Spíler járgány dílereknek – Fiat Dobló Cargo teszt

    0
    1

    Kölcsönösen jó üzletnek tűnnek a haszonjármű alapú egyterűek: a személyszállítók vásárlói a nagy belteret, a teherhordókat vásárlók pedig a személyautós kialakítást díjazhatják. Jó példa erre a Fiat Dobló, melyből a Panorama utónevű utasszállító már járt nálunk, most pedig a haszonjármű Cargo képességei következnek. Noha utóbbi kétféle karosszériával is kapható, nálunk a személyautóval azonos hosszúságú, rövidebbik haszonjármű vendégeskedett, ráadásul pontosan a korábbi tesztautóval egyező hajtáslánccal, azaz 1,6 literes, 105 lóerős turbódízelmotorral és az ehhez alapáras 6 fokozatú manuális váltóval (opcióként robotizált is elérhető).

    Ha szemből pillantunk a tesztautóra, a 40 ezer forintos (nem feltétlenül praktikus) lökhárítófényezés miatt alig lehet megkülönböztetni a személyautótól. Árulkodó, hogy nem látszik középső visszapillantó tükör, hiszen a raktér válaszfala és a hátsó raktérajtó is üveg nélküli. E megoldás előnye, hogy semmiképp sem látható, van-e valami a raktérben, hátránya, hogy a mögöttes forgalom csak a külső tükrökkel szemlélhető. Holttérrel így átlagon felül számolni kell, de a méretes oldaltükrök azért sokat segítenek. Oldalról és hátulról lemezfalai miatt természetesen nem tagadhatja le haszonjárműségét a Dobló Cargo, ám megjelenése így is divatos, könnyű ráképzelni bármely cég logóját és elmorfondírozni: bizony, jó reklámhordozó lenne.

    Praktikus, hogy a lámpák elől-hátul viszonylag magasra kerültek, így nem csak jól láthatók, illetve jól világítók, a kisebb koccanásoktól is védettek. A beszállási kényelem a személy-Doblóból ismerten jó, kellemesen magas az üléspozíció, a székek formázása pedig szintén egyező, magyarán kényelmes. A kárpitozás itt egyhangúbb, az anyagválasztás az ismerős, olcsóbb fajta, de haszonjárműves mércével egészen igényes. A sofőrülés liftezhető, a kormány négy irányban állítható, nem kunszt kényelmes vezetési pozíciót találni. Eltalált a műszerfalra szerelt váltókar, de a hatfokozatú kar megvezetése, kapcsolhatósága lehetne jobb.

    Sokakban erős kételyek élnek azzal kapcsolatban, hogy elegendő-e egy 1,6 literes motor a több, mint 2 tonnás megengedett össztömegű, 750 kg terhelhetőségű furgonhoz. Nos, meg kell nyugtassunk mindenkit: próbáltuk, a far ugyan láthatóan megül, de a 290 Nm csúcsnyomatékát már 1500/percnél leadó és már alacsonyabban is terhelhető (100 km/órára 13,4 s alatt gyorsító, 164 km/órás végsebességet adó) turbódízel mintha észre sem venné a plusz terhet. Induláskor és menet közben sem izzad, bírja az autópályázást is, akkor is inkább a szél, mint a motor hangja a domináns. A kategóriában megszokottnál igényesebb, hátul független több lengőkaros, elöl a megszokott MacPherson elvű futómű szintén bravúros, üresen sem túl kemény, ugyanakkor a teljes terheléssel is elbír, olyankor is a kijelölt íven tartja, és csekély oldaldőléssel viszi a méretes dobozt. A fékrendszer azonban érezhetően veszít a hatásosságából (hátul dobok dolgoznak). A hidegen kissé kelletlenül járó gázolajos egyébként Stop&Start elektronikás, a rendszer a pörgős sofőröket is lustaságra ösztönzi, időt kell ugyanis hagyni a kuplung lenyomásával kezdődő indításhoz, különben rögtön le is fullad az Mjet. A fogyasztás mindenképp szerény, tesztünk szerint is 6 l/100 km alatt tartható, gyári vegyes számok szerint pedig a kombinált üzem 5,2 l/100 km, Euro5-ös, 136 g/km CO2 értékes emisszióval.
    A rövidebbik, városban is jól manőverezhető, 4,39 méter hosszú Dobló Cargo raktere 3,4 köbméteres, alapáron jobb oldali toló és aszimmetrikus függőleges osztású hátsó ajtón keresztül pakolható. Utóbbiak 180 fokban kitárhatók, EUR-raklap így a far felől tolható be, a kerékdobok között is 1230 mm széles raktérnek és az 1250 mm-es nyílásszélességnek köszönhetően akár keresztben is, így akár két paletta áru is elhelyezhető az 1820 mm hosszú, 1714 mm széles, 1305 mm magas raktérben.

    Noha megjelenésével, vezethetőségével és kapacitásával is vonzó a Dobló Cargo, a gazdag (sok egyéb mellett távirányítós központi zár, légkondicionáló, ködfényszóró, liftezhető vezetőülés, CD-rádió, első légzsákpár, ABS, raktérborítás, tükörfényezés) ellátmányú 1.6 Mjet SX ára kissé húzós: áfa nélkül is 3 727 00 forint. A konkurenciával összevetve azonban az ár abszolút versenyképes és akkor még nem is beszéltünk az akciós kivitelről. Az alapján ugyanis tesztautónk eladhatatlan, a Fiat aktuális akciójában a 4,74 méteres, nyújtott hosszúságú és tengelytávú Dobló Cargo 1.6 Mjet SX Maxi tolatóradarral és elektromos külső tükörmozgatással megtoldva is (nettó) 3 190 000 forintért kapható. Annyiért már nem csupán dílereknek, hanem spílereknek is való ezen áruszállító a Dobló, hiszen jobb vétel e kategóriában nincs jelenleg a piacon.
    Előző cikkKávét is főz a legújabb Peugeot
    Következő cikkReflektoros gyorshajtó az M5-ön
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.