Terméket vagy életérzést kínálnak az autómárkák?

Kevés az olyan autóvásárló, aki konkrét elképzeléssel, egy-egy meghatározott műszaki elemet keresve választ autót. A többség inkább csak egy-egy tetszetős formát vagy a márkák által közvetített „életképet” választják. Utóbbi természetesen lehet akár a spórolós, józan közlekedést közvetítő is, de nagyot kaszálni természetesen a különlegesebb fogásokkal lehet. A márkaképet felépíteni rendszerint sokkal olcsóbb, mint egy-egy sajátos technológiát kifejleszteni, bár kétségtelen, hogy egyik sem egyszerű munka és az imidzs teremtés sok esetben időigényesebb, mint egy-egy ütős technikai dobás előhúzása.



Közhely, de az egyes autómárkákban ma már kivétel nélkül több a marketing, mint az egyedi műszaki tartalom. Az autógyártók zöme azonos eszközökkel dolgozik, egy-egy új modell kifejlesztésekor sok esetben a valódi fejlesztőmunka helyett a feladat inkább arról szól, hogy a különböző beszállítók termékei közül megtalálják a modellhez leginkább passzolót és természetesen a lehető legolcsóbbat, hogy a végső ár minél versenyképesebb lehessen. Szinte csak elhatározás és természetesen pénz kérdése, hogy milyen automata váltó kerüljön egy-egy autóba, de mondjuk összkerékhajtásból is bárki, bármilyet kaphat. Ha van elég pénz, motorból is szinte akármilyen kapható, ám ezen egységek kiválasztása sokszor inkább stratégiai kérdés.



Apróságnak számít azonban sok láthatatlannak tűnő, ám az autó működését lényegesen befolyásoló elem: aligha akad olyan vásárló, aki utánanézne, hogy autójába ki szállította a kuplungot, a lengéscsillapítókat, a motorvezérlést, a légkondicionáló rendszert. Pedig még a jelentősebb egységekről beszélünk! Ezeken és az ezeknél még apróbb elemeken múlik ugyanis, hogy összességében milyen lesz egy-egy autó. Hiába az alapjaiban azonos padlólemez vagy motor egy-egy modellben, jellemzőikkel oly’ messze lehetnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nagyon sok múlik a részleteken, például a különböző rezonancia elnyelő burkolatokon, betéteken, toldásokon, amelyekkel egy-egy alapkonstrukció finomabbá tehető. Hiába azonos például egy Ford Focus és egy Volvo S40 padlólemeze és részint motorpalettája, a modellek közötti árkülönbségért cserébe nyilván sokat agyaltak és reszeltek a svéd mérnökök, hogy a kölniektől kapott konstrukciókat miként tehetnék még finomabbá. Hogy a modellek közötti felár és a kapott többlet arányban áll-e egymással, az már más kérdés, de a piac szerint bőven akad, akik számára megéri a skandináv modellt választani.



Nem csak finomabb, csendesebb üzemet adhat egy-egy márka, kivétel nélkül egy-egy vásárlói igényt próbálnak kielégíteni, részleteikkel más-más stílusra, hangulatra, ízlésvilágra hangolják azonos alapú modelljeiket, melyek között még az esetben is komoly azonosság lehet, ha a rokoni szálak nem olyan egyértelműek, mint példánkban. Míg a lepel mögötti tartalom könnyedén lehet azonos a különböző márkák modelljei esetében, a márkák egyre kínosabban ügyelnek arra, hogy a látható, tapintható felület, de lenginkább a gombok, a kijelzők világa márka-specifikus legyen. Az azonos beszállítóktól vásárolt, azonos jellemzőket tudó berendezések ugyanis ezzel az öltöztetéssel válnak márka-specifikussá.