Sokkalta olcsóbb lesz a MINI Cooper SE, mint a BMW i3

    0
    1

    Kedden Rotterdamban debütált az idén 60 éves MINI első teljesen elektromos modellje, a Cooper SE, ami 135 kW-os, azaz 184 lóerős villanymotorjával épp olyan erős, mint a BMW i3s, ám vele ellentétben nem hátul, hanem elöl hajt. Az elektromos MINI persze így is remek vezethetőséget ígér a benzinesektől ismert gokartos futóművel és azzal is, hogy tömegközéppontja alacsonyabbra került. Részleteiről tegnap alaposan beszámoltunk, ám akkor ára még nem volt ismert, most már az sem titok. [BANNER type="1"] Ahogyan a pletykák ígérték, a nagyon jól (egyebek mellett navigációval, hőszivattyús és kétzónás automata klímával, LED fényszóróval) alapáron felszerelt Cooper SE novemberben 10,5 millió forintos alapárral fog felkerülni az árlistára, rendelést akkor, vagyis a gyártás kezdetekor lehet majd leadni, persze az előregisztrációnak nincs akadálya. A villanyautók 1,5 millió forintos támogatásával a Cooper SE kereken 9 millió forinttól lesz hazavihető. Összevetésül az alap BMW i3 a támogatással 11,542, az i3s 12,695 millió forinttól vihető, míg az elektromos Kia Niro tágasabb utastérrel és nagyobb hatótávval 9,799 millió forintról startol, igaz, a várakozási idő esetében sem kisebb.
    Előző cikkTegyük félre a sportolást – BMW 640d
    Következő cikk460 lóerős az Alpina BMW i8-asa, de sosem kerülhet utcára
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.