Titkos tipp a sportkombit keresőknek!

    11
    1

    GT, azaz csúcsverziójával már járt nálunk a tavaly megújult, megjelenése után pedig a 2014-es Év Autójának választott Peugeot 308. Most ismét kombiként, de a palettába idén érkezett szolidabban sportos GT-Line verzióval kaptuk meg. Immár nemcsak ez, hanem az idei évre átdolgozott, fogyasztáscsökkentett és természetesen a paletta egészéhez hasonlóan az Euro 6.2 emissziós normát is teljesítő 1.2 PureTech motor is megkaphatja a korábban csak a 2,0 literes csúcsdízelhez kínálat EAT8 (Aisin) automata sebességváltót. [BANNER type="1"]
    A csúcs GT alatti GT-Line felszereltség kizárólag az erősebbik, 130 lóerős benzines 1.2 PureTech és a szintén izmosabbik, lóerőben ugyanennyit adó 1.5 BlueHDi dízellel érhető el, mindkettővel akár az EAT8 automata váltóval is. Ha azt mondom, hogy egy 1,5-ös dízel kombiról van szó, a legtöbben egy nem túlzottan vérpezsdítő családi/flottás autóra gondolnak, de a GT-Line BlueHDi 308 SW a 8 fokozatú automata váltóval prémiumautók mellett, de még sportkombiként is helyt tud állni, miközben egy egészen józan választás. A kombi, akarom mondani SW eleve ütős az ötajtós 308-hoz mérten, hiszen 11 (!) centivel nagyobb (2,73 m-es) tengelytávjával és 33 centivel növelt hosszával jócskán tágasabb utas- és csomagteret ad.
    A sofőr helye mondjuk pont olyan jó, mint az ötajtósban, ám itt biztosan nem kell amiatt összehúzza magát a sofőr, hogy elég lábhelyet hagyjon a második sorban ülők számára. A műszerfal sajátos, a Peugeot i-Cockpitja magasra emelt, ellentétes irányban járó főórákkal szerelt műszerblokkot ad. Utóbbi alatt azt értem, hogy a balra került sebességmérő hagyományosan balról jobbra induló mutatós, míg a jobb oldali főórának számító fordulatszámmérő mutatója jobbról balra írja a kört. Utóbbi megszokást igénylő, de igazából azért felejthető, mert nincs szükség a fordulatszám figyelésére. Az 1,5-ös dízel 300 newtonméteres csúcsnyomatéka 1750/perc fordulattól rendelkezésre áll, de alatta sincs nyomatékhiány. Látszólag nincs nehéz dolga az EAT8 váltónak, szépen váltogat is, s dicséretére szóljon, hogy lejtőn okosan visszakapcsol, így érezhető motorféket is kapunk.
    A műszerfalon, az üléseken, a nem mellesleg bőr ajtókárpitokon és az alul-felül lapított, apró kormánykeréken egyaránt piros cérnával vadított beltérhez passzol, hogy alap az 1,5-ös dízel elég jól viszi az automata váltóval is csupán 1,4 tonna alatti önsúlyú autót. A 308 alaphelyzetben is elég könnyedén mozog, nagyon rugalmas ezzel a hajtáslánccal. Van viszont menetmód választó kapcsoló, melynek Eco állásában sok különbséget nem vettem ahhoz képest észre, mintha anélkül vezetném józanul,

    a Sport viszont szó szerint megvadítja az autót.

    Pirosra vált a műszerek megvilágítása, a középső egérmozin megjelenik a turbónyomás-mérő, valamint az aktuálisan leadott teljesítmény és nyomaték kijelzése is. Mellette megváltozik a kormányrásegítés, a gázreakció és a váltóvezérlés is. És még hanggenerátort is kapunk, ami nyilván teljes mértékben művi az amúgy csendes dízel duruzsolása mellé, de így is jó móka.
    Ha nem is állakat ejtő a menetdinamika, a 9,7 másodperces 100-ra gyorsulás, de még inkább mondjuk az a dinamika, amivel egy falu vége táblától el tud indulni a 308, na az elég meggyőző. A GT-Line csomagos 308 SW az ő 225/45 R17-es, Michelin Pilot Sport 4 abroncsaival elképesztő stabilitást és kanyartempókat ad, viszont az elöl-hátul független futóművel csillapítás is van bőven. A kormány közvetlen és élénk, s még a kombi 308 is tipikusan olyan, hogy család nélkül valódi élményautózásra is alkalmas. Nem csupán országúton, ahol sportot űzhetünk abból, hogy nincs nagyon olyan kanyar, ami előtt lassítani kellene, hanem például egy pályanapon is. Mi a Kakucsringre vittük el, s egyáltalán nem vallott szégyent. Igen, akár az 1,5-ös dízellel is ajánlható Octavia RS konkurensnek is a 308 SW GT-Line, a GT pedig pláne. Ez viszont takarékosabb, ha a 3,9 l/100 km vegyes fogyasztást nem is hozta a teszt, a versenypályás vallatást és városi dugót is bőven tartalmazó teszt 5,2-es átlaga sem rossz. Országúton valóban 4 liter körül fogyaszt, egy szolidabb autópályázós/országutas 400 kilométeres résztávon nekünk 4,3 l/100 km adódott, városban az 5 liter körüli érték a reális, autópályán viszont már 130-as tempóval is a 6 litert közelíti az étvágy, versenypályán pedig persze inkább a 8-at. De még az sem rossz.
    A tudáshoz mérten a GT-Line 308 SW 1.5 BlueHDi EAT8 kereken 8 milliós alapára sem rossz, Octavia Combi például hasonló hajtáslánccal nincs ennyiért, RS pedig épp nem is szerepel a konfigurátorban. Ez pedig már gyakorlatilag fullextrás, olyan tételeket lehet csak hozzá rendelni, mint például a 165 ezer forintos, tehát nem túl drága, de sajnos nem is nyitható panorámatető, a tolatókamera vagy a távolságtartós tempomat. Az adaptív LED fényszóró, vagy a navigációs, Mirror Screen funkciós hifi már alapáron jár, ahogyan temérdek más is. 5 éves garanciájával így a 308 abszolút ajánlható. Céges autónak remek választás lehet, de amennyire jól összeszerelt, saját vásárlásként sem rossz, ugyanis van annyival olcsóbb már újonnan is a konkurenciánál, hogy ne fájjon az áresése, ami egyre kevésbé jelentősebb a germán (vagy germán kötődésű) konkurenciáénál.
    Előző cikkIsmét a Mercedes a világbajnok! – Hamilton nyert Brazíliában
    Következő cikkHelycsere a legmegbízhatóbb márkák dobogóján
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    11 HOZZÁSZÓLÁS

    1. – Pár dolog, aki ilyet szeretne: a GT-Line a piros cérnán és a piros LEDen kívül semmi extrát nem nyújt (a kamu kipufogóvégre más márkánál sincs igazán mentség), az Allure jóval olcsóbb nála és ugyanazt nyújtja.

      – Hatos kézivel kb. 4dl/100km-rel kevesebbet fogyaszt átlagban, viszont kettesből hármasba nem szereti, ha gyorsan váltasz.

      – Csak jó gumival tapad kanyarban, átlag gumival dieselesen orrtolós, de nem vészes. Szar utakon könnyen elpattog a segge, nem ide tervezték..

      – Klímás tapizás felesleges, beállítod automatára egyszer a hőmérsékletet és azt, hogy milyen intenzív legyen a légáramlat és nagyjából soha többet nem kell hozzányúlni

      Extra tipp: panorámatetőt érdemes pipálni az extralistán, sokat dob a belső utastéren, eladni is könnyebb lesz (az extra fényezés felárából kijön a fél üvegtető)

    2. Nem rossz autò ez. Èn az erösebbik 1.2 motorral vezettem, meggyôzô volt, rendesen össze van rakva. Egèsz jòl ment, nem gondoltam volna egy “egykettestöl”. Csak annak a motornak nem valami jò a híre, (peugeot benzineseinek ùgy àltalàban) függetlenül attòl, hogy “èv motorja” volt.

    3. Az a baj, hogy nem szép, nem kívánatos autó. Pedig európai, francia, tehát akár szép is lehetne. De nem az – ez a Peugeot – szemben pl. a 306-ossal, 406-ossal, a 406 Coupéval vagy épp a legújabb 508-assal – biztosan nem.

      Sportkombi? Akkor csakis Alfa vagy Jaguar.

      • Várj. Nézd meg a PSA kínálatát az elmúlt 20 évből. Csináltak hellyel-közzel egyedi megjelenésű, kényelmes autókat, lágy futóművel.

        Erre jöttek az autós újságírók és arról panaszkodtak, hogy túl „egyedi” a külső. Átrajzolták olyanra, ami jobban tükrözi a közízlést. Panaszkodtak arról, hogy kanyarban dől a bódé, nem elég sportos. Aláraktak kemény futóművet, meg a kényelmes fotelek helyett sportosabb üléseket, hogy ne csak a kormányba tudj kapaszkodni, mert lecsúszik a segged a kanapéról. Most meg pattog az autó és felűt a 18″ felni, mert az persze mindenkinek nagyon kell.

        Mi a fityfasz kell ezek után nektek, semmi se jó? Csináltak egy németesen francia autót, sokat is adnak el belőle, mert még mindig több benne a lélek (no, nem sok maradt meg belőle, grammra mérik már odakint is), mint egy átlag németben. És persze olcsóbb is.

        A koreaiak azok, akik mindenhonnan összelop.. összeszedték a legjobbnak vélt megoldásokat és egybegyúrták, majd ráírták, hogy Ceed. Tettek mögé 7 év garanciát és visznek mindent.

        Mégegy: a 306 felcicaszemezett verziója lett a 307, melyből lett a 308, simán belelátni.

        • Értem, amit mondasz, de én inkább a Peugeot totális identitásválságát érzékelem. A 306-os/406-os (na jó, még a 607-es) voltak az utolsó igazán szép, franciás, harmonikus, kívánatos, franciás erényekkel bíró (értsd: puha rugózás, temérdek plüss, szolid elegancia) típusok. Ami utána jött, az kapkodás. Mintha nem tudná eldönteni a PSA (a Peugeot és a Citroen), hogy németes francia, vagy franciás német autót gyártsanak. És ez az eredmény. Cicaszemek, diszharmonikus design, stb-stb.

          A 306 (design by Pininfarina) telitalálat volt. A 307-es egy böszme, magas építésű, busz-szerű, esetlen dög, ami ráadásul sokkal rosszabban vezethető és nem is olyan kifinomult, mint az elődje, a 308 meg szimplán ronda.