Tovább erősödhet a Volkswagen up!

    0
    3

    Bár nálunk marginális szereplő – nem csak a Volkswagen up!, tulajdonképp az egész miniautó-szegmens – fontos, hogy az eredetileg csakis 1,0 literes és háromhengeres szívó benzinmotorokkal (60 és 75 LE) kínált Volkswagen up! idén tavasszal nem csak optikai frissítést, hanem 90 lóerős turbós 1,0 literes motort is kapott. Utóbbival már kereken 10 másodperc alatt 100 km/órára ér, ami már elég korrekt érték. Városi autózáshoz amúgy már az alapverzió is megfelelő, de az ikertestvér Skoda Citigo 75 lóerősével Horvátországot megjárni sem volt kunszt.[BANNER type="1"]
    A brit Autocar szerint azonban hamarosan GTI is jön az up!-ból, az immár az Audi A3-ban és a Volkswagen Golfban vagy a Skoda Octaviában is elérhető 115 lóerős 1.0 TSI-vel, 200 Nm nyomatékkal, amivel az alig 1 tonnás miniautó 8 másodperc körüli 0-100 km/órás sprintre lenne képes az Autocar becslése alapján. Ha lesz ilyen modell, akkor nyilván sportosabb lökhárítókat, alacsonyabb hasmagasságot adó sportfutóművet és utastéri átalakításokat is kap majd, hogy a vevőkért vívott harcban az Abarth 595, meg persze az Opel Adam S ellen is versenyezhessen. Utóbbiak a maguk 140, illetve 150 lóerős 1.4-es turbómotorjával izmosabbak ugyan, menetdinamikában viszont a képzelt up! GTI szintjén járnak, s a nem szerény német piacon bizonyára jó eséllyel mérkőzne a VW minije is.
    Az up! GTI alapáron hatfokozatú manuális, felárért pedig 7 fokozatú DSG (dupla kuplungos) automata váltót adhatna. Az elképzelések szerint 3 és 5 ajtós karosszériával is készülne, 16 colos alufelnikkel és 205/40-es abroncsokkal. Miként 40 évvel ezelőtt a Golf GTI is, megfizethető sportos modell lehetne. Ugyanis nem csupán teljesítményével, hanem árával is az Abarth 595 alá menne – a britek mintegy 6 millió forintosnak képzelt alapárával a hazai piacon persze végképp esélytelen modell lenne, hiszen az Adam S például 5 millióról startol.
    Előző cikkFrancia autó 300 ezer kilométerrel? Nézzük!
    Következő cikk24 órás versenyen tesztelték a hot hatch Hyundai-t 
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.