Sláger lesz, nálunk majd használtan! Ford Mondeo Hybrid teszt

    7
    1

    Cégautó, de másként. Tipikus és kedvelt céges autó a Mondeo. Leginkább a vezetői réteg választhatja, számukra sok esetben nem is a munkavégzés, hanem a juttatási csomag fontos részeként jár. Nem mintha a magánvásárlók ne vágynának rá, de ők jellemzően csak használtan tudják megengedni maguknak. A mostani generációból, illetve a Ford európai palettáján elsőként létező hibrid a kínálat nem csak legtakarékosabb, egyben legérdekesebb, legcsendesebb és legfinomabb üzemű tagja is, de vélhetően használtként is ez lesz a legjobb bolt, ugyanis ma ez az egyetlen turbófeltöltő nélküli Mondeo.[BANNER type="1"]

    Egy ajtóval kevesebb. Míg azonban a Mondeo gázolajos és benzines verziói praktikus ötajtós vagy még praktikusabb kombi karosszériával kaphatók, a hibrid csakis négyajtós lehet. Vajon miért? Mert a Mondeo alapja az amerikai Fusion, abból pedig csakis négyajtós van. Abba már belesakkozták a hibrid akkumulátorát, a többi verzióba pedig már nem. A csomagtér környékén meg is vannak a hibrid Mondeo legjelentősebb hátrányai. Mivel ott az akkucsomag, az bizony helyet vesz el a csomagtérből. Mindössze 383 literes, korlátozott bővíthetőségű, az akkucsomag ráadásul elég szabálytalan, de jól látható, 24 cm magas „csomag a térben. Ráadásul gyakorlatilag a hátsó tengelyen, ami a tömegelosztásnak sem kedvez. Viszont a 383 literes tér valójában nem is olyan kicsi, mint amilyennek tűnik. Négy felnőtt (amennyi az autóba kényelmesen fér) csomagjai beférnek, fedélzeti bőröndből simán befér négy darab, mellettük még jut hely néhány apróságnak, de az igaz, hogy míg az ötajtósokba simán, ide kerékpárt már nem fogunk betenni.
    Indulásra készen? Fordban szokatlan, hibridben természetes, hogy a Start gombot megnyomva gyakorlatilag semmi sem történik. A műszerfalon megjelenik egy zöld autó szimbólum, alatta előre-hátra nyíllal, indulhatunk. A hagyományos automataváltós előválasztót R-be vagy D-be húzva hátra vagy előre. Mindkettőt tehetjük elektromosan, akár 135 km/órás tempóig is képes a Mondeo tisztán elektromosan mozogni. Túl hosszú távon nem, de néhány kilométert azért igen. Elektromos üzemben néma az autó, de mindenképp csendes. És mondeósan jól vezethető.
    Ismerős hajtáslánc. Bár a 2,0 literes, csupa könnyűfém, Atkinson ciklusú benzines a Ford sajátja, a hajtáslánc elve a Toyota hibridjeiből ismerős. Ennek oka, hogy a Ford is a Toyotától vette át a már kidolgozott és náluk bevált sémát. A változó szelepvezérlésű motor vezérlése lánchajtású, s ahogyan azt már a Prius előző generációjánál is láthattuk, egyetlen szíj sincs benne. A klímakompresszor elektromos, ugyanúgy a hibrid akkumulátortól kap áramot, ahogyan a fokozatmentes nyomatékosztást adó bolygóműbe épített villanymotor is. A villanymotor önmagában 120 lóerős, de a benzinmotorral együtt a kombinált teljesítmény 187 lóerő, ami a benzinest 6000 1/perc fordulatig pörgetve jön, a villanymotor nyomatéka pedig már indulástól megvan. A gyártó 300 Nm maximális forgatónyomatékot mond a benzines 1750 1/perces értékénél, ami már-már dízeles érték.
    Hűha érzés nincs, korrekt menetdinamika van. Mivel a nyomaték nem lórúgásként jön (ahogyan sok dízelnél), hiányzik a dízeles „tekintélyes nyomaték érzése, pedig a hibrid Mondeo is egészen szépen megy, lámpától is jól indul, a forgalomban is jól mozog, a 0-100 km/órás sprintet 9,2 másodperc alatt futja. Benzinmotorja jól szigetelt, pörgetve sem zajos, mély hangjával már-már dízeles orgánumú, ahhoz passzol, hogy a rezonanciája is egészen érezhető. Nem ráz, mint egy-egy gázolajos, de hibridhez mérten meglepő, hogy a beindulása is egészen jól érezhető, de üzeme is, akár a padlóra tett lábbal is.
    Tágas, de súlyos. Ahogyan az a Mondeónál megszokott, az utastér döbbenetesen tágas. Egészen pontosan a szintén hatalmas karosszériához mérten ez nem is olyan meglepő, de a több mint 1,5 méteres belső szélesség azért lenyűgöző. Szűk utcákban vagy garázsban azonban rádöbbenünk: a Mondeo csaknem 4,9 méter hosszú és több mint 1,8 méter széles. Már-már nagyautó. A helykínálat voltaképp ahhoz passzoló. Viszont nem csak nagy, nehéz is a Mondeo. Hasonlóan súlyosnak éreztem, mint egy évvel ezelőtt a dízelt, így aztán ezt is mérlegre tettem. A forgalmija szerint 1505 kilós autó sofőr nélkül, de két gyereküléssel és teli tankkal 1,7 tonna volt. Ezzel egyébként 120 kilóval könnyebb volt, mint a gázolajos kézi váltós.
    Miért szerethetjük? Szerintem annak ellenére a legjobb mai Mondeo a Hybrid, hogy ez az egyetlen lépcsőshátú, korlátozottabb csomagterű. Ugyanakkor a legkecsesebb, már-már kupélimuzinos formájú, 16 colos, ballonos abroncsaival komfortos a futóműve, ha nem nagyon tapossuk, városban többet megy villannyal, mint benzinnel (a sok-sok fékezési ciklussal, amikor a motor áll), csendes és nem is vészesen drága. Oké, a csakis Titanium (az erősebbik) felszereltséggel kapható, alapból kuplungmentes kényelmet adó Mondeo Hybrid 10 190 000 forintos listaára nem szerény, de egy hasonló teljesítményű dízel vagy benzines automata verzió sem sokkal olcsóbb. Felára a benzineshez mérten bizonyára gyorsan megtérülne, a dízelhez képest pedig használattól függően.

    Mennyire takarékos? A gyári vegyes fogyasztási érték 4,2 l/100 km, ami nyilvánvalóan laboratóriumi. A teszten 5,3 l/100 km volt (vegyes használatban, csaknem 800 kilométeren) az átlag a számítógép szerint, tankolással pedig 5,5 l/100 km jött ki. Ezek mind-mind kedvező értékek. A legfőbb konkurens, a Toyota Prius IV persze takarékosabb, ráadásul olcsóbb is. Utasterével valamivel kisebb, csomagtere viszont nagyobb. Ha viszont cégautóból adott a Ford, netán márkahű a vevő, a Mondeo Hybrid is egy nagyon józan választás (pláne úgy, hogy komoly flottakedvezmény is járhat hozzá).

    Zömében városban autózva fényévekkel kellemesebb, mint egy dízel, sokkalta takarékosabb, mint egy benzines.

    A magánvevőknek pedig majd használtan lesz érdekes. Hiszen nincs benne turbó, kettős tömegű lendkerék vagy bonyolult befecskendező-rendszer. Mindez jót tehet az értéktartásnak, azaz a költségtakarékosságnak. Van viszont hibrid akku, ami itt lítium-ion, a Fordnál pedig egyelőre nincs ahhoz olyan szintű garanciahosszabbítás, mint a Toyotánál, így lehet, hogy mégsem az első tulajok, hanem a használtan vásárlók dörzsölhetik majd a tenyerüket. Érdekes autó lesz ez használtan (is).
    Előző cikkRingre vitték az i30 N hot-hatch-t
    Következő cikkEgyliteres háromhengerest kapott a Skoda Octavia
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    7 HOZZÁSZÓLÁS