Sofőr nélküli VW 130 km/órával

    2
    1
    Máig jelentős emlékként él bennem a 2008-ban megjelent Passat CC próbája. Az azóta a „sima Passat kínálatába is bekerült, akár teljesen álló helyzetre is fékező és az akadály távolodásával, azaz az előttünk álló autó elindulásával automatikusan a beállított tempóra gyorsító (araszoló-funkciós) távolságtartós tempomat és a kormányzással is korrigáló sávtartó-asszisztens olyan meggyőzően tette a dolgát, hogy egy bécsi kiruccanás alkalmával szinte alig kellett vezetnem.
    Persze abba az autóba még erős óvatossággal olyan elektronikát tettek, ami a gyakori automata-kormányzások után jelzett, ideje lenne felébredni, azaz vezetni.
    Az enyémhez hasonló tapasztalat, azaz a „tudna ez teljesen önállóan is vezetni érzés bizonyára a Volkswagen fejlesztőinél is jelentkezett, ezért az idei HAVEit (Highly Automated Vehicles for Intelligent Transport – magyarán magas-fokúan automatizált járművek az intelligens közlekedésért) seregszemlén a német márka bemutatta TAP (Temporary Auto Pilot – időszakos gépsofőr) rendszerét, mely 130 km/órás tempóig nem csak a pedálok, hanem a kormánykerék elengedését is engedélyezi, amennyiben a sávtartó elektronika jelet észlel, azaz látja a sávot jelző felfestéseket.
    Nem titok, hogy a TAP nem más, mint a ma is kapható távolságtartós tempomat és sávtartó asszisztens rendszerbe foglalása, melyek tökélyre fejlesztésével már fel meri ajánlani a Volkswagen: 130 km/óráig tessék nyugodtan hátradőlni, a sávtartó kamerája majd vezérli az elektromos kormányszervót, a távolságtartós tempomat a fékeket, és a sebességkorlátozásokkal, illetve az előzési tilalmakkal sem kell törődni, a rendszer azokat is figyelembe veszi. Mindez persze még nem jelent teljesen vezető nélküli autózást, a Volkswagen is csak időszakos robotpilótáról beszél, de épp a legtöbb figyelmet igénylő, zsúfolt, monoton szakaszok kiváltásával lehet talán a legtöbb fáradtságtól megkímélni a vezetőket és ez bizony nagyon jó! Arról, hogy ez a rendszer szériában, megvásárolhatóan mikor jön, egyelőre nincs információ, de nem lepődnék meg, ha a három éves Passat CC hamarosan megjelenő frissített kiadásában már elérhető lenne a TAP.
    Előző cikkKalapács alatt a legidősebb Bentley
    Következő cikkKellemes csalódás a céges Grande Punto!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ez már aztán sok(k)!Már csak a kényelem számít? Hol lesz az élvezetes autózás? Vagy kihaló félben van a magamfajta benzingőzön nevelkedett ember fia? Kezdődött az automata őrülettel, most meg ez a csúcs hülyeség!A város-béli puhányok nyavalyások vegyék csak, Én akkor is kézi váltós BMW 545i-vel örömautózom tovább!