Soha rosszabb alapgépet! Renault Megane Grandtour TCe 115 teszt

Az autók rohamos fejlődését remekül mutatja, hogy ma már egy szinte alap Renault Megane kombi, akarom mondani Grandtour is lehet minden igényt kielégítő. Nem csak lehet, hanem az is, pláne akkor, ha még néhány extra rendelésére is van keretünk. Tesztautónk a 115 lóerős bázis, de nem a csakis az alapmotorhoz társítható Life, hanem a nemrégiben a GrandCoupe-ban próbált 140 lóerős TCe-hez is elérhető Limited Plus. Alighanem ez a legnépszerűbb „flottás, cégautós verzió. De vajon elég-e a Megane alapmotorja egy kombiba? Volt időm kipróbálni, ugyanis több mint 1400 kilométert tekertem a Megane-ba.[BANNER type="1"]
Nézzük először a motort, hiszen lényegében az az újdonság a Megane-ban. A Daimlerrel közös fejlesztésű 1,33 literes (teljes egészében könnyűfém, közvetlen befecskendezésű és turbós) blokk járt már nálunk számos erősebb verziójával, 160 lóerős (jelenlegi) csúcsával még a hétüléses Grand Scenicet is tisztességgel vitte, de büszkén feszít ugyanez a blokk Mercedesekben is. Igen ám, de valahogy úgy tűnik, hogy az automata váltókkal a Renault-nak sikerült a legjobban párosítania. A négyhengeres alapmotor „csak 220 Nm nyomatékot és 115 lóerőt ad. 20 évvel ezelőtt egy középkategóriás modellben is egész korrektek lettek volna ezek a számok, ma pedig ez a 4,63 méteres „kompakt Megane belépője. A 220 Nm nyomaték ráadásul megvan már 1500-as fordulatnál és a csúcsteljesítmény is 4500-nál. A hétköznapokban egyetlen bibi van, a stop-start kissé lassú, többször fulladtam le, mert akkor kezdtem el felengedni a kuplungot, amikor még nem lett volna szabad, ilyenkor aztán hiába nyomom vissza, a motor már lefullad, az elektronika persze újraindítja. A stop-start csak a már meleg motort állítja le, de mivel ez négyhengeres, akkor se zavar sokat, ha jár. Alapjárata csendes és rezonanciamentes. Az alap Megane egyértelműen azoknak való, akik csupán közlekedési eszközként tekintenek az autóra, ha izgalom kell, úgyis ott az R.S., na meg az azon alapuló Trophy. Viszont ez a Megane is egészen korrekt a maga 11,3 másodperces 100-as sprintjével és 189 km/órás végsebességével.

Teli utas- és csomagtérrel is lehet vele hegyet mászni vagy épp előzni.

Hatfokozatú kézi váltója jól kapcsolható, a fokozatosztás is korrekt. Az autópályás 130 km/órás tempó 2800/perces fordulattal futható. Motorzaj ott sincs és a fogyasztás is 6 liter alatt marad, ahogyan városban is alatta tartható. Országúton pedig simán vihető 5 liter alá is.
Az 1400 kilométeres tesztből valamivel több mint 400-at mentem autópályán, ott jellemzően 130 km/óra körüli tempóval, így lett a teljes tesztátlag 5,2 l/100 km a kijelző szerint, ám a tankolások rendre 3 deciliterrel magasabb étvágyat mutattak. Adott tehát egy 1,33 literes benzinmotor alapnak, ami bőven elég nyomatékos, korrekt teljesítményű és még a fogyasztása is dízelesen szerény, hangja viszont nincs nagyon. Ami lehetne jobb, az a futómű, illetve a mi útjaink. Jó úton autózva (például Ausztriában…) a Megane hibátlanul fut, nálunk viszont még a 16 colos, viszonylag ballonos abroncsokkal sem kiemelkedő a csillapítása, de azért rossznak sem mondható. Ami még nagyobb baj, ha az úthiba kanyarban van, akkor elég hamar tapadást tud veszíteni egy-egy hátsó kerék. Jó hír, hogy sofőrként is könnyű korrigálni, de az ESP is ügyesen segít.
Higgadt vezetéssel ezer kilométer körüli a hatótáv, azaz az „alap Megane utazóautónak is jó. Nem csak a motor, a többi részlet alapján is. Az ülések elöl kifejezetten kényelmesek, jó oldaltartásúak. Volt nap, amikor 6 órát ültem az autóban, nem facsart ki. Pedig itt nem szerepelt (és az alapmotorhoz nem is érhető el) távolságtartós tempomat, de még a LED-es, automata reflektoros fényszóró sem. Aggódni mondjuk nem kell, a fék precíz, jól adagolható, segédek nélkül sem mondható fárasztónak a vezetés, s az alap halogén fényszóró fényereje is teljesen elegendő. Jó pont viszont, hogy van szürkületérzékelő és ami még fontosabb: első-hátsó LED menetfény.

A csomagtér alaphelyzetben 521 literes, széles nyíláson, küszöb nélkül pakolható.

Az óriási térbe a Volvo kombikból ismerős szeparáló is jutott, a hátsó üléseket pedig a csomagtérből dönthetjük le. Már úgy is több mint 1,5 köbméter és 1,75 méteres raktérhossz áll rendelkezésre. De van itt még egy óriási lehetőség: az utasülés támlájának ledöntésével jóval 2 méter feletti raktérhossz áll rendelkezésre. Mindezzel az alap Megane elég jól használható gép, ha bármikor eszünkbe jut egy kis cuccolás, abban is ugyanúgy partner, mint a hosszabb utazásokban, de a hétköznapokon is jól teljesít.
A 6,049 milliós Limited Plus már egyebek mellett kétzónás automata klímás, érintőképernyős (Apple CarPlay támogatású) hifis, automata Renault kártyás (azaz kulcs nélküli rendszeres), az alapigényeket teljesen kielégítő. Ahogyan maga az autó, az extrák is korrekt árúak, az első-hátsó parkolóradar például 100 ezer forint, vészfékezőrendszert és követési távolságra figyelmeztetést 150 ezer forintért kaphatunk. Az azonos teljesítményű 1.5 dCi felára 750 ezer forint, s hiába remek ez a motor, 200 ezer kilométeres futás felett azért behozza a felárát az is. Aki viszont szerényebb távra választ, nyugodtan elégedjen meg ezzel az alapgéppel is, tökéletesen végzi a dolgát.