Új időszámítás? Skoda Scala 1.0 TSI teszt

    0
    1
    SKODA SCALA

    Kétségtelen, hogy a Scala által a Skoda egy újabb lépést tett. Nem is kicsit és egyértelműen fölfelé. Olyannyira korszakos és előremutató modellnek tűnik most a VW Polo és T-Roc, SEAT Ibiza és Arona (stb…) által is alkalmazott MQB A0 platformra épített Scala, mint amennyire az volt 1996-ban az első új Octavia. Az pedig külön érdekesség, hogy az Octavia is Golf alapú, ám míg az egyértelműen felfelé nyújtózkodott, a Scala inkább a klasszikus kompakt szegmensből próbálja kihozni a maximumot.[BANNER type="1"]
    A Scala nem csak a bő 20 évvel ezelőtti Octaviánál, a mostani Golfnál is tágasabb. Szükség is volt rá, hiszen az Octavia akkora, hogy már-már a Passat vevőköréből is mazsolázhat, így igazából ki is lóg a klasszikus kompakt szegmensből. A Scala viszont épp ide érkezett. 4,36 méterével 11 centivel hosszabb a Golfnál, 2,9 centivel a tengelytávja is nagyobb, de ezzel tulajdonképp csak a konkurenciához illeszkedik. Utastere és főként hátsó lábtere nem csak a Golfénál nagyobb, a Skodától megszokottan a szegmens élvonalát hozza. Döbbenetes, hogy 180 centis sofőr mögött 29 centis térdhely marad a hátsó sorban, de korrektek a belső szélességek és a belmagasság is. Skodától hűen a csomagtér is tisztes, alapból 467 literes, ülésdöntéssel 1410 literes méretet mutat.
    A helykínálat tulajdonképp bravúros a külméretekhez mérten, s a kidolgozás is példás. Igényes anyagok veszik körül a sofőrt és az utasokat. A műszerfal és az ajtók felső része puha, igényes műanyag, kényelmesek, jó tartásúak az ülések. Nem csak a helykínálat, a Simply Clever részletek is kötelező és kellemes Skoda elemek, például sofőrajtóba rejtett esernyő, vagy tanksapka-fedélnél megbújó jégkaparó is említhető. Felárért jár a tűéles képű, akár vezeték nélküli Apple CarPlay funkciós érintőképernyő, ám itt a minőségen túl sajnos a felszereltség extra pénzért adása is hangsúlyos. A Scala prémiumatóssá faragható, de azt persze meg kell fizetni. A 6,3 millió forintos tesztautó légkondicionálója még manuális és egyéb extrákból sem kapott sokat. Multifunkciós bőr kormány, MP3-as hifi, dekorbetét a műszerfalra, LED fény bentre és 17 colos alufelni kintre jutott, de ez azért nem egy fényűző kivitel, miközben akár panorámatető és elektromos csomagtérajtó-mozgatás is kérhető.
    A motorizáltság is olyan, mint a felszereltség, akár 150 lóerős, hengerlekapcsolásos 1.5 TSI is létezik DSG váltóval, ám az emissziós átállásban benzinmotorból egyedül az 1.0 TSI érhető el, alapesetben 95 lóerővel. A tesztautó 115 lóerőse már a második lépcső, nem csak nagyobb teljesítményt, öt- helyett hatfokozatú váltót is ad. A mai szokás szerint turbós, közvetlen befecskendezésű és részecskeszűrős motor tulajdonképp nem rossz, de azért kell némi idő, mire összeszokunk vele, illetve el kell fogadni, hogy az emissziós normák által sanyargatott korunkban ilyen motorokat kapunk. Kissé harmatosan viselkedik, pedig nem mondható gyengének, 200 Nm nyomatékát már 2000/perces fordulatról hozza. Ám ha úgy vezetjük, ahogy a váltássegéd mondja, akkor álmatag. Az elektronika ugyanis nagyjából 1500/perc körül tartatná velünk a fordulatszámot, ahol éppen csak elketyeg az egyébként halk és meglepően egyenletes alapjáratú gép. A váltó finoman, precízen kapcsolható, áttételezése eltalált: még 150 km/órás tempóval is csak 3000/perc a fordulat. Ezt persze nem onnan tudom, hogy mentem ennyivel, hanem onnan, hogy az elektronika 70-nél is a hatodikat javasolja, ott pedig épp 1500 a fordulatszám. Tulajdonképp mindenre elég ez a motor, akár 9,8 másodperces 100-as sprintet adhat, de még a végsebessége is 200 km/óra feletti.

    Dízel Scalát nyilván csak a nagyon sokat autózóknak lesz érdemes választaniuk, az 1.5 TSI pedig legfeljebb azoknak való, akik lepleznék, hogy mennyire komoly autót engedhetnek meg maguknak. Mindenki másnak tökéletes az 1.0 TSI, ami tud elképesztően takarékos is lenne, s 5 liter alatt fogyasztani, ám a rövidebb városi távokon simán be tud nyakalni 8-10 l/100 km-nek megfelelő értéket. A tesztátlag – zömében városban és elővárosi forgalomban – 7,1 l/100 km lett vele, ami voltaképp nem rossz, de nagyon messze van a WLTP adat szerint is 5,5 literes katalógusértéktől.
    Persze a tesztátlag is teljesen jó, ahogyan a rugózás is (még az alapnál nagyobb, peresebb abroncsokat hordó 17 colos alufelnikkel is), ugyanakkor a Scala ma már egyáltalán nem egy olcsó autó, amit sokan elvárnának a Skodától. De miért is lenne olcsó, miközben mára teljesen levetkőzte egykori KGST-jellegét? Napjainkra nem csak beérte a „nyugati márkákat, egy részüket le is hagyta, így bizony az alapáron LED fényszórós, a márkára jellemzően élrevasalt vonalakkal rajzolt és bizony sokakat az Audikra emlékeztető kompakt még a csöppet sem fényűző ellátmányával is 6,3 millió forintot kóstál. A tömegmodellek között egyáltalán nem olcsó, de tágas, praktikus és minőségi. Skodát ma már utóbbiak miatt érdemes választani, s ezeket a Scala – szegmenséhez mérten – minden eddiginél jobban adja.
    Előző cikkFrissül az Audi A5, dízelt kap a sportos S5
    Következő cikkMost tedd le a telefont!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.