Szuszog, csattog, néha üt – léghajtású autót vezettünk

    1
    1

    Ha Pneumobil, akkor sokaknak a Bosch és a Rexroth jut eszébe, ám már több éve Aventics Pneumobil néven fut a léghajtású autók hazai versenye. Tíz éve, 2008-ban volt az első, akkor az Aventics (illetve jogelődjének) egri üzemegységének munkatársai olyan lehetőséget kerestek, mellyel a cég szorosabb kapcsolatot tud kialakítani a hazai felsőoktatási intézmények és a pneumatika világa között. Hogy ez sikerült, az nem kérdés. Ugyanakkor le kell szögezni, a Pneumobil, azaz a léghajtású autó korlátozott hatótávja és drága üzeme miatt nem a jövő autója. Az egész kihívás arról szól, hogy a projektben részt vevő hallgatók közelebb kerüljenek a pneumatikához, elmélyedjenek benne. A siker kapcsán beszédes, hogy míg az első versenyen még mindössze 10 hazai csapat vett részt, már a másodikra négy külföldi csapat is nevezett, így a Pneumobil verseny nemzetközivé vált. [BANNER type="1"]
    Jelzi a fejlődést az is, hogy míg az első évben a Debreceni Egyetem győztes autója 25 km/óra csúcssebességre volt képes a gyorsasági versenyszámban és a hosszútávú futamon 7117 métert tudtak megtenni, tavaly a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak járműve gyakorlatilag duplázni tudott: 51,7 km/órás csúcssebességet értek el és közel 13 kilométert tettek meg. Idén összesen 48 csapat vesz részt a most hétvégén, szokás szerint Egerben megrendezésre kerülő X. Aventics Pneumobil versenyen, az 58 nevezettből ugyanis ennyi tudta teljesíteni az versenykiírásokat, egyebek mellett azt, hogy április végére már a működő, természetesen még fejleszthető járművükről adjanak be videót. A döntőbe jutott nevezések idén 6 ország 25 felsőoktatási intézményéből érkeztek, mi az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai karához kaptunk egy előzetes meghívást, hogy egy csöppet bepillanthassunk a fejlesztési munkába, valamint kipróbálhassuk az egyik korábbi versenygépet.
    A szervezők tavaly vezették be a projekt alapú munkát, a kor elvárásai szerint a teljes felkészülést e szemléletben kell végigvinniük a csapatoknak, így az előkészületi szakaszban a korábbinál összetettebb feladat várt idén is a nevezőkre: időtervet, költségvetést, komplett projektleírást kellett tartalmaznia a beadott pályázatoknak, amit e hét pénteken, a versenyhétvége előtti napon személyesen is prezentálnak majd a négyfős csapatok.
    Ki lesz a győztes?
    Idén is három versenyszámban mérkőznek a csapatok: a hosszútávú futamon az egy palacktöltettel – kijelölt pályán – a legnagyobb távolságot megtevő csapat nyer, de közben sofőrcseréket is végre kell hajtani, és a teljes etap átlagsebessége nem mehet 15 km/óra alá – a megállásokat is beleszámítva. Az ügyességi futam három menetből áll, a továbbjutás kieséses alapon dől el. A gyorsulási szám után pedig az állhat a dobogó legfelső fokára, aki az adott szakaszt a legrövidebb idő alatt teljesíti. A zsűri a versenyszámok győztesei mellett összesítésben a legjobb pneumobilt, emellett a legeredetibb konstrukciót és projektelképzelést díjazza.
    Míg az első versenyeken még főként kerékpáralkatrészekből álltak össze a járgányok, melyek hajtását pneumatikus munkahengerek adták, ma már komolyabb gépészeti megoldásokkal is találkozhatunk. A munkahenger jellemzően egy fogaslécet mozgat, mely szabadonfutós fogaskereket, azon keresztül lánckereket forgat, utóbbi pedig kerékpárláncon keresztül adja tovább a hajtóerőt a kerekeknek. Hagyományos lánckerekes váltót és agyváltót egyaránt találhatunk a járműveken, ahogyan a hajtóművek tekintetében is megvalósításra került már az összes olyan megoldás, melyet pneumatikus munkahengerrel le lehet modellezni. A forgattyús megoldásokban készítettek már