Szenzációs tréfa, avagy így szívat a teslás

    5
    4

    Ma legfeljebb részlegesen lehet önvezető egy autó. Jelenleg mind a technika fejlettsége, mind pedig a törvényi szabályzás ezt engedi meg. A felelősség a sofőré, aki ott kell legyen az autóban. Az önvezető funkciók persze segíthetik. Volt szerencsém próbálni a Tesla Autopilot rendszerét, állítom, hogy ma övé a legjobb, ugyanakkor ott is előfordulhat, hogy a sofőrnek korrigálnia kell. Ma tehát még nem lehetséges a „Kitt, gyere értem! utasítás, habár a technika azt, illetve annak végrehajtását is lehetővé tudná tenni, legalábbis akkor, ha minden jól alakul menet közben. Az akár távirányítós parkolásra is képes (és ebből adódóan nem megfelelő kezeléssel akár önmagát össze is törő) Teslákban is a sofőr kell elindítsa menet közben az önvezető funkciót. [BANNER type="1"]A sofőr nélküli autó tehát ma még nagyon nem megszokott. Ezt használta ki egy leleményes amerikai srác, aki gyakorlatilag ülésnek öltözve ült be Model S-jébe, és nem csak figyelte, fel is vette a dugóban araszoló vagy akár már a nyugodt autópályán haladó jenkik reakcióit. Volt ámulás bőven, többen is azonnal a jellemzően telefonba épített kamerájukért nyúlták, hogy ők is elkészítsék a YouTube-ra feltöltendőt. A legjobb viszont a Teslába bújt srác által készített, alábbi felvétel lett.
    Előző cikkEzüstlakodalmas Volvo a Galaxisból
    Következő cikkAz őrült Lego Porsche életnagyságban is létezik
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

    1. „De ha bunkó lennék csak annyit írnék, hogy vissza is lehet mászni a fára…” Naaa!! Nem az a civilizáció, hogy önmagunkat pusztítjuk, és butítjuk a végletek-permanenciájába fordulva!! A másik, pedig egy tetves szenzor nem tudja eldönteni, hogy ha kigurul eléd az úton egy üres műanyag kuka, vagy egy hirdetőtábla, s nem tudsz megállni, akkor azokba hajts, vagy kormányozd az autódat le az útról, ahol 6-7 m mély kikövezett medrű vízfolyás, vagy patak vagy csak fás árkos rész van… De írhatom, ha fölborul egy sertéssel teli kamion, akkor minden keresztbe kasul az úton, de tempódból eredően lassan tudsz állóra fékezni, de mögötted rád tapadt egy másik kocsi, hirtelen mit csinálsz… Olvastunk arról is, hogy a Google önvezető UFO-ja,- mert kocsinak nem nevezhető,- balesetezett hóesésben, de SZÁRAZ időben is.. Nem alkalmas vezetni…. VAN VONAT, BUSZ, TROLI, METRÓ, HÉV, … Na ki másszon fára?? Szerintem te. DE… jó magasra juss fel, -tudod a csúcsra- mert te is ilyen törtető egyén vagy, s ott válassz ki egy jóóó csúszós ágat…
      Üdvözletem.

    2. A „másikakon minduntalan felülemelkedni vágyó senkiháziak” számára pont jó egy önvezető autó, legalábbis amíg nem lehet azt is tahó üzemmódba állítani.
      Másrészt én is szeretek vezetni, ettől még eszembe jut, hogy lehetnek olyanok, akik szeretnének saját autót (nem mellesleg meg is tudják fizetni), de alkalmatlanok az autóvezetésre.
      De ha bunkó lennék csak annyit írnék, hogy vissza is lehet mászni a fára…

    3. [u][/u]Csak ne legyen a jövő az autonóm járműveké!! Egy szűk, még a vezetésre is lusta disznó, nagyravágyó, a másikakon minduntalan felülemelkedni vágyó senkiháziak jövője ez!! Minap olvastam az Autopro-n, hogy 5-ből 4 ember nemet mond az önvezető autókra, nekik soha nem kell, sem most ,sem a jövőben… -Ki a technológiától óvakodik,-NAGYON HELYESEN, ki a vezetést akarja magáénak.. Ezen nézet is kiemelkedően favorizálandó!!