Sportmezben is remek utazógép – Skoda Superb Sportline

A Skoda Passatjaként is aposztrofálható a Superb, de fölösleges már neki ez a címkézés, mára, harmadik modern kori generációjára bőségesen felépítette saját imidzsét. Az első, még egyértelműen nyújtott Passat után a második picit jellegtelen volt, a harmadik viszont már kellően karakteres, a skodás egyszerű praktikusságot (ha úgy tetszik, Simply Clever jelleget) és a józanságot úgy hozza, hogy azért nagyon mutatja is, hogy ő egy felső-középkategóriás modell, gigászi méretekkel, amit a SportLine még sportos részletekkel is megspékel.[BANNER type="1"]



Igaz, nagyon finoman bántak a sportos kiegészítőkkel, a lökhárítókon csak a betétek mások, de legfeltűnőbben a hűtőmaszk egyedi, a műfajhoz illően matt fekete. Érdekesség, hogy elöl azzal különbözik a többi Superbtől, hogy nincs a lökhárító alsó felében krómozott csík, hátul pedig azzal, hogy van, s az két kipufogóvéget is formáz. SportLine sajátság a szinte semmihez sem fogható Dragonskin fényezés is, ami gyakorlatilag színváltós és éjszaka is világító, továbbá egy-egy SportLine embléma is került a sárvédőkre. Egyediek a felnik is, amelyek alapból 18 colosak ennél a – sportos csúcs – felszereltségénél, de opcióként még 19 colos is választható.





A beltér még inkább sportos, fekete Alcantara kárpitozású, ehhez passzoló a tetőkárpit is. Elöl-hátul sportosított üléseket kapunk, meg persze vágott aljú, háromküllős bőrözött sportkormányt és a műszerfalra is egy SportLine megkülönböztetést.

Az alapvető Superb-jegyek változatlanok: komoly, a műszerfal egyenes vonalaival ügyesen hangsúlyozott a belső szélesség, gigászi a hátsó lábtér.

Minden plasztik kellemes tapintású, a felsőbb régiókba puhítottak kerültek. Itt még nincs digitális műszerblokk, hagyományos mutatókkal, köztük egy kisebb pontmátrix monitorral kommunikál a vezető felé az autó, meg persze egy 6,5 colos színes központi kijelzővel az utasok felé is. Utóbbi Apple CarPlay kompatibilis, de onnan szabályozhatjuk azt is, hogy a módválasztó billentyű milyenre állítsa a futómű elektronikus vezérlésű lengéscsillapítóit, az elektronikus, így parkolóasszisztenssel is együtt dolgozó kormányszervót, illetve a motor- és a váltó vezérlését. Apropó futómű, az itt mindenképp a 1,5 centivel ültetett sportverzió, de a kényelem így sem szenved csorbát.



A SportLine Superb akár komfortosra, valamint takarékosra is hangolható. Lehet nagyon higgadt vagy épp kényeztetően kényelmes utazóautó is, futóműve még a 18 colos, viszonylag peres kerekekkel is egészen jó csillapítású. Ugyanakkor tud kemény is lenni, lehet vele élményautózni, a kanyarokban bámulatosan stabil. A 190 lóerejét 3500-4000, 400 Nm nyomatékát 1900-3300/perc fordulatszám-tartományban hozó 2,0 literes, természetesen már AdBlue adalékos, SCR katalizátoros dízel elég jól mozgatja a 1,5 tonnás autót. A váltó, ami itt már a 7 fokozatú DSG, elég ügyesen intézi azt, hogy mindig legyen kellő erő, Eco módban persze bőven engedi 1500 alá is a fordulatot. Alapvetően szépen, finoman és gyorsan dolgozik, de van két helyzet, amivel nem tud mit kezdeni. Az egyik az irányváltás, az előre-hátra közötti kapcsolás kissé lassú. A másik probléma szintén leginkább parkoláskor, pontosabban mélygarázsnál jön elő, emelkedőn elindulva képes olyankor is kettesbe kapcsolni, amikor azt a motor nem bírja el. Ilyenkor két megoldás létezik: az egyik, hogy nyomjuk a gázt és kiszenvedi magát, ám bölcsebb, ha a kormánykerék mögötti füllel visszakapcsolunk, úgy ugyanis gyorsan reagál, s kis torpanás után gond nélkül kijön.



Bár a Superb 4,86 méteres hossza óriási, városban is meg lehet vele lenni, persze sokszor ott az érzés, hogy egy kissé nagy körülöttünk a bódé. Ugyanez viszont autópályán, hosszú úton áldás és kényelem, s igazán az autópályás jellemzők azok, amikért imádható a Superb. A 130-as tempó nagyjából 2000/perc fordulattal futható hetedik fokozatban. Csendben és nagyon biztos erőtartalékkal, továbbá a szabályok betartásával 6 liter körüli étvággyal. Gázpedáltaposásra persze visszavált, hogy még jobban húzzon, s teszi is. Nem csak a 0-100-as 7,6 másodperces érték, hanem az autópályás nyomatékrugalmasság is meggyőző, a végsebesség 230 km/óra lehet, de fontosabb a gyorsítási hajlam és az útfogás, aminek egyértelműen jót tesz az összkerékhajtás. Utóbbi persze nem állandó, de a legfejlettebb Haldex rendszer van olyan okos, hogy gyakorlatilag annak tűnik. Amikor kell, akkor van hajtás hátul is. Márpedig száraz úton induláskor és kanyarodáskor is sokszor kell és jól is jön. Fogyasztásban az összkerékhajtás nem kér sokat, a téli tesztátlag zömében városi használattal lett 7,3 l/100 km. Azon kívül simán hozható a 6 liter körüli érték, de országúton 5 alá is be lehet menni. Városban persze rövidebb távokat, 10 kilométeres utakat megtéve 10 liter körüli étvággyal kell számolni az átlag feletti bemelegedési idő miatt a dízellel.




Noha a Superb egy elég hatalmas tepsi, mégis jó vezetni. Igaz, sokat tud segíteni is. Opcióként van 210 km/óráig működő, a városi araszolásra is képes távolságtartós tempomat, aktív sávtartó, holttérfigyelő és a már említett parkolóasszisztens is, ami a többi rendszerhez hasonlóan hibátlanul működik. Ha azt nézzük, hogy mi mindent, milyen minőségben ad a csúcsdízel Superb, ára értékarányos, de semmiképp sem szerény. Az összkerekes és 190 lóerős, így csakis DSG-vel kapható TDI 12,38 millió forintról startol, a rogyásig extrázott tesztautó listaára pedig 16,5 millió forint, de 10 ezer kilométerrel ezt is odaadnák 12 millió forint környékén. Ennyi pénzért persze már E-osztályos Mercedes is kapható, de messze nem ilyen ellátmánnyal és tudással, továbbá a Superbnek van egy olyan előnyös tulajdonsága is, hogy messze nem hivalkodó. Ő „csak egy Skoda, abból viszont egyértelműen a legjobb utazóautó, s utóbbi műfajban abszolút értékben is eléggé a topon van.