csillag-, soros-, boxer- és axiál-dugattyús motorokat is. A tisztán pneumatikus megoldások ma már igen ritkák, a legújabb versenygépekben PLC-vel, vagy saját készítésű micro-controllerrel vezérelt hajtásokat láthatunk. Ezek már telemetria rendszerekkel és magas szintű adatgyűjtő megoldásokkal is rendelkeznek a legújabb pneumobilok. Így ma már ott tartunk, hogy akár 800 munkaóra is lehet egy ilyen léghajtány elkészítése, költségben pedig annak ellenére több mint egymilliós forrást igényel, hogy az Aventics által a csapatoknak biztosított alap építőkészlet értéke is mintegy 1,5 millió forint.
    Milyen vezetni?
    A Bánki udvarán egy korábbi, még tisztán hidraulikus pneumobilt sikerült kipróbálni. A hajtóanyag minden esetben tiszta, nagy, mintegy 200 bar nyomású nitrogén. Miért pont nitrogén? Mert a levegő ilyen nyomáson veszélyesebb, robbanásra hajlamos, továbbá a nitrogén nem károsítja a fém alkatrészeket, amúgy pedig a levegő összetevője, tehát abból kinyerhető, a pneumobil üzeme pedig általa helyi szinten emissziómentes. Nem szerény méretű, 32-es villáskulccsal kerül fel a Messertől származó nitrogénpalack, ami nagyságrendileg 10 kilométeres hatótávot ad, még a sofőrrel együtt is csak mintegy 200 kilogrammos járgánynak is. Apropó sofőr, naná, hogy annak tömege és mérete kulcskérdés, már csak azért is, mert kötelezőek a sofőrcserék, üléshelyzetet állítani pedig nincs igazán lehetőség a futamok között. A Pneumobil egy kicsit szuszog, a nitrogén kipufogásakor hajszálnyit durrog, a több éves járgány kissé megkopott hajtáslánca pedig csattog.
    Az alkatrészek, kiváltképp a kerékpárokhoz valók akkor is viszonylag gyorsan kopnak, ha azok a legjobb minőségűek, erő ugyanis a nitrogén tágulásából is bőven származik. Az egyik idei bánkis versenygép váltóját ezért egy Kawasaki motorkerékpáréból alakították át, nem mellesleg automata vezérléssel. De az évek során a fix futóművektől is a már rugózással ellátott kettős keresztlengőkarosokig is eljutottak a hallgatók, akik rendszerint szívesebben terveznének új autót, mintsem egy korábbi fejlesztésén dolgoznának. Előbbire azonban nincs mindig mód, hiszen ami az autóiparban is igaz, az itt kicsiben is: a facelift sokkalta olcsóbb, mint egy vadonatúj modell kidolgozása. Egy dologban viszont biztosak lehetnek a résztvevők: aki hallgatóként jól szerepel, egyáltalán szerepel a járműfejlesztésben, legyen az csupán egy pneumobil, ami a hallgatói járműépítő-versenyek első lépcsője, az diplomázás után nyitott kapukon keresztül mehet be bármelyik, a járműfejlesztéshez valamiképp is kapcsolódó céghez. Eredményeiket pedig érdemes lehet megtekinteni a hétvégén Egerben. A várható hangulatot alább a tavalyi versenyen készült videó mutatja, még alább pedig az idei program látható.

    X. Aventics Pneumobil verseny – a versenyhétvége programja:
    2017. május 5., péntek – Dobó tér, Eger
    1. 14:00-17:00 Vidám, játékos feladatok:
    2. 16:30-17:00 Pneumobilok látványos felvonulása a belvárosban
    3. 17:00-17:30 Hivatalos versenymegnyitó
    4. 18:00-21:00 Hőlégballon a város felett (Kedvezőtlen időjárási körülmények esetén, a program másik időpontban lesz megtartva.)


    2017. május 6., szombat – Érsekkert, Eger
    1. 10:00-10:30 Ünnepélyes megnyitó
    2. 10:00-15:00 Tízpróba: Pontgyűjtés és ajándékok
    3. 10:30-15:30 Pneumobil futamok – távolsági, ügyességi, gyorsulási
    4. 12:00-12:30 Rajzverseny és Szakmák vetélkedője eredményhirdetés
    5. 15:30-16:30 Táncbemutató és VIP futamok
    6. 16:30-17:00 Tízpróba fődíj sorsolás
    7. 17:00-18:00 Eredményhirdetés

    Előző cikkPéntektől még olcsóbban tankolhatunk
    Következő cikkHáromtonnás repülő gumi nyomta laposra
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás