátsó támlák döntésétől függően) 325-385 literes csomagtér, melynek ajtaja ugyebár oldalra, balra, az átlagosnál nagyobb helyigénnyel nyílik. 60 ezer forintért viszont vagány és teljes értékű pótkereket kérhetünk a csomagtérajtóra, ami egyrészt jópofaság, másrészt méllyé teszi a csomagteret. Utóbbi bővítésére a lehajtott támlájú üléseket összehajtva billenthetjük előre, úgy a csomagtér hossza 64-ről 122 centisre, azaz nem túl nagyra nő. [BANNER type="1"]
    Magas, de csak elöl hajthat. Praktikusságból a nem túl célszerűen nyíló csomagtérajtó ellenére is jól áll az EcoSport. Legnagyobb előnye kétség kívül 19 centis hasmagassága és a crossover kategóriában komoly terepszögei, az első 21, a hátsó 33,3 fokos, míg a rámpaszög elöl-hátul 23,3 fok. Ezzel komolyabb, mint például a fő konkurens Opel Mokka X, összkerékhajtást viszont nem ad. Az EcoSport csakis fronthajtással, 1,5-ös szívó benzines vagy turbódízel, illetve a háromszoros Év Motorja díjas 1,0 literes EcoBoost (közvetlen befecskendezésű, turbós benzines) motorral kapható. Tesztautónkba utóbbi került, a Titanium szinten esetében belépő 125 lóerős teljesítménnyel, de 150 ezer forint felárral kapható 140 lóerős is belőle.
    Nem véletlenül Év Motorja díjazott. A háromhengeres EcoBoost kellemes karakterű, alapjárati rezonanciája minimális, itt ma már furcsa módon stop-start nélküli. A Titanium szinten alapáras a gombos motorindítás, az elektronika a teljes indítózást egyetlen gombnyomás után végigcsinálja. Az EcoBoost benzinmotorhoz képest kicsit lassan melegszik be, ellenben nagyon takarékosnak ígérkezik, katalógus szerinti fogyasztási értéke vegyes ciklusban 5,4 l/100 km. A téli és zömében városi teszt átlaga jelentősen magasabb, műszer szerint is 8,4 l/100 km lett. Utóbbi a vártnál magasabb, kárpótol viszont a menetdinamika. Nem is a 12,7 másodperces 100 km/órára gyorsulás, vagy a 180 km/órás végsebesség beszédes, hanem a hibátlan elindulási hajlam. Városban kifejezetten fürgén mozog az EcoBoost motoros EcoSport. Igaz, se nem igazán eco, se nem igazán sport.

    Márkahű. A vezetési élmény fordosan korrekt. Hibátlan a váltó, ami bár csak 5 fokozatú, jól kapcsolható, de érezhetően rövidre áttételezett, az alacsony fordulaton is nyomatékos motorral városban is kapcsolható a negyedik, az autópályás 130 km/óránál adódó 3500-as fordulatnál azonban ugyanúgy magasabb már a fogyasztás, ahogyan a rövid városi utakon is. A zajkomfort viszont még ilyenkor is jó, az EcoBoost csendesen fut. Apropó futás: az viszont kemény, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a jó útfogás érdekében feszesre hangolt, úthibákon a kelleténél jobban üt, legalábbis a feláras 205/50 R17-es abroncsokkal. Ne tessék utóbbiakat kérni, a 205/60 R16-os (a Titanium esetén már szintén könnyűfém felnis) alapméret helyett!
    Meg lehet védeni. Bár sokan a Ford kínálatának feketebárányaként tekintenek az EcoSportra, én abszolút megkedveltem, és senkit se beszélnék le róla. Bázismotoros alapára 5,125 millió forint, de a Titanium felszereltségű EcoBoost is megkapható listaáron 5 825 000 forintért, már kétzónás automata légkondival, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, krómkeretes ködfényszórókkal és alumínium hatású tetősínnel, alufelnivel, kormányról vezérelhető hifivel. Az extrák viszonylag olcsók, a tolatókamera például 68, a tolatóradar 55 ezer forint, Bluetooth kihangosítós, színes kijelzős, vészhelyzeti asszisztenses audiorendszer 80, bőrkárpit 125 ezer forintért kérhető, a tempomat, az automatikusan sötétülő belső tükör, az eső- és lámpaszenzor egyben 60 ezer forint. Ilyen áron abszolút nem rossz vétel az EcoSport, ráadásul a fehér mellett a tesztautó kosztűrő és rendkívül jól látható élénksárga színe is felármentes hozzá.
    Előző cikkIlyen lehet majd a gyártásba kerülő Audi Q8
    Következő cikk150 ezer forintos bírságot kaphat, aki megszegi a szmogriadót
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Milyen kis kretén jószág!Szerintem az javítana a külsején ha létre sem hozták volna.Kb egy nagycsopis óvodást tudnék a volánja mögé képzelni.De ez nem a fasziknak készült, a páromnak biztos tuti befutó lenne, pedig már nem óvodás…

    2. Szerintem javítana a külsején, ha elöl nem erőltetnék a hűtőrács krómozását, hátul pedig megszüntetnék az áldiffúzort (elöl is lehetne szürke). Józanabb külsőt kapna, amihez elfogadhatóbb lenne a beltér keménysége.
      Így csak felesleges csicsa, sőt katyvasz az egész.