Sosem autóztunk még ilyen olcsón! Citroën C3 1.6 e-HDi teszt

    6
    1

    Míg a kisautók körében a takarékosabb verziókat rendszerint 1,5 liter alatti hengerűrtartalmú, zömében 1,2, 1,3 literes turbódízelek hajtják, a Citroën a méretesebb, sok egyéb mellett még a középkategóriás C5-ben is megtalálható 1,6 literes HDi-jét teszi a C3 legtakarékosabb, azaz e-HDi verziójába is. Elsőre könnyű azt hinni, hogy a méretes motor jelentős fogyasztást jelent, de ez nincs így, ugyanis az e-HDi egyik lényege különleges, mikrohibrid néven hirdetett stop-start rendszere. Legalább olyan fellengzős ez az elnevezés, mint a HDi elé tett e betű. Azonban ha jobban megnézzük, hogy milyen is ez a stop-start rendszer, már rögtön érthetők az elnevezések. Hagyományos önindító helyett ugyanis a generátort villanymotorként használva, egy bordás-szíjjal és a hagyományos önindító nélkül rántja be a motort, azaz pontosan úgy, ahogyan azt a hibrideknél megszokhattuk, igaz, itt a villanymotor/generátor jóval szerényebb (2,2 kW) teljesítményű. Az indítás finomsága szintén a hibridekből ismert, nagyon finom és rekord gyorsaságú, a kuplungpedál érintésétől mindössze 0,4 s, további hibrides részlet, hogy a guruló autóban (üresbe kapcsolt váltónál) már 20 km/óra alatt leáll a motor. Ha megállás helyett gyorsítanánk, és fokozatot kapcsolunk, a kuplungpedál felengedésekor már húzásra kész a motor. Az elektromos kormányszervó és a fék rásegítése természetesen gurulás közben is megmarad, így az irányítás akkor is könnyű.

    Mivel az e-HDi nyári melegben már indulás után is rögtön lekapcsolja az üresen járó motort (5 Celsius fok alatt sosem tenné), a dugóban ácsorgások alig növelik a fogyasztást. Érdekes, de az elektronika hangolása érezhetően jobb annál, mint amit a C4 e-HDi-nél tapasztaltunk, azaz parkoláskor például nem áll le a motor minden egyes irányváltás előtti állóra fékezésnél. Azért még lenne mit fejlődni, kánikulában ugyanis zavaró, hogy megálláskor rendszerint leállítja a motort és enyhébb külső levegőnél álló (amúgy automata üzemre és a külső hőmérsékletnél 10 fokkal alacsonyabbra állított) légkondival küldi befele a párás, meleg levegőt, vagy akár a motor leállítása után néhány másodperccel újraindít (ilyenkor persze egyszerűen ki lehet kapcsolni az eco-üzemet). A rendszer persze így is nagyon jó, hiszen úgy hoz rekord alacsony, még alufelnivel is 3,7 (acéllal 3,6) l/100 km vegyes fogyasztást, hogy közben nincs eco-kompromisszum, az 1,6-os HDi nagyon dinamikusan, 100 km/órára 11,3 másodperc alatt viszi és akár 182 km/óráig gyorsítja a C3-ast. A gyári adatok mellett a hétköznapi élmények is meggyőzőek. Az 1,6-os HDi már alapjáratról is jól húz és a fogyasztás sem kamu, egy viszonylag vegyes, városi, országúti, de még autópályás, 130 km/órás szakaszokat is tartalmazó, mintegy 300 km-es etap során 3,8 l/100 km értéket sikerült hozni, majd városi szaladgálással, a budai hegyeken átvágva és dugóban is ücsörögve 4,3 literre kúszott fel a tesztátlag. Magyarán kijelenthető: a 4 literes kombinált érték elérése sem kunszt és városban is 4,5 liter alatt lehet tartani a C3 e-HDi étvágyát. Ezt bizony a hibridek is kivétel nélkül megirigyelnék. Ilyen olcsón belső égésű motorral még sosem autóztunk, a 100 kilométerenkénti üzemanyagköltség simán 1500 forint alatt tartható – a villanyautósok persze röhögnek ezen, de ők vételárként két és félszer annyit fizetnek, mint a C3 e-HDi-t választók.

    Nem csak keveset fogyasztani tud azonban a C3, hanem ahogyan azt a motor is mutatja, egészen korrekt kisautó benyomását kelti. Például teljesen egyedi és kellemes finomság az első utasok fölé ívelődő, felül színezett, és „hagyományos tetőssé” árnyékolható Zenith-szélvédő, vagy az állítható intenzitású, változtatható patronú parfümös illatosító. De nem csak az ilyen majomfogónak is tekinthető extrákkal tud sokat a C3, hanem alapfunkcióival is: utastere négy felnőttnek elegendő helykínálatú, az első ülések egészen kényelmesek, és a középsőt leszámítva a hátsó helyek sem büntetések. A légiességet nem csak a részleges üvegtető, hanem a távoli műszerfal, illetve az óracsoport árnyékolója alatti rések is fokozzák. A tetőoszlopoknak ugyanakkor elöl alja, hátul felső része vaskos. Az utasok panasza, hogy nincsenek tetőkapaszkodók, sodrós kanyarban csak az ajtók kapaszkodóját lehet markolászni. Kapaszkodni pedig kell, ugyanis az alapvetően lágy hangolású, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű kanyarban erős dőléssel viszi a karosszériát. A hangolás egyébként kissé átverős, a legtöbb úthibát nagyon jól vasalja a C3, aztán, ha mindkét hátsó kereket érintő keresztborda jön szembe, ott nagyot üt. Talán ennek is köszönhető, hogy a 10 ezer kilométert futott tesztautóban már kicsit nyiszogott az utasoldali első ülés.

    Kevés választja el a C3 e-HDi-t a tökéletestől, például egy jobban kapcsolható, 6 fokozatú váltó, így ugyanis az ötödik fokozatban már 2700/percet forgó motor erőteljesen búg, a zajszint ilyenkor 71 dB(A), melyhez egyébként a tükrök felőli szélzaj is erőteljesen hozzájárul. Ha még lehetne csiszolni a C3-ason, az ugyan csak elöl tárcsás, hátul dobos, de hatásos fékrendszer finomabb adagolhatóságát kérnénk, de amúgy mostani konfigurációjában sem rossz az e-HDi. Csáberejének jelentős része fogyasztásán túl ellátmánya, az akciós áron 4 210 000 forintért hazavihető e-HDi Colleciton kivitelbe ugyanis sok egyéb mellett 6 légzsák, ködfényszóró, légkondicionáló, tempomat, Mp3-olvasós CD-rádió, elektromos ablak és tükörmozgatás is kerül. Az extrák olcsók, a Zenith-tető felára például 109, az ESP-é 100, a (nem túl jó hangminőségű) Bluetooth-kihangosítóé és az USB-zenecsatlakozóé 70 ezer forint. Összességében elmondható, a C3 e-HDi nagyon takarékos, korrekt kisautó, leheletnyi szépséghibákkal, amiket azonban kedvező ára és gazdag ellátmánya tökéletesen feledtet.
    Előző cikk1100 lóerős villanysportgép Horvátországból
    Következő cikkAranyoskám: Smart Brabus WeSC
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. sziasztok van egy c3 1,6 l disel autónk de amit irnak róla , nem fedi a valóságot! fogyasztása , átlag 5l és nem kevesebb! nem szoktam nagyon vadulni vele csak lendületesen járok vele , és enyi a fogyasztás, ez 8500km -re vetitve van igy, kiváncsi lennék hol mérik azokat a fantasztikus fogyasztásokat?szeretnék okosodni , ,tanulni ilyen vezetéstechnikát , aki ilyen kevés üzemanyaggal megy. további balesetmentes közlekedést , minden Autós kolégának.

    2. Ebben az a dinamikus, hogy városban fele annyi üzemanyaggal hozza ezt az értéket. Érted? Tehát egy gyorsulásnál nem csak mp-ket kell nézni (amivel én sem értek egyet, de a mai üzemanyag árak miatt muszály…), hanem azt is, hogy egy átlagos autózásért cserébe mennyi üzemanyagot kér el és így mennyit tol a kocsin… azt viszont ne feledd el, hogy a nyomatéknak köszönhetően autópálya sebességnél sem fogy el a szufla. Én azért a 0-100at átváltoztatnám 0-130-ra. Higgyétek el, hogy borulna a statisztika…

      UI: A gyári lada 950kg, ez pedig 1250kg. Ha ebbe beleül egy normálisabb felnőtt, akkor 1330kg, ami a lada hivatalos teljes terhelhetősége. No most egy lada sem hozta a 11 másodpercet öt felnőttel és megpakolt csomagtartóval. Ennek az autónak pedig már egy felnőttel megvan a lada terhelhetőségének maximuma. Ezt azért nem szabad elfelejteni, hogy az autók súlya is nőtt. Az első corsa is 1t alatti volt, a mostani is már 1200-1300kg.

    3. Ebbe a kisautóba az 1,6-os diesel jó választás a 90 LE-vel. Jobb mint az 1,4-es ugyanekkora teljesítménnyel. Valahogyan nem tudok rajongani a STOP-START rendszerért. Igen sok bosszúságnak, elektronikai, műszaki problémának lehet, és lesz is a forrása. Nem lennék meglepődve azon a végeredményen, amennyit megspórol az üzemanyagon, annak dupláját, vagy akár ötszörösét viszi majd el a szervízköltség.