hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapTestvérharc nélkül - SEAT Alhambra teszt

Testvérharc nélkül – SEAT Alhambra teszt

Volkswagen-emblémával szinte ugyanezen autó járt már nálunk, ám most a spanyol márka égisze alatt is kipróbálhattuk a hétüléses, tágas, de kicsiny motoros egyterűt.





Előre kell bocsájtsuk: ez a tesztautó csak egy véletlen kavarodás következtében került hozzánk. Igazából dízelmotorral vártuk a Volkswagen Sharannal gyakorlatilag az utolsó csavarig egyező, leginkább csak emblémájával és utasterének kárpitjaival különböző Alhambrát, ám végül kiderült, a gázolajos csak később jut el hozzánk, ám addig kipróbálhatjuk a Sharanként már tesztelt alapmotoros nagy-egyterűt a Volksagen-konszern spanyol márkájának emblémájával is.


Az Alhambra alapváltozata talán az az autó, amit fotó és közelebbi ismeretség nélkül, pusztán műszaki adataival talán még a legfőbb célközönségnek, azaz a nagycsaládosoknak sem lehetne eladni. „Közel 5 méteres hossz, 1,4-es motorral? Jönnek itt 150 lóerővel, turbóval és kompresszorral? Meg 7 ülés és használható méretű csomagtér? Ne szédítsenek!” – mondhatják az érdeklődők, aztán a személyes találkozás már jóval meggyőzőbb, a kellemes vonalak egészen jól palástolják a méreteket, amelyek azonban teljesen valósak, s az alapvetően hasáb-forma miatt a beltér űrtartalma is gigászi. Nem kérdés, hogy elöl akár 2 méteres felnőttek is nappaliban érzik magukat, a második üléssorban a különálló, tologatható, szabályozható támladőlésű üléseken szintén jól el lehet férni, és sokak meglepetésére a harmadik üléssor sem büntetés. Egyedül az utóbbi székek pozíciója nem változtatható. Igaz, ez nem is nagyon hiányzik: még a lábhely is elegendő a 180 cm-es átlagtermettel, az ülés méretével sincs gond, továbbá még 7 ülés mögött is egészen használható méretű, 267 literes csomagtér marad. Jó pont, hogy a kalaptartó 5 és 7 üléses helyzetben is elhelyezhető, és ki-be emelése is viszonylag könnyű.




A Style felszerelésű Alhambra csomagterébe krómozott rakományrögzítők kerültek, de fontosabb, hogy az ülések hajtogatása egymozdulatos. Alapos világítás, 12 V-os csatlakozó és szatyor-akasztó a csomagtérbe, pohártartó és fedeles rekesz egyaránt jutott a leghátsó utasoknak is. A 218 ezer forintért rendelhető harmadik üléssor nélkül (vagy annak padlóba hajtásával) is óriási, a hátsó ülések ledöntésével akár 2,5 méteres, azaz hangárnyi a raktér. A bő kétméteres hossz így is megvan, de az igazán hosszú tárgyakhoz az első utasülés támlája is lehajtható. Így az Alhambra bizony komolyabb méretű árukészlet utaztatására is képes – utóbbinak nem, de a sofőrnek, vagy az autóban ülőknek sokat számít, hogy nem is rossz menetkomforttal.




Az elöl MacPherson, hátul Multilink futómű csillapítása (legalábbis a tesztautóra szerelt, viszonylag magas oldalfalú, 215/60 R16 abroncsokkal) igen kényelmes. Persze akkor sincs gond, ha a sofőr épp kicsit élményautózna, a viszonylag magas kasztni igen stabilan áll az úton, a kanyarokban oldaldőlés nélkül, „jól fekszik”, négy, méretes tárcsás fékrendszere pedig nagyon finoman adagolhatóan, hatásosan teszi a dolgát. Egészen meglepő, de az alapmotor sem idegenkedik a sportos vezetéstől, noha az 1,4 TSI Ecomotive stop-start rendszerével és kissé túlbuzgó váltás-esedékesség jelzőjével inkább a spórolásról, mint az izmos autózásról szól, ha pörgetjük a benzinest, utóbbiról is lehet szó. A 10,7 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 197 km/órás végsebesség nem vicc, ha akarjuk ilyet is tudhat a 150 lóerős, 220 Newtonméter nyomatékú, turbós, kompresszoros benzines, ám az alapmotort választókat vélhetően jobban érdekli, hogy igaz-e a 7,2 liter/100 km vegyes fogyasztás. Utóbbi sem kamu adat, hiszen nálunk, légkondival, váltott sofőrökkel, 7,5 l/100 km tesztátlag adódott – igaz józan vezetéssel és autópályán még a 130 km/órás sebességet sem mindig használtuk ki. Nem más, mint a fogyasztás növekedése tartott vissza a magasabb tempótól, az utastér ugyanis megdöbbentően csendes, az 50 km/óránál mért 59 dB(A) zajszint már-már luxusautós érték, a 90 km/óránál regisztrált 64 dB(A), illetve a 130-as 68 dB(A) szinteket pedig a hagyományos, az Alhambránál jóval alacsonyabb középkategóriás modellek is megirigyelhetnék. Az autópályás 130-nál egyébként hatodikban 3000/perc a főtengely fordulata – ez pont optimális érték, innen visszakapcsolás nélkül is izmosan tud gyorsítani a TSI. Országúton a legtöbb előzéshez azonban érdemes visszaváltani, a jól kapcsolható váltó áttételezése ugyanis viszonylag hosszú.




Nyilván a tesztből is erősen kidomborodik, de kétségtelen: az Alhambra szerkesztőségünk minden tagjában pozitív élményeket hagyott, még a műfaj iránt nem túlzottan rajongók is elismerően beszéltek óriási teréről és a legfinomabb személyautókat idéző menetkomfortjáról. Meglepő, de az elvileg teljesen azonos Sharannál is kedvezőbb benyomásokat keltett a spanyol versenyző. Utóbbira magyarázat lehet, hogy egy frissebb, tehát elvileg a gyártáskezdeti gyerekbetegségektől mentesebb példányt kaptunk (ennek ajtaja finomabban záródott és automatikus kézifékje is gyorsabban dolgozott), tudat alatt nyilván nem csak az kategóriában a teljesítményhez és a gazdag (sok egyéb mellett 3 zónás automata klíma, ESP, 6 légzsák) ellátmányhoz valóban nem rossz, 8 371 000 forintos ár, hanem minden jellemző megítélésekor elismerőbben értékeljük a bő fél millió forinttal olcsóbb Alhambrát, illetve jó eséllyel sok vásárlóhoz hasonlóan többünkhöz közelebb áll a SEAT fiatalos, sportos márkaképe, mint a konzervatívabb Volkswagené. Ennek ellenére komoly testvérharc nyilván nem várható a két modell között. Azon azonban nem lepődnénk meg, ha utóbbit zömében a flottavásárlók, míg a spanyolt az árérzékenyebb magánkuncsaftok preferálnák. Sokan nyilván nem lesznek, Sharanból az év első 5 hónapjában 22, Alhambrából 12 példány fogyott. Ez nem meglepő, mint tudjuk, itthon átlag feletti a céges vásárlások aránya…

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek