hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapSokat ad, de sokat is kér - Nissan Qashqai+2 teszt

Sokat ad, de sokat is kér – Nissan Qashqai+2 teszt

Frissítése után benzinmotorral járt nálunk a hosszított Qashqai. A nagy testű, 7 üléses összkerékhajtású étvágya jelentős, utastere cserében tágas és kényelmes.





Közel egy éve frissült a Qashqai, a kötelező lökhárító- és hűtőmaszk-retus mellett, részint padlóburkolatának köszönhetően apadt a légellenállása, futóművének áthangolása szerényebb oldaldőlést ígér és a gyáriak szerint az amúgy sem hangos utastér még csendesebb lett. A Qashqai belterében is van újdonság, például friss tároló-rekeszek a váltó körül, átrajzolt, friss kijelzővel szerelt műszerek és ami a legfeltűnőbb: immár választható világos kárpit, mellyel az ajtókárpitok alsó része is harmonizál.




A nem vészesen drágán, 350 000 forintért adott világos bőr ülésburkolat fontos opció, így ugyanis a személyautók és a terepjárók keresztezésével létrehozott crossover hangulatával prémium-márkákat idéz. A kialakításon mindenképp látszik, hogy a Qashqai bizony már 4 éves konstrukció, a plasztikok éppen csak puhák és textúrájukkal is sivárak kissé, az értékes kulcs nélküli nyitó-/indító-rendszer forgatós gyújtáskapcsolóval dolgozik, teljesen OFF-állása kissé nehézkesen kapcsolható. A lényegesebb jellemzőkkel azonban nincs gond: elöl és a második üléssorban egyaránt kényelmesen el lehet férni, az ülések a második sorban is tologathatók, szabályozható támla-dőlésszögűek. A középső ülőhely csenevészebb a szélsőknél, de támlája (például sílécek szállításához) külön ledönthető, hátában rekesz, 12 V-os csatlakozó egyaránt található. A Qashqai+2 mindegyik verziója hét üléssel és panorámatetővel készül – utóbbi sajnos nem nyitható, csak belülről árnyékolható, ezért aztán a beltér világosításával hangulatjavítóként említett üvegtető kánikulában, de már intenzív tavaszi napsütésben is inkább fejfájást okozhat, a 180 centiméternél magasabbaknak ráadásul a fejéhez is közel van, ugyanis az első ülések nem engedhetők kellően közel a padlóhoz. Ez utóbbi csorba miatt a rövidebb lábúak sem találnak ideális vezetési pozíciót, ha el akarják érni a pedálokat, túl közel kerülnek a kormányhoz.




A Qashqai egyértelműen az átlagtermetűek autója, főként azoké, akik szeretik az átlagosnál magasabb, a forgalomra jobb rálátást adó üléspozíciót. Számukra (legalábbis a szélső helyeken) hátul is kellően tágas a crossover, mely az alapnál bő 20 centiméterrel hosszított verziójával harmadik üléssort is kínál. Utóbbi 160 centiméteres magasságig, azaz leginkább gyerekeknek ajánlott, a csenevész ülőlapú, egyenként felhajtható hatodik, hetedik helyre a kicsik amúgy is szívesen ülnek és gyerekekkel sokat autózva bizony időnként üdvös is, ha a csemeték nem a vezető mögött karattyolnak –így nagycsaládosoknak gond nélkül ajánlható a Qashqai+2.




A méretes szabadidőautóra, akarom mondani crossoverre pillantva furcsának tűnik, hogy nem turbódízel motor dolgozik orrában. Bár az én kedvencem e modellben is a belépő, 1,5 literes, hatfokozatú váltós, Pure drive néven kifejezetten takarékos verzióval is kínált turbódízel, a csúcsbenzines erényeit is el kell ismerjem. Utóbbiak között néma, rezzenéstelen alapjárata és pörgőssége említhető leginkább. A gázpedálra lépve azonnal és versenymotoros lendülettel kúszik felfele a fordulatszámmérő, kell is neki, alacsony fordulaton ugyanis még a 2,0 literes benzines is erőtlen. Ha ez utóbbit elfogadjuk, akkor városban kifejezetten jó dinamikával lehet haladni az üresen is 1,6 tonnás géppel. Országúton és autópályán azonban el kell fogadni, hogy ehhez a mérethez és tömeghez nem túl sok a 141 lóerő és a 196 Newtonméter. Autópályán a 130 km/órás tempó persze nem kunszt, ekkor hatodikban 3500 1/perc a fordulatszám. A futás valóban csendes, de ekkor már nincs olyan erőtartalék, mint városban. Az előzésekhez országúton is minden esetben vissza kell kapcsolni, és noha a 0-100 km/órára gyorsulás 10,5 másodperces szintideje jó érték, menet közben, főként magasabb tempónál, hiányozhat a turbódízelektől megszokott rugalmasság.




A gyári érték szerint 8,4, nálunk még visszafogottan vezetve is 10 literes fogyasztás sem szól a benzines mellett, ám mégis vannak érvek e motor mellett is. A 2,0 literes dízelnél 800 ezer forinttal olcsóbb, azaz a gyári fogyasztásokkal és jóindulatúan azonos (~380 Ft/liter) árakkal számolva a dízel 80 ezer kilométer alatt hozhatná be felárát, ám turbójával, közös nyomócsöves befecskendező-rendszerével több és a benzineshez mérten drágábban javítható hibalehetőséget hordoz magában. A sokat vezetőknek persze a dízel éri meg, főként, a 150 000 kilométerig/5 évig hosszabbítható garanciával, ám az átlagos távokat autózóknak nyugodtan ajánlható a benzines is, hiszen azzal is elfogadhatóan mozog a 7 ülésével jól variálható, automata összkerékhajtásával télen, rossz úton, komoly emelkedőkön is biztosan haladó, kényelmesen rugózó, a gyári ígéreteknek megfelelően valóban csekély oldaldőléssel kanyarodó Qashqai+2.




Miként első a benzinmotor sem tuti befutó, a Tekna 8,14 millió forintos ára is ijesztő. Ha azonban végigfutjuk az alapellátmányt (sok egyéb mellett 6 légzsák, ESP, távirányítós Bose hifi, fény- és esőszenzor, tempomat, 17 collos alufelni, Bluetooth-kihangosító, érintőképernyős navigáció és tolatókamera és xenon fényszóró), bizony be kell lássuk, a 7 üléses, összkerékhajtásúak között az egyik legjobb ajánlat a Nissané.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek