Tudod melyik a leghosszabb ideje futó autómodell? Mutatjuk!

A Lexus RX bemutatójára menet kaptunk a Kaliforniában mozgáshoz egy Chevrolet Suburban (ejtsd: sevrolé szábörbön) bérautót. Akármennyire is groteszk, de a Lexustól. Az ok egyszerű: Amerika óriási, a márkaközpont nem Kaliforniában van, ugyanúgy nem érte meg számunkra messziről hozni egy hasonlóan nagy Lexust vagy Toyotát, ahogyan a még előszériás, kanadai összeszerelésű RX-eket sem hozták át Európába. És bár az RX miatt mentünk az Egyesült Államokba, többet autóztunk ott a Suburbannel, ami bár egy ikonikus amerikai, ráadásul nagyméretű SUV, azért messze nem olyan népszerű, mint az eladási listákat vezető Ford F-150, vagy akár követői, a Toyota RAV4 és a Camry. Nem csoda, hiszen kb. a duplájába kerül még az F-150-nek is. Bár a Chevrolet alapvetően a népautó kategória, bérautóként a Suburban simán prémium kategóriás. Ehhez persze a szinte csúcsnak számító Premier felszereltséggel, de az alapmotorral állították parkba.
[BANNER type="1"]


Ha nem is népautó a Suburban, egy óriási különlegessége mégis van az 1934-ben, azaz 88 évvel ezelőtt debütált modellnek: ez a világ legrégebb óta futó sorozata. Közel 90 éve jelent a Suburban egy kikezdhetetlenül kényelmes utazóautót, ami ugyebár tökéletesen alkalmas arra, hogy a külvárosba költözők ezzel ingázzanak. Na persze olyan amerikai módra értendő az egész, az üzemanyagtakarékosságot kevéssé szem előtt tartva igazi super-size autó a Suburban, ami már a hetvenes években is több mint 5,5 méter hosszú, 2 méter széles, több mint 1,8 méter magas monstrumot jelentett. Ma pedig 5732x2059x1923 mm-es, voltaképp nem is nőtt olyan sokat, mint az autók általánosságban.


A mai alapmotor pedig nem más, mint a GM 5,3 literes V8-asa, ami még mindig OHV vezérléssel és hengerenkénti 2 szeleppel, de már közvetlen becskendezéssel dolgozik. Hangja és járása szép egyenletes, de tompa, ahogyan az egész karaktere is, így én bevallom, simán azt tippeltem, hogy akár egy kisebb V6-os is lehet, olyan kimérten mozgatta a 2,64 tonnás saját tömegű autót. Persze ez egy régi karakterű motor, van ugyan benne mozdonnyi, 519 Nm nyomaték, de az is csak 4100-as fordulatnál jön. Forgatni kell, de a 10 fokozatú hagyományos hidrodinamikus automata váltó csak kényszerhelyzetben teszi ezt, máskülönben valószerűtlenül alacsony fordulaton is elgurulhatunk vele, az autópályás – 70-80 mérföld/órás, azaz 110-130 km/órás tempó is legfeljebb 1500/perc fordulaton futható.
[BANNER type="2"]

A Suburban még mindig létraalvázas, de hozzá akár elektronikusan vezérelt lengéscsillapítókat és légrugózást is kaphat, opciós összkerékhajtása hátsó és állandó összkerékhajtásra is kapcsolható, van terepáttétel és lejtmenetvezérlő is. Az automata váltó viszont nagyon nem ismeri fel lejtmenetet, ha motorfékhatást kívánunk, akkor bizony kézzel, a műszerfalra telepített gombos előválasztó alatti mínusz-jelet nyomkodva gangolhatunk vissza. Még szerencse, hogy az Egyesült Államokban a mikróra is ráírják, hogy abba ne tegyünk állatot, ne abban szárítsuk meg a megázott macskát, így a lejtők tetején is felirat figyelmeztet, hogy használjuk a motorféket, kapcsoljunk alacsonyabb fokozatba, hogy ne füstöljük el a fékeket és okozzunk tömegkatasztrófát.

Az amerikai életérzést a Suburban tökéletesen hozza, elképesztő benne a helykínálat, a két első ülés között egy kisebb szekrény utazik, a literes üdítő még, a kétliteres azért már nem fér az ajtózsebekbe. A Premier – majdnem csúcs – kivitel a második sorában is két független ülést ad, ezek kényelme az első, a fűtés mellett szellőztetést is kínáló fotelekével vetekszik. Leghátul pedig egy kompromisszumosabb, de háromszemélyes és a csomagtér padlójába elektromosan hajtható padot találunk, és még mögötte is több mint 1 köbméteres csomagteret (a plafonig rámolva), ami a fedőrolóig is el tudja nyelni akár 5 személy egy hétnyi cuccát.
[BANNER type="3"]

A vezethetőség közelebb áll egy furgonhoz, mint egy személyautóhoz, már csak a méretek okán is. De ehhez képest igazából egy európai piacos furgon is személyautósabb. A kormány elég indirekt, így autópályán egyfolytában igazítást igénylő, ami pedig szó szerint kikészített, az a külső tükrök eltérő kicsinyítése, a vezetőoldali gyakorlatilag nem ad kicsinyítést, így nagyon rosszul érezhető benne a mögöttes forgalom. Bár holttérfigyelő van, az sem segít eleget. A távolságtartós tempomat, a sávelhagyásra figyelmeztetés és a head-up display viszont jó segítség. A V8-as étvágya a méretekhez, mármint a motor és a karosszéria méretéhez képest is baráti, igaz az országúti 20 mile/gallon (11,8 l/100 km9 értéktől azért elmaradt a teszt 18,4 mpg, azaz 12,8 l/100 km fogyasztása. Ha takarékosabb üzemet szeretnénk, a Suburban 3,0 literes, 6 hengeres, 277 lóerős turbódízellel is kapható, ha pedig jobb menetdinamikát áhítunk, ott a 6,2 literes, 420 lóerős, természetesen V8-as csúcsverzió.

Ami az árakat illeti, a Suburban 55 ezer dollárról, azaz ~22 millió forint körüli összegről indul, a próbált Premier összkerékhajtással már több mint 74 ezer dollár, azaz közel 30 millió forint. Nagy, jól felszerelt, de ennyi pénzért, pláne az Egyesült Államokban elég sok minden kapható már. A Toyota Land Cruiser Lexus megfelelője, a szintén hétüléses GX például 57 ezer dollárról startol, s bár azt még nem vezettem, nagyjából biztos, hogy kellemesebb vezethetőséget, egyben jobb terepképességeket ad.