hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapSzagmentes Budd-e a Volkswagentől

Szagmentes Budd-e a Volkswagentől




A 21. század – még csak koncepcióként létező – mikrobusza 21 colos felniken gördül. A legnagyobb különlegessége persze nem ez, hanem például az, hogy hangvezérlést is fogad, hagyományos kapcsoló pedig egyáltalán nincs benne. A 4,6×1,94×1,88 méteres, 3,15 méter tengelytávú furgon meredek orrú, de van hagyományos – szinte vízszintes – gépházteteje is. Fara természetesen függőleges, azzal a különlegességgel, hogy a lökhárító alól kihúzható egy könnyedén mosható fiók, ami kiváló arra, hogy egy túrázás után oda rakjuk be sáros bakancsunkat. [BANNER type="1"]



Külső tükrök nincsenek, helyettük kamerákkal pillanthatunk vissza, a hátsó tolóajtók érintésre és gesztusvezérléssel is nyílnak, a műszerfal három darab, a vezetőt enyhén, az Ikarus 255-ös műszerfalánál azért szerényebb mértékben körülölelő képernyő. Gombok nem csak a műszerfalon, a kormánykeréken sincsenek, ám annak felülete is érintésérzékeny, így ugyanúgy navigálhatunk rajta, mint egy okostelefonon vagy egy táblagépen. Nem csak érintéssel és gesztusokkal vezérelhető a Budd-e, hanem hanggal is, kérhetjük például, hogy egy kicsit vegye feljebb a fűtést. A rendszer felismeri, hogy a sofőr vagy az utas szólítja-e meg, ennek megfelelően szabályozza a klímát vagy például az ülésfűtést. A hangvezérlés a „Hello Budd-e! felszólítással indítható, az autó neve persze nem „budi, hanem „báddí.



Elöl függetlenek az ülések, hátul egy U alakú kanapét találunk, a padló sík, alatta konnektorból tölthető, 101 kWh-s akkumulátor utazik, ami 605 kilométeres hatótávot ad az első és a hátsó kerekeit is hajtó, 150 km/órás végsebességű, és egyelőre ismeretlen teljesítményű Budd-e számára. Ügyes koncepció, nem csak a mobilitásra, hanem arra is, hogy elfeledjük a dízelbotrányt.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Biztos arra akarsz kilyukadni, hogy az olaszoknak ez jobban megy. Lehet, hogy igazad van – viszont az olasszal szemben az lehet a kritika, hogy túlságosan hasonlít az ősre – a németek meg valahogy kombinálni próbálják a múltat és a jövőt, tudatosan úgy csinálják, hogy emlékeztessen az elődre, de legyen benne modernség is. Ki-ki a saját ízlése szerint kiválaszthatja, melyik jön be neki jobban. A franciák is jók lehetnének ebben, csak a sorozatgyártást valamiért nem merik meglépni, de tervek vannak már egy ideje, hogy visszajön a 2CV és a Renault 4-es.

  2. Miért nem idézték meg a formával a legendás hippibuszt, a T1-est? Semmi köze hozzá – ennek kellett volna anno eljutnia a sorozatgyártásig:

    [url]https://www.google.hu/search?q=vw+microbus+concept&client=opera&hs=1ZD&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjc7cC8ypXKAhUC_XIKHcmzBw8Q_AUIBygB&biw=1152&bih=767[/url]

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular