Balra az eredeti Ferrari 340 Mexico, jobbra a texasi GWA által épített 340 Mexico Competizione – főbb vonásaikban egyértelműen hasonlítanak
Szakértő szemnek azonnal árulkodik, hogy a modern változat eleje sokkal hosszabb. Gyönyörűek a központi anyával rögzített felnik, bár ezt a csillag mintázatot 1952-ben még nem használta a Ferrari, akkor a küllős kerék volt a divat
Az 1970-es évek végéig a Ferrari nem csak a Forma-1-re koncentrált, hiszen Enzo Ferrari életét a versenyzés jelentette, és több géposztályban is megmérettette az autóit. Ilyen volt 1952-ben a mexikói Carrera Panamericana is, amelyre összesen három kocsi épült, 340 Mexico jelzéssel, a szakértők azonban tudják, igazából négy, mert készült egy Spyder is. A Vignale stúdió tervezte, alumíniumból kalapált, kétajtós Berlinetta, azaz kupé karosszériát 4,1 literes, három Weber karburátoros, 280 lóerős V12-es repítette akár 280 km/órás végsebességgel. Az autó tengelytávja 2600 mm, önsúlya 900 kilogramm volt. A siker azonban elmaradt, a Mercedes-Benz 300 SLR jobbnak bizonyult, és az olaszok csak a dobogó harmadik fokát tudták elcsípni a két ezüstnyíl előtt: a 0224AT alvázszámú Ferrarit Luigi Chinetti kormányozta. A 340 Mexico emléke viszont nem merült feledésbe, mert a Texasban élő Arturo Alonso, a Gullwing America (GWA) karosszériaépítő-műhely tulajdonosa összehozott egy fantasztikus replikát, amely voltaképpen inkább az eredeti típus újragondolása.
Nosztalgikus hangulat, csúcstechnológiával körítve – a bőr sportülések váza szénszálas műanyag
Donornak Ferrarit választottak a tervezők: egy 456 GT jutott arra a sorsra, hogy feldarabolják a nemes cél érdekében, felmerült azonban egy komoly probléma, nevezetesen, a 340 Mexico tengelytávja, ami sokkal rövidebb volt. Így két megoldás kínálkozott, vagy megkurtítják a padlólemezt, vagy betoldanak közel fél métert a nosztalgikus hangulatú kocsi orrába – mivel a második lehetőség kivitelezése járhatóbb útnak tűnt, ezen indultak el az építők. Magát a karosszériát egy ausztrál lakatosmester, Mark Nungent kalapálta kézzel, alumíniumból, akárcsak fél évszázaddal korábban. A 456-os teljes bútorzatát kidobták, az utastérben luxus helyett szintén a jóval puritánabb 340-es felidézésére törekedtek, ellenben futóművet és a féket meghagyták, ahogy a hatfokozatú manuális váltóval egységet alkotó 5,4 literes V12-est is, csak picit erősítettek rajta – a GWA szerint 476 lóerő a teljesítmény, a menetteljesítményeket pedig nem firtatja senki. Bizonyára jobb, mint eredetileg.
