Torkos gázolajos – VW Passat Variant 2.0 TDI DSG R-Line teszt

Minden porcikájából sugárzik valami józan kimértség. Még a 461 ezer forintos R-Line csomag sem tud ezen változtatni. Utóbbi lenne hivatott sportos felhangot kölcsönözni a Passatnak, de a baltával faragott formavilág sokkal inkább elegáns. Persze azért nem tolták túl ezt a bizonyos sportosítást. Egyedi, R-logós hűtőrács feszül az autó orrán, R-Line felirat díszeleg a sárvédőkön, illetve a 270 ezer forintos Lapiz-kék metál szín elősegíti, hogy az első lökhárítóban, a ködfényszórókat körbeölelő, fényes fekete betétek stilizált légbeömlőknek tűnjenek. Hátul a légterelőben végződő tető és a mind a két oldalra jutó kamu kipufogóvégek próbálnak sportos hangulatot csempészni az összképbe. A 18 colos könnyűfém felnik viszont nincsenek benne a csomagban, a tesztautón látható példányokért például 330 ezer forintot kérnek. Bár tény, hogy látványosabb R-Line csomaggal a Passat, azért rengeteget lehet faragni a tesztautó árából, ha kihagyjuk a listáról. De nem fogom most még elárulni, hogy milyen szám szerepelt az árcédulán, várd ki a végét! Talán csak az utastérben sajnálnám, ha az R-Line csomag néhány tétele hiányozna. Például a bőr sportülések, amelyek kiválóan tartanak derékban is, combtájékon is. Aztán ott van még az R-logós sportkormány, természetesen alul lapítva, amely már első pillantásra növeli a pulzust, és valóban nagyon kellemes szerkezet.

A széltében végigfutó aludekor arra jó, hogy a sportcsomaghoz járó fekete tetőkárpittal már tényleg túl sötét hangulatot oldja kicsit, bár drágább megoldásként ott a rengeteg fényt beengedő, elhúzható panorámatető 433 ezer forintért.

Pirospont jár a szép grafikájú digitális műszeregységért, és a hasonlóan szemkápráztató központi kijelzőért, azonban a gesztusvezérléssel is működtethető infotainment rendszer hajlamos néha veszettül belassulni. Viszont a hátsó utasoknak nem lehet okuk panaszra, az automata légkondi ott is pillanatok alatt hűsít vagy épp fűt, a lábtér pedig fejedelmi. Ahogy a csomagtér is óriási, alaphelyzetben 650 literes, természetesen bővíthető is 1780 literesre, ráadásul lehajtható csak a középső része is a hátsó üléssornak, ami jól jöhet hosszú tárgyak szállításakor. Nem spórolták ki a láblengetős ajtónyitást sem, ráadásul a Passatban egyből veszi a lapot a rendszer, nem szükséges táncikálni, mire észreveszi az érzékelő, hogy nyitni kéne a csomagtérajtót. Finom darab a kétliteres dízelmotor is. Az utastérben már nem is nagyon hallani a morgását, de kintről hallgatva sem zavaróan kerregős, főleg nem bemelegedve. Létezik 150 lóerővel is ez a motor a Passat palettáján, de a 190 lovassal sokkal rugalmasabb, a 400 Nm maximális forgatónyomatéka érzésre már 1500-as fordulattól rendelkezésre áll, papíron azonban 1900-as fordulattól írják. Szóval „nagyot ugrik”, ha kell 8 másodperc alatt százon van, ugyanakkor ehhez a sportos küllemhez illene az összkerékhajtás is. Mivel az biztosan segítene, hogy jobban betapadjon az autó a kiválasztott ívre. Ám itt most ne értsetek félre, továbbra is azt mondom, hogy kiváló utazóautó a Passat, csak hát, ha már R-Line, akkor dolgozni kezdenek az emberben a „versenyző gének”. Aztán az első tempósan vett, éles kanyar után el is mennek azok a gének sziesztázni. Semmi sportos nincs a futóműben, a kormányzás is túl steril hozzá. Ellenben jó minőségű aszfalton mennyei kényelemben suhanhatunk a kombival. Rossz minőségű, hepehupás utakon sem vall szégyent, de a 18 colos kerekek azért rontanak a komfortérzeten. Viszont meglepett a fogyasztás, kicsit azért kevesebbre számítottam. [BANNER type="1"] Miután gyorsan elengedtem a vágyat, hogy élményautózzak a Passattal, arra kezdtem inkább figyelni, hogy a fogyasztást minimalizáljam, megnézve, mit lehet kisajtolni a kétliteres dízelből. A legkisebb fogyasztás, amit elértem vele, az 6,4 liter gázolaj lett 100 kilométeren, országutazva. Utána már többnyire városi és elővárosi közlekedésre használtam, és az istennek nem akart 9 liter alá csökkenni a szám. Már-már kezdtem kétségbe esni, hogy ennyire béna lennék a spórolás terén, ám meglestem a korábbi tesztünket, amelyben ugyanezzel a motorral a limuzin vizsgázott. Megnyugodva láttam, hogy Tominál sem evett keveset. Ugyanakkor ez a tankoláskor már nem vigasztalt, a teljes tesztátlag 9,8 liter lett százon. Amiből jól látszik egyébként, hogy miért nem ideális egy dízel a városi használatra, pedig a Passat motorja aránylag gyorsan bemelegedett. Persze a fogyasztást valószínűleg a hétfokozatú DSG váltó is növelte, amiről még nem ejtettem szót. Kicsit lassan „éled” hátramenetbe váltáskor, vagy épp onnan vissza, előre – ezek nem az erősségei. A felsőbb fokozatokban viszont már szinte észrevétlenül váltogat a duplakuplungos automata, kényelem szempontjából mindenképp jó választás, ám sokszor furcsamód feleslegesen engedte pörögni a motort. Továbbá az is egyértelművé vált számomra, hogy az R-Line csomagról lemondva sokkal őszintébb a Passat. Nem mellesleg kedvezőbb az ára is. Elsőkerék-hajtással és automata váltóval minimum 12,2 millió forintot kérnek listaáron egy Passat kombiért. Aztán mire R-Line modell lesz belőle a már említett zseniális Nappa bőr ülésekkel és rengeteg kényelmi és biztonsági extrával, már 16 069 560 forintnál tart az ára. [BANNER type="2"